Ha nem kell törlesztőket fizetni, nem is akkora baj, ha magasabb a kamat. Az MNB-n a világ szeme: lépnek-e, hogy megállítsák a forint további gyengülését.
A forint a többi régiós devizával együtt gyengült a koronavírus-járvány jelentette gazdasági bizonytalanságok miatt. Orbán Viktor kormányfő tegnapi bejelentése után az árfolyam az euróval szemben egészen 355-ig szakadt, újabb történelmi mélypontot elérve. Magyarul: soha nem ért ilyen keveset a pénzünk az euró ellenében.
A forint a járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet előtt is gyengélkedett, már akkor is arra számítottak az elemzők, hogy hozzászokhatunk a 350 forintos euróhoz. Pedig a magyar gazdaság jól teljesít, az államháztartás stabilan tartotta a hiányszámait az elmúlt években, és az államadósságot is sikerült érdemben csökkenteni. Az MNB kamatot ugyan nem emelt, de azzal egyenértékű lépéseket már megtett (egyrészt a forint gyengülése miatt, másrészt a felpörgő inflcáió megfékezésére).
“Ahelyett, hogy a jó időkben felépült forint adósságaikat (ami lényegében a forint shortolása miatt keletkezik náluk) a befektetők visszaváltanák, és ezáltal erősítenék az árfolyamot, ellenkezőleg, valószínűleg folytatják a hazai deviza gyengüléséhez vezető korábbi gyakorlatukat.” – írja Samu János, a Concorde Értékpapír vezérigazgató-helyettese friss elemzésében.
Mégis, miért esik ennek ellenére a forint?
“Egyrészt külső, másrészt belső okok miatt: Mario Draghi leköszönt jegybankelnök 2011-es antréjával, mellyel kijelölte az akkori eurózónás adósságválság alját (az EKB bármit megtesz az euró megmentéséért) ellentétben múlt héten Christine Lagarde nyilatkozatával, mely szerint nem az EKB feladata az európai országok kötvénypiacain tapasztalható hozamfelárak állandó mérséklése, kifejezetten negatívan fogadta a közvélemény.
Ez a szerencsétlen bejelentés olyan hozamemelkedést indított el az eurózóna perifériáján, ami áttételesen ránk is hatással volt, rombolta a régióba vetett bizalmat.
Ebben az exponenciálisan romló hangulatban jött az MNB hétfői döntése, mellyel a korábbi kamatemelést részben visszafordította: növelte a bankok számára elérhető fölös pénz mennyiségét, ezzel némileg visszanyomta a devizapiac szempontjából fontos hozamokat, amikor már a dollárral szembeni kamathátránya a forintnak a devizapiacon éppen szinte eltűnt.”
Samu szerint a devizaleértékelődés közepette az alacsony kamat emelésének elhalasztása olaj a tűzre. “Persze a nyomás ideig-óráig megállítható lenne, ha a devizapiacon tartalékaiból devizát vásárolna az MNB. Képes is lenne rá, hiszen a tartalékai február végén kb. 25 milliárd eurót tettek ki, ez azonban a következő egy évben lejáró devizaadósság és kamatfizetés 20 milliárdot meghaladó szintjét nézve (amit a sérülékenység miatt néznek a befektetők) csak korlátozott mozgásteret ad (pláne, hogy ez a fölös tartalék is eltűnik, ha a bankoktól rövidtávon kölcsönvett – swapolt – eurót kivonjuk belőle.”
Kamatemelés: most van rá tér
Samu szerint egyértelmű, hogy a kamatemelés elkerülhetetlen – legalább is, ha az árfolyamstabilitás valóban fontos cél, lépni kell.
A legnagyobb kockázat ezzel kapcsolatban az, hogy a kamatemeléssel a hitelek is átárazódnak, azok kamata is emelkedik, vagyis megugranak a törlesztőrészletek (a lakáshitelek közel kétharmadát érintené egy ilyen lépés).
Csakhogy a tegnap bejelentett gazdaságvédelmi csomaggal ez a kockázat eltűnt: év végéig törlesztési moratórium van érvényben.
“Az MNB és a kormány olyan mozgásteret alakíott most ki magának, amivel a forint féktelen leértékelődését meggátolhatja – ha akarja.” A jegybank Monetáris Tanácsa jövő héten ül össze kamatdöntő ülésre.
A teljes bejegyzés a Concorde Csoport blogján olvasható.
