1998 visszainteget címmel írt friss blogposztot Zsiday Viktor befektető, aki szerint valószínűleg nagyon hasonló események zajlanak régiónkban most, mint 1998-ban.
„Akkor az orosz részvények ára a töredékükre esett, a velük történő kereskedés befagyott, és a kelet-európai fókuszú befektetési alapokból ijedten kiszállni próbáló befektetők készpénzigényét úgy elégítették ki az alapkezelők, hogy adtak mindent, amiben még volt likviditás (elsősorban magyar részvények). A pénzt persze a részvények eladása után ki is kellett vinni az országból, ami azonnal gyengíteni kezdte a forintot” – kezdi Zsiday a Holdblog.hu-n vezetett személyes oldalán elsősorban arra reflektálva, hogy a forint az elmúlt öt napban drámai esésbe kezdett, naponta újabb történelmi mélypontra kerül az euróval szembeni jegyzése (most éppen 382 forint körül mozog), és már a háború első napján, február 24-én is azt láttuk, hogy fejvesztve adják a magyar papírokat a tőzsdén.
Zsiday szerint a helyzethez járult még a korábban tömegesen nyitott, kamatkülönbségre játszó (carry-play) pozíciók (gyakran kényszer)zárása, ami szintén a forintot gyengítette. A jegybank intervencióval és kamatemelésekkel válaszolt, így sikerült a vállalt (4,5% széles) kereskedési sávon belül tartani a forintot, bár a határidős piacon (Budapesti Árutőzsde) kiesett a sávból a forint (ott nem interveniált a jegybank).
„A magyar részvények ára mélyen fundamentális értékük alá esett, de ez nem érdekelte az alapkezelőket: nekik azonnali pénzre volt szükségük befektetőik kifizetéséhez, és máshonnan nem nagyon tudták előteremteni, mint a leglikvidebb kelet-európai értékpapírjaik likvidálásával.
Így esett például 27 000-ről 3700 forintig a Richter (amelynek a profitabilitását azért keményen érintette az orosz gazdasági összeomlás), de felezett az OTP, és a Mol is (amelyeknek nem nagyon). Szintén jellemzőek voltak az akkori és mostani piacra is a hatalmas, akár napon belüli 10-15 százalékos fel-le mozgások.”
Zsiday szerint az ilyen jellegű, kényszerlikvidálás vezérelte eladási hullámokban nem kell keresni a fundamentumot, „a mozgás addig tart, ameddig tart”, és inkább technikai jelekből lehet megmondani az eladási hullám végét, semmint fundamentális indikátorok alapján.
A jelenlegi helyzetben szerinte szinte minden egyezik az 1998-assal: valószínűleg a befagyott orosz részvények helyett részben innen viszik ki a tőkét a befektetők, és zárják az elmúlt hónapokban kiépült kamatkülönbségre játszó pozíciókat. Amennyiben ezek igazak, akkor a magyar részvények, kötvények és a forint jó befektetési lehetőséget fognak jelenteni, de mint írja: „előtte valami stabilabb aljat kellene látnunk, és valószínűleg szükség lesz a jegybank agresszív beavatkozására is”. A teljes posztot itt olvashatja.
Nyitókép: Zsiday Viktor, befektető
