Vasárnap este még azt tippelgettük, hány órás soroknak kell a kutaknál kialakulniuk ahhoz, hogy elengedje a kormány a 480 forintos ársapkát, végül keddre érezték úgy a döntéshozók, hogy a hiány, a káosz már többet árt a népszerűségüknek, mint amit a nem fellelhető olcsó benzin használ. Persze lehet, hogy a döntés már korábbi, csak még a kommunikációt ki kellett találni mellé. Sokat bíbelődni nem volt idő, maradt a szankciós kamu.
A valóság annyira egyszerű, a benzinhiány oka annyira egyértelmű, hogy valóban nehéz komolyan vehető alternatív valóságot költeni helyette. Az alaphelyzet az, hogy az ország az üzemanyagszükségletének nagyjából a kétharmadát tudja maga előállítani, a maradékot importálja.
Az ársapkával viszont kinyírták az importot, érthető módon a Molon kívül senki se volt hajlandó úgy behozni üzemanyagot, hogy a kormány megmondta, mekkora veszteséggel adhatja el. A Molnak pedig a logisztikai kapacitásai végesek, ha akarna is hozni még, nem tud. Kínálat drasztikusan szűkült, közben a kereslet pedig nőtt, mert az ársapka vásárlásra ösztönözte az embereket.
Mindenhol Európában csökkent a kereslet az üzemanyagra idén, nálunk több fogyott.
Alapvetően ennyi, a többi már csak az összeomlás időzítése szempontjából fontos. A Mol próbálta minden lehetséges eszközzel minél tovább fenntartani az ellátást, de amikor a finomítója nem tudott újraindulni a kötelező karbantartás után, egyszerűen lehetetlen volt kielégíteni a keresletet. Szokás a lakosságot baszkurálni a pánikvásárlások miatt, de valahol teljesen racionális reakció, hogy ha maga a kormány lengeti be, hogy ha a Mol nem tud szállítani, vége az ársapkának, akkor mindenki megcélozza az első kutat és féltanknál is biztos ami zicher alapon feltölti újra.
Nyilvánvalóan nem a – hozzánk csövön érkező olajra amúgy amúgy se vonatkozó – szankciók miatt alakult ki tehát benzinhiány, hanem a piacra erőszakolt ársapka miatt. Sőt, a bizarr valóság az, hogy a szankciók inkább segítettek a kormánynak.
Nagyrészt miattuk maradt le jócskán az orosz olaj piaci ára a nyugati típusokétól, márpedig a Mol finomítója az orosz típusra van beállítva.
Eleve azért tudta a kormány sokáig úgy fenntartani az ársapkát, hogy a költségvetésnek semmibe se kerüljön, mert a Mol giga nyereséget ér el az olcsó orosz olaj feldolgozásával.
Ennek egy részéből finanszíroztatta vele a kormány a 480 forintos benzint. Most, hogy a Mol piaci árat fizettethet mindenkivel az üzemanyagért, az olajcég nyeresége megugrik. Erre a kormány első dolga volt elvenni tőle ezt a plusz profitot, be is jelentették az erre vonatkozó különadót.
Az egész benzinármizéria legfontosabb tanulsága, hogy a kormány továbbra is szeret elmenni a falig. A füle botját se mozgatta attól, hogy minden szakértő jó előre megmondta a végkifejletet. Lényegtelen volt, hogy a kis kutak bedőlnek, még az is, hogy nyár óta folyamatos a kisebb-nagyobb hiány. Mondhatott a Mol is akármit. Csak amikor már kádári időket idéző hosszú sorok lógtak ki a kutakról és kábé senki se tudta, hogy el merjen-e indulni autóval az ország távolabbi részére, akkor lépték meg azt, amit nyilvánvalóan rég meg kellett volna.
Ha ugyanez lesz a folytatásban, akkor a cukornál is megvárják, amíg a fél ország édesítővel, vagy drága nádcukorral süti karácsonyra a pitét meg a bejglit. Cukorból még inkább kitett az importnak az ország, idén már a szükséglet kevesebb mint harmadát tudják csak előállítani az egyetlen megmaradt cukorgyárban Kaposváron. Nagyon durván importfüggők lettünk, kérdés, mennyit tudnak és akarnak a kereskedők behozni, hogy jó nagyot bukjanak rajta.
A forintmegtakarítással rendelkezőknek érdemes tovább gondolni, mi lesz most
A hirtelen benzinár-felszabadítás nyilvánvaló következménye még, hogy módosulnak a makrogazdasági várakozások. Az infláció magasabb lesz, a fogyasztás pedig visszaesik, miután az embereknek kevesebb marad a zsebükben. Az eddigi várakozások szerint két-három negyedévnyi GDP-csökkenés után a gazdaság kiemelkedhet a recesszióból, ez most már nem olyan biztos. Az inflációt 2,2-2,9 százalékponttal viheti feljebb a piaci szintre visszaálló üzemanyagár az első teljes hónapnak számító januárban, a február tájára várható inflációs csúcson simán 25 százalék körül lehet a tetőzés.
Mindezt a forintmegtakarítással rendelkezőknek érdemes még tovább gondolniuk, ugyanis a jövő évi átlagos inflációra vonatkozó várakozások is feljebb kúsznak.
Az idei 15 százalék után néhány hete még hasonlóban bízott mindenki 2023-ra, de most már a 18-19 százalék is benne van a pakliban. Márpedig ez a ma legjobb forint alapú befektetésnek tekinthető inflációkövető állampapír kamatát is égbe viszi.
Öt hónapja a 2023-as inflációs várakozások alapján 8 százalékos kamatban lehetett reménykedni 2024-re, most már az se lenne meglepő, ha a ma megvehető hat éves papír a jövő évi 16-17 százalék után a következő évre 20 százalék körüli kupont kapna.
