Mit ér a Tökéletes Vállalkozásötlet, ha nemcsak megold, de generál is egy új problémát? Lehet-e üzlet, ha valaki tényleg az ország legjobb kenyerét akarja megsütni és miért nem baj, ha tucatötlettel próbálkozik néhány újgenerációs kocka? Cápák közül – Balogh Petya, a Cápák között című üzleti show egyik befektetője értékel az adások után.
Mindenki másért várta az új évet. Van, aki szeretett volna már túl lenni a 2021-es hullámvasúton, van, aki a sok családdal töltött idő után vágyott már vissza a munkahelyére. Én azért vártam, mert január másodikán indult a Cápák között negyedik évada. És mint résztvevő, ugyan tudom, hogy mi történt a forgatáson, de én is csak ilyenkor, a tévében látom először „kívülről” magam és a szerkesztők szorgos munkájának eredményét. És persze ez ad egy nagyszerű apropót, hogy itt, a Forbes hasábjain írjak a vállalkozások és befektetők dilemmáiról (az RTL Klub üzleti show-jában cápának nevezik az ötleteket értékelő befektetőket – a szerk.).
Ne úgy oldj meg egy problémát, hogy teremtesz egy újabbat!
Az első vállalkozó idén Zádor Attiláné Éva volt, ahogy önmagát többször jellemezte, egy „istenadta tehetség”. Na jó, azt talán ő sem gondolta egészen komolyan, de egy környezetért aggódó kisvállalkozó, aki évtizedes múlttal bír a rendezvényekre kikölcsönzött kávégépek piacán. Férjével ugyanis majd két évtizede ezzel foglalkoznak. A kisvállalkozásuknak biztos betett a covid, és ebben a helyzetben Éva a növényi alapú, természetes módon lebomló kávéscsészék és egyéb evőeszközök, tányérok gyártására adta a fejét. A tőkeigénye nem volt komoly, ötmillió forint, tíz százalékért cserébe. De sajnos a terve sem volt sokkal komolyabb. A kukoricarostból készített pohár nem volt se szép, se praktikus. Ahhoz, hogy kellő ideig bírja a forró kávét, vastagra és elrághatatlanul keményre kellett gyártani.
Így aztán bár technikailag ehető volt a csésze, semmiképpen sem volt élmény a fogyasztása.
A beletöltött italnak karakteres takarmányszagot és ízt kölcsönzött, ami azért komoly probléma bárkinek, aki nem erre az ízvilágra vágyik, hanem mondjuk a kávét vagy teát szeretné élvezni. Hörcsögök előnyben! És innen nincs hova menni. Ha a termék (vagy szolgáltatás) nem kimagaslóan jó, akkor nincs keresnivalója a piacon. Hiába old meg egy problémát, ha teremt helyette egy másikat: ugyanis annyira senki nem akarja megmenteni a Földet, hogy takarmányízű kávét igyon.
A gyártást természetesen nem ő végzi, hanem egy nagyobb gyártócég készíti a terméket, amit ő is eladhat – a kisker piacon. Kedvenc vércápám, Moldován András teljes erővel tért vissza a negyedik évadba, és egy teátrális mozdulattal morzsolta le a keményítőpoharat és Éva álmait is egyszerre. A cápák persze sorban kiszálltak, nem lett befektetés.
Ami tanulságos volt mégis belőle. Éva nem tudott arról meggyőzni, hogy tudnék vele dolgozni.
Túl magabiztos volt és nem volt nyitott új gondolatokra.
Úgy érezte, hogy bármi, amit csinál, az nagyszerű kell legyen. Ettől kirázott a hideg. Nem tudtam elképzelni, hogy éveken át rendszeresen beszéljünk és együtt gondolkozzunk, mert nem voltak kérdései, csak válaszai.
Balogh Petya és a többi befektető a Cápák között negyedik évadának felvételén. Fotó: RTL Klub
Persze az is lehet, hogy ez csak egy szerencsétlenül alakult, felvett szerepe volt, ami tíz kamera és öt cápa előtt állva egyáltalán nem lenne meglepő.
Még a savanyúságon is van mit innoválni
Másodiknak Garzó Galatea és nővére Gabi, a Vegi Pont tulajdonosai érkeztek. Aranyosak voltak, okosak, felkészültek. Zacskózott, egyenként csomagolt savanyú uborkát árultak, pármilliós eddigi bevétellel az új termékből, 20 millió forint befektetésért öt százalékot kínálva a cégükből. Hiába voltak viszont nagyon cukik, a pitchben egy végzetes hiba kis híján az álmaikba került.
Csak miután „Vér”András nekik rontott a cégértéken felháborodva, derült ki, hogy mellesleg egy százmilliós forgalmú savanyító üzemük (is) van.
A pitch annyira az új termékre koncentrált, hogy ez a tény valahogy ki is maradt belőle. Oops?
Szerencsére a műsor felvétele folytatódott és volt lehetőségük bizonyítani, hogy érdemesek a figyelmünkre. De ha ez mondjuk egy videóhívásban vagy pláne egy e-mailben marad ki véletlenül, akkor jó eséllyel itt véget is ér a beszélgetés.
Ezen túllendülve kiderült, hogy a két tesó összefogva vett maguknak egy kis üzemet Polgáron, amit évről évre növekedve sikerült felfuttatni. Az alaptermékük, a nagy kiszerelésű savanyúság viszont nem borzasztóan jó üzlet, mert sokan gyártják ugyanazt, ugyanúgy, ezért a profit is alacsony volt. Erre a helyzetre reagáltak az „innovációval”: a kisebb kiszerelésű, erősen brandelt új termékekkel, amikből sokkal kisebb volumen mellett is jelentősebb árrést tudnak realizálni. Egyszerűen azért, mert egyedi.
És talán ez egy fontos tanulság mindenkinek. Pénzt már csak azon lehet keresni, amit azonos minőségben más nem gyárt. Ami nem egyedi, az tucattermék, azon árrés nem marad. Kitűnni pedig csak erős branddel és egyedi ötlettel lehet – akár egy új kiszereléssel.
Persze világraszóló újdonságról azért szó sincs. Utólag kiderült, ugyanilyen néven (Big Papa és Hot Mama) már ugyanez a termék létezik Amerikában, ráadásul szinte ugyanilyen kinézettel és dizájnnal. De ettől függetlenül, a teljes céget és tevékenységet nézve arról sikerült meggyőzni két cápát, hogy tudják, mit csinálnak és lesz elég profit ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön. És igazából ez a legfontosabb. Szabina és Levente tíz-tíz millió forintért 15-15 százalékot kért a cégből, így a lányok öt százalék helyett végül harmincat kellett feladjanak a cégükből. De a két cápa segítsége és a 20 millió forint, amiből az üzemet bővíteni tudják, valószínűleg így is megérte nekik.
Ami ha kicsit számolunk, akkor 66,6 milliós befektetés utáni cégérték, azaz 46,6 millióra értékelték a céget a befektetésük előtt. Ennyit egészen biztosan meg is ér.
Túl a fehér zokni-szandál kombón
Harmadiknak egy fiúbanda érkezett, nevezetesen Benedek, Balázs és Botond a ProjectX nevű, okostelefonos bulialkalmazással. A három húszéves srác ötlete kb. minden bulivágyó programozónak eszébe jutott az utóbbi évtizedben. Milyen jó lenne, ha egy app mutatná meg azt a házibulit, ahol be tudok csajozni végre. „Cápák! Szeretnétek velünk bulizni?” Hát, izé…
Amúgy aranyosak és lelkesek voltak, és mivel többen is kockák, így nem kellett sok pénzt költsenek arra, hogy az app első verziója elkészüljön. Eddig mindössze fél-egymillió forintból jutottak el, ami talán az egész sztoriból a legjobb dolog. Legalább nem ment rá mindenük, és mégis alkottak valamit. A csapat 25 millió forint befektetésért tíz százalékot kínált fel a leendő cégből. A céljuk az volt, hogy ebből a pénzből kicsit megerősödve egy következő nagyobb kört húzhassanak be, amiből már az amerikai piacot támadnák be.
Üzleti modelljük nem nagyon van még, amiket mondtak, abban nem sok hasznos volt. Viszont humorosak voltak, ügyesen beszéltek, a kockák egészen új generációját villantva fel.
Hol van már a fehér zoknihoz hordott szandál és a keki színű rövidgatya?
Az igazi probléma nem is a srácokkal volt, hanem az ötlettel. Ez ugyanis egy triviális ötlet, ami évente több ezer induló vállalkozónak eszébe jut, de senkinek nem sikerült még rajta fogást találni. Nem kizárt, hogy majd pont nekik fog ez összejönni – de nem is valószínű. Az eddigi legügyesebb marketing húzásuk pedig – a Cápák közöttben való megjelenésen túl – az volt, hogy egy befutott amerikai filmről ProjectX-nek nevezték el az appot. Bár nem hiszem el, hogy ezzel lesznek sikeresek, azért titkon bízom benne, hogy egy–két évad múlva viszontlátjuk őket a műsorban, egy új és jobb ötlettel, amibe már be is lehet fektetni, ugyanis a csapat sokkal ígéretesebb volt, mint a projektjük.
A pék, aki nem kel korán
Az utolsó vállalkozó vasárnap estére Fülöp Ádám, a Pipacs Pékség tulajdonosa volt. Hihetetlen hitelességgel és alázattal beszélt szerelméről és földi küldetéséről, a kenyérről. Nem véletlen hát, hogy a város top 3 péksége között jegyzik őket, és minden amit elénk tett, elfogyott. Pedig én hadilábon állok a gluténnel – bár szerencsére nem cöliákiám van, csak az enyhébb NCGS/ATI nevű érzékenység. Így sok sorstársammal szemben én néha bűnözhetek, ezzel ugyanis nem tartós károkat okozok magamban, csak pár nap fájdalommal fizetek érte.
De ez most megérte. Ennyire finom pékárut talán még sosem ettem.
Ádám tíz éve foglalkozik a kenyérrel, 2014-ben alapította a cégét. Most 20 millió forintot kért, tíz százalékot kínálva fel vállalkozásából. Kinőtték a helyet, nagyobb üzembe kell költözni. Ezért állt most elénk a maga szerény, nagyon kedvelhető módján.
A pékek köztudottan korán kelnek. De ők nem. Már csak azért sem, mert egyikük sem pék, ami talán valahol arra is magyarázat, hogy miért tudnak ennyivel jobb kenyeret sütni. Ők nem kelnek korán, cserébe bio alapanyagokból, kompromisszummentes minőségben készítik a csodát. Maximalista mesteremberek, akik végtelen szakmai alázattal a tökéleteset keresik. Nem az „elég jót” és nem a kompromisszumos középutat. Emiatt is lehet, hogy százmilliós árbevétel mellett szinte semennyi profit nem marad és Ádám víziója is véges. Úgy érzi, hogy másfél, maximum kétszeres árbevétel a plafon, amit el tudnak érni. Valaha. Pedig neki igazán mindene ez, mint oly sokan mi vállalkozók, ő is meghozta a legnagyobb áldozatot is a szenvedélye és vállalkozása kedvéért, a családja, házassága bánta.
András tette fel neki a legfontosabb kérdést:
– Te üzletember vagy pék vagy?
– Pék. – válaszolta Ádám.
És igazából ez volt a lényeg. Ádám nem birodalmat akar építeni, nem profitot maximalizálni, nem országos hálózatot kialakítani. Ő kenyeret akar sütni. Az ország egyik legjobb kenyerét.
Levit és Andrást ez a maximalizmus, a szakmai alázat, a minőség iránti elkötelezettség levette a lábukról. Mint ahogy mindannyiunkat is. Olyan jó, hogy vannak még ilyen mesterek a mai világban is. Akik nem ugyanazt a mozit nézik, hanem az árral szemben úszva is kitartanak valami mellett, ami értékes. Persze befektetőként nem éri meg beléjük fektetni, mert sosem lesz közös a cél.
De ennyit költött már Levi egy-egy órájára is, és hát a garázsában ennek nagyon sokszorosa pihen a főnök úrra várva. Szóval ha nem is befektetés, de egy értékes, érdekes holmi, egy gyűjtemény része még lehet.
Talán ezért ajánlott végül Levente tízmilliót tíz százalékért, ehhez András is csatlakozott. Így a kért összeget együtt megadták volna, de kétszer akkorát harapva, mint Ádám remélte. A százmilliós befektetés utáni cégérték nem volt igazán cápás, teljesen korrekt ajánlat volt. De Ádám nem a kompromisszumok embere, az eredeti ajánlatához tért vissza, onnan nem akart elmozdulni. Így végül nem lett befektetés, üres kézzel távozott.
Én úgy éreztem, hogy ebben a döntésében talán nem csak a számok befolyásolták, hanem az is, hogy a cápákon egyértelműen érződött, hogy segíteni akarnak neki a növekedésben. És ez szinte biztos, hogy megijesztette, mert tudta, hogy ennek ára lesz. Nem az osztalék elosztásában, hanem a döntésekben, a maximalizmusban, a kenyér szeretetében. És valószínűleg erre együtt mondott nemet.
Hát ez volt a Cápák között negyedik évadának első adása. Én nagyon élveztem a forgatást is, de az elkészült műsort is. Vasárnap este 18:50-kor újra érkezünk az RTL Klub műsorán, talán az eddigi legizgalmasabb szegmenssel.
Borítókép: Balogh Levente és Balogh Petya, cápák a Forbes Legyél jobb napján 2021 májusában. Fotó: Fekete Csaba
