Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Még harmincéves koruk előtt szabadalmaztatnák a műanyagszennyezéssel leszámoló technológiát

Szinte túl szépnek hangzik, hogy igaz legyen, pedig a nyilvánosan elérhető publikációk, szabadalmak és céginformációk szerint tényleg nincs a világon még egy olyan cég, aki az egyszerhasználatos műanyagok lebontására olyan robusztus technológiát tudott kialakítani, mint a Poliloop. A két fiatal alapító, Madaras Liz és Lévay Krisztina kizárólag a szabadidejéből áldozott számtalan munkaórát a kutatásra, ma, két évvel később a világ legnagyobb cégeivel (és szennyezőivel) ülnek tárgyalóasztal mellé, hogy ez a két tulajdonság végre ne járjon kéz a kézben. 

Csak az volt biztos, hogy új utat szeretnének találni a szakterületükön, ami különbözik a nagy gyógyszercégeknél bejárt ranglétrától, és hogy ezt az új karrierutat a környezetvédelem szolgálatába állítanák. Később jöttek rá arra, hogy a műanyag lehet a kutatásuk kiindulópontja, ugyanis itt a vegyészmérnöki és a biomérnöki végzettségüket is használni tudják az anyag összetétele miatt. „Szerintünk az a furcsa, ha valaki nem próbál meg tenni valamit a környezetvédelemért” – mondja Madaras Liz, alapító-ügyvezető. Nem is várták meg a munkával az egyetem végét,

saját erőforrásból labort béreltek, ahol az óráik után esténként, hétvégén és tanítási szünetekben pedig simán napi tizennégy órát dolgoztak. 

Madaras Liz (elöl) a Poliloop indulásakor még phd-zott, Lévay Krisztina (mögötte) nemsokára befejezi. Antal Gábor a BME közlekedésmérnöki szakáról ismeri a két lányt, míg Colin Helm (hátul) az USA-ból csatlakozott a csapathoz pár hete.
Fotó: Sebestyén László

Az első biztató jeleket nagyjából két év után látták, de csak akkor merték elhinni, hogy tényleg működik, amikor kétszázadjára is ugyanazt az eredményt produkálták. Ez 2018-ban volt.

A Poliloop innovációja egy olyan biotechnológiai eljárás, ami a könnyű szerkezetű, jellemzően egyszerhasználatos műanyagokat, mint a PET-palack és az élelmiszercsomagolók, 6-8 hét alatt szerves iszappá, komposzttá bontja le, miközben nem szabadul fel semmilyen káros anyag, például metán.

A lebontás önmagában nagy eredmény, hiszen az egyszerhasználatos műanyag a legnagyobb szennyezők közé tartozik, ez köt ki az óceánokban és ezeknek a legkisebb az újrahasznosíthatóságuk. Az igazi különlegesség azonban az, hogy

a lebomláskor létrejövő anyagot újra fel lehet használni például bioműanyag készítésére,

becsatlakozva ezzel egyfajta körforgásos gazdaságba, a műszaki szférából vissza az ökoszisztémába. „A folyamatot valahogy úgy kell elképzelni, ahogy a lehulló falevelek is eltűnnek ősszel. Az sem varázslat, hanem van mögötte egy gomba-és baktériumkultúra, ami lebontja, és újra a természet része lesz” – magyarázza Liz. A folyamatot bio-újrahasznosításnak nevezték el, hiszen ahogy a bioműanyagokat komposztálják, úgy a Poliloop ezt a folyamatot az egyszerű, sárga fedelű kukába kidobott műanyagokkal is képes végrehajtani. 

Ők sem számítottak teljes mértékben erre az ererdményre. Jelen állás szerint a technológiájuk univerzálisan használható, előkezelés és válogatás nélkül minden műanyaggyűjtő szelektív kukába dobott szemeten. A baktériumkoktéljuk határa a keményebb műanyagok lebontásánál van, mint mondjuk egy számítógép egere, de a mesterkultúrájukban nagy a potenciál más anyagok lebontására is,

hosszú távú céljuk az, hogy széles portfóliójú biotechnológiai céggé váljanak, nem egy egytermékes startuppá.

A piac minden bizonnyal megfelelő rá: a 2016-ban 360 milliárd dollárra becsült biotechnológiai szektor 2025-re 727 milliárdra növekedhet a Crunchbase becslése szerint. Az egyszerhasználatos műanyagok problémája persze régóta ismert, de a nyilvánosan elérhető publikációk és céginformációk alapján a Poliloop technológiája világelső a műanyag-feldolgozás megoldásában. Az eljárás szabadalmaztatása folyamatban van, amelyen egy amerikai jogi irodával dolgoznak együtt. 

Liz azt szereti a legjobban a technológiájukban, hogy egy mesterséges, természetidegen anyag újra a természet részévé tud válni.
Fotó: Sebestyén László

A cégalapítás gondolatát is a széles felhasználhatóság hozta, Liz és Krisztina rájöttek, hogy üzleti struktúrába helyezve hatékonyabban eljuthatnak azokhoz a szereplőkhöz, akiknél valóban van tétje a dolognak. Biotechnológiai cégként definiálják magukat, tehát a technológia fejlesztésébe kell a legtöbb erőforrást fektetni.

Maga az anyag előállítása csak addig költséges, amíg a mesterkultúra megszületik, ahogy általában a gyógyszeriparban, ha ez megvan, egyfajta tervrajzként lehet hozzá visszanyúlni és bérgyártásban előállítani belőle a szükséges mennyiséget. Mindezek előtt azonban vár még rájuk számos pilot projekt, amiben ipari léptékben kell bizonyítaniuk, hogy az általuk fejlesztett biotechnológiai eljárás több tízezer tonna műanyagon is működik. Ha az ipari tesztelés sikerül, több Fortune 500-as (az ötszáz legnagyobb árbevételű, nemzetközi cégek listája) jelezte, hogy együttműködnének a Polilooppal. A termék B2B értékesítési csatornáinak kiépítésénél nemcsak azért jelent jót az ilyen nagy cégek érdeklődése, mert ezek a lehető legprominensebb ügyfelek, hanem azért is, mert általában a legnagyobb szennyezők is, így itt érhető el a megfelelő hatás. 

Krisztina szerint óriási előny, hogy a működéshez sem válogatni, sem tisztítani nem kell, minden nagyon robusztusan működik.
Fotó: Sebestyén László

Liznek egyre inkább ügyvezetői funkcióba kellett átállnia a feszített laboratóriumi munkából, Krisztina technológiai vezetőként megtervezi a kísérleteket, menedzseli az analitikát, de mindketten egyre inkább a nagyobb képre fókuszálnak.

Az ő munkájukat operatív vezetőként segíti Gábor, aki a HR-feladatoktól, a beszerzésig bármiben, amit a napi műküdés kíván. Olyan menedzsmentet kellett kialakítaniuk egymás között, amivel ilyen fiatalon is képviselni tudják magukat és a céget abban a nemzetközi ligában, ahová a kezdetek óta szánják a Poliloopot. „A probléma, amit meg szeretnénk oldani nem csak Magyarország problémája” – mondják. Az alapítók úgy gondolják, hogy a probléma méretére tekintettel több ipari szegmensnek is tudnak ajánlani valamit, legyen az egy új technológia az összegyűjtött műanyag csomagolóanyagok használat utáni eltüntetésére vagy a már természetben lévő szemetelőműanyagokra.

Műanyag-és csomagolóanyag-gyártókkal, felhasználókkal, hulladékgazdálkodókkal és akár helyi önkormányzatokkal, kormányzati szereplőkkel is együttműködnének a későbbiekben.

Az üzleti modell kialakításában sokat segített a Techstars, ahová a magyar befektetőjük, a Vespucci Partners kiajánlása után kerültek 2019 telén. Az első nyilvános pitchük után a Techstars munkatársa külön kérte őket, hogy jelentkezzenek a programba, ahová több hónapos válogatás után végül be is kerültek. Krisztina itthon maradt, hogy a fejlesztések addig se álljanak le, Liz és Gábor pedig Abu Dhabi-ba utazott három hónapra, ahonnan új mentorokkal, egy százezer dolláros befektetéssel és egy új kollégával tértek haza, akit egy másik Techstars-startuptól csábított át az új kihívás a Poliloopba. Colin Helm a forbes.hu kérdésére udvarias szerénységgel csak annyit mondott, szeretné a fókuszt Lizen, Gáboron és Krisztinán tartani, mivel még csak két hete csatlakozott, de nagyon izgatott, hogy részt vehet a projektben.   

A Poliloop egy két millió dolláros és egy százezer dolláros befektetéssel vág bele az ipari tesztelésbe, amit szinte teljesen a skálázódásra, új kutatásokra és a tesztelésükre költenek. A Vespucci egészen a kezdetektől egyengeti a Poliloop útját annak ellenére, hogy a befektetői portfóliójukba elsősorban késői seed fázisban lévő startupokat keresnek. A nagyobb befektetésre és a seed fázis elérésére a Techstars-mentorálással készítették fel a céget. A program közben több tőkealap is megkereste őket lehetséges befektetéssel, Liz és Krisztina azért választották a Vespuccit, mert ők a pénz mellett okostőkét is biztosítanak számukra. Később, már befektetőként azt vizsgálták meg, hogy mekkora az üzleti potenciál, ami a piac nagyságából és az innováció versenyelőnyéből ered, és hogy a csapat az ígéretét mennyire tudja beváltani. A forbes.hu kérdésére a megtérülésről a Vespucci Partners azt mondta: „Azt gondoljuk, hogy a Poliloop a technológiájával, a csapatának erősségével és a Vespucci segítségével képes lesz egy több, mint tízszeres megtérülést hozni számunkra hét éven belül.” Kalkulációjuk alapján a két millió dolláros befektetéssel

18-24 hónap alatt amerikai piacra léphet a Poliloop, hogy nemzetközi befektetőkből Series A befektetést szerezzen.

Az alapítók barátságukat tekintik a legtöbb sikerük alapjának.
Fotó: Sebestyén László

A három alapító ma már teljesen más problémákkal néz szembe, mint három évvel ezelőtt. „Átíródott az életünk erre a közösségre, mert bár erről kevés szó esik, de amikor ennyi kutatóórát fektetsz valamibe, az egy elég magányos terület” – mondja Krisztina a laboratóriumi munka sajátosságáról.

„A köztünk lévő barátság elég sokminden alapja volt, a sikereinket is beleértve, egymást segítettük át a kisebb-nagyobb összeomlásokon, mert itt mindenki megérti, min megy át a másik.”

Minden jel arra utal, hogy megérte, a maroknyi csapatba most is új tagot keresnek, Liz és Krisztina pedig harmincéves korukra azokká a cégvezetőkké válhatnak, akik üzleti alapokra helyezve oldják meg a környezetszennyezés globális problémáját. 

Borítókép és fotók: Sebestyén László

Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog.