Miért számít a hazai bank vezető elemzőjének, hogy a müncheni gumis cég tulaja mit gondol a gazdaságról? És mikor nem számít a véleménye? És egyáltalán kit érdekel ez az egész? Röviden, tömören elmagyarázzuk, mik a hangulatindexek és hogyan készülnek.
Reggeli adat, hogy sosem volt olyan jó áprilisban a hazai beszerzési menedzserek hangulata, mint idén. Most, amikor háború és energiaválság egyszerre van, magas az infláció és épp szétszakadnak az ellátási láncok. Miért fontos ez? És miért vizsgálja meg a hazai ING vezető elemzője azt, hogy az átlagos Jürgen, a 14 fős, München melletti gumis üzem tulajdonosa mit gondol a gazdasági környezetről?
Mi az a hangulatindex?
A hangulatindex, bizalmi index egyfajta iránymutatás arra, hogy éppen mit gondol a piac. Az elemzők és a befektetők is mindig a jövőbe próbálnak tekinteni, mi várható a gazdaságban. A hangulatindex olyan, mint egy nagy gyűjtőhely, amiben nemcsak a hivatalos statisztikák jelennek meg, hanem az is, hogy a terepen dolgozó cégvezérek és szakemberek mit gondolnak a jelenről és a jövőről.
„Békeidőben jól működnek: gazdasági trendeket és fordulatokat is jól jeleznek ezek a mutatók” – magyarázza Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője, aki rendszeresen követi a hangulatindexeket. De a szakember sem azt nézi, hogy egyik hónapról a másikra egy-két ponttal esik vagy nő a mutató, a trend vagy a hirtelen változás az, ami számít.
„Sok esetben a hangulatindexek miatt válik láthatóvá egy-egy probléma. Ha például az egyik mutató hirtelen nagyot esik, akkor a részmutatók között nézelődve rá lehet akadni arra, mi rontotta el a piaci szereplők kedvét.”
Mikor nem számít?
Akkor bicsaklik meg a dolog és válnak félig használhatatlanná a mutatók, amikor valami komolyan felborítja a megszokott rendet. A friss, magyar beszerzésimenedzser-index (ami az egyik legfontosabb hangulatindex) például áprilisban 58,9 pont volt, felülmúlva az átlagos áprilisokat. Most, amikor a szomszédban háború van, energiaválsággal küzd egész Európa, és szakadoznak szét az ellátási láncok, tehát szinte mindenből hiány van. Nincs semmi oka az egyszeri menedzsernek, hogy jó hangulata legyen.
Ugyanis a dologban bőven benne van a tömegpszichózis: az átlagos cégvezetőre hatással van a közvetlen környezete, a média, amit követ és azok a gazdasági tényadatok, amiket figyelemmel kísér. Ahogy Virovácz mondja: érdemes kiszűrni a szélsőséges véleményeket, a komplex hangulatindexeket már úgy súlyozzák, hogy megtisztítsák azokat a valószínűtlen adatoktól.
De egyfajta önbeteljesítő jellege akkor is van a hangulatindexeknek: ha egy cégtulajdonos vacillál, belevágjon-e egy beruházásba, megnézi, hogy a többi cégtulaj milyen gazdasági környezetre számít. Ha azt látja, hogy a többiek optimisták, sokkal nagyobb eséllyel vág bele, mintha pesszimizmust olvasna ki az adatokból.
És kit érdekel ez az egész?
A hangulatindexeket leginkább az elemzők fogyasztják, Virovácz is kiemeli, hogy mindig követi a fontosabb mutatókat. Nézik a befektetők és tőkepiaci szakértők is: ők is mindig próbálnak a lehető legpontosabb előrejelzést készíteni arról, milyen környezet várható. Az ágazati szereplők, tehát kisebb cégtulajok, ügyvezetők között viszont nagyon eltérő, hogy ki követi a mutatókat. Virovácz szerint alapvetően üzleti kultúra kérdése, hogy az ágazati szereplők közül kik érdeklődnek:
egy átlagos magyar kkv ügyvezetője valószínűleg nem, a München melletti random Jürgen már sokkal nagyobb valószínűséggel.
Mik a fontosabb hangulatindexek?
Beszerzési menedzser index (BMI, angolul: Purchasing Managers Index – PMI). Ez talán a legfontosabb mind közül: arról ad képet, hogy az átlagos menedzser mit gondol arról, mennyivel nőtt vagy csökkent körülötte abban a hónapban a gazdasági aktivitás. Meghatározott számú, beszerzéssel foglalkozó menedzsernek küldik ki a kérdőíveket havi rendszerességgel. Három területe van: ipar, feldolgozóipar és szolgáltató szektor. A mutató közepe az 50-es szám: ez alatt zsugorodást jelez előre, fölötte növekedést az előző hónaphoz képest. Az 50 mindig az előző hónapot jelenti, mindig az előző hónaphoz viszonyítják az adatot. A reggeli adatban tehát nem azt jelenti, hogy rég volt ilyen jó a hangulat áprilisban, hanem azt, hogy rég javult ennyit a hangulat márciusról áprilisra.
Ifo index: A müncheni Ifo Intézet által készített felmérésben 7000 német vállalkozást kérdeznek meg arról, hogyan értékelik a pillanatnyi üzleti környezetüket és mik a várakozásaik a következő fél évre. A mutató a német állapotokat vizsgálja, de lévén, hogy Németország az Európai Unió legerősebb gazdasága, az egész közösségben számít, mit gondol a német üzleti szféra.
Zew index: Német elemzőket és intézményi befektetőket kérdeznek arról havi rendszerességgel, hogy szerintük mi várható a német gazdaságban a következő hat hónapban. Fontos eltérés a fentiektől, hogy itt piaci elemzők és befektetők, nem pedig vállalkozók nyilatkoznak. Ha az összesített mutató nulla fölött van, akkor optimista a hangulat, ha nulla alatt, akkor pesszimista.
Fogyasztói bizalmi index: A legtöbb állam készít hasonló indexet, nálunk a GKI Gazdaságkutató Zrt. adja ki. Azt mutatja, hogy az átlagos fogyasztónak milyenek a várakozásai. Majdnem minden benne van, ami egy fogyasztót érint: milyen kilátásai vannak a saját fizetésére, a megtakarítási képességére nézve, milyen munkanélküliségre számít és ami a legfontosabb: milyen magas inflációt vár, tehát mennyivel fog csökkenni a nála lévő pénz értéke.
