Mi lesz a forinttal? Vajon mozgásképtelen már a jegybank? És vajon recesszió vár ránk, vagy elkerüljük? Mi vár a gazdaságra és véget érnek-e a gondok a fűtési szezon után? Leültettünk két szakembert vitatkozni a kilátásainkról.
Egymáshoz nagyon közel tartotta nyári gazdasági kitekintőjét a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Magyar Bankholding és az osztrák anyavállalat tulajdonában lévő Raiffeisen Bank. Mindkét makrogazdasági előrejelzést meghallgatva feltűnő volt, hogy Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője mennyivel pesszimistább hangnemet üt meg, mint a Bankholdig elemzési vezetője, Suppan Gergely.
Szóval leültettük a két szakembert vitatkozni egyet a legfontosabb, az állampolgárokat érintő gazdasági kérdésekről:
- a várható recesszióról,
- a megszorításokról,
- a magas inflációról,
- a gyenge forintról
- és az Oroszország elleni szankciók sikerességéről.
Forbes.hu: Kezdjük a legégetőbb kérdéssel: lesz recesszió Magyarországon?
Török Zoltán: Lesz. Válságba fut bele nemcsak a magyar gazdaság, de Európa nagy része is. Európa az energiaválság miatt hátrányos helyzetben van, Magyarország halmozottan hátrányos helyzetben. Senki sem tudja megmondani, hogyan alakulnak energiaárak. Lehet forgatókönyveket gyártani, de biztos, hogy az a normálisnak felfogott energiapiac, ami mondjuk 2021 második feléig velünk volt, nem fog visszatérni. Akkor a villamosenergia kilowattórája 35-50 euró között mozgott. Most 500 körül van. Ebből mi következik? A rezsicsökkentés csökkentése, tehát érkeznek a magasabb villany- és gázszámlák. Sok vállalkozás nem tudja sem kigazdálkodni, sem áthárítani a fogyasztókra, ők kénytelenek lesznek befejezni a működésüket. A háztartásoknak pedig egyre nagyobb terhet jelent a rezsi, ők az egyéb fogyasztásukat fogják majd vissza.
Számomra nem az a kérdés, hogy válság lesz-e, hanem hogy mennyire lesz súlyos.
Suppan Gergely (Bankholding) és Török Zoltán (Raiffeisen).
Suppan Gergely: Amikor a nyári sajtótájékoztatót tartottuk, még nem lehetett előre látni, hogy duplázódni fognak az energiaárak. Nekünk is át kell írni a forgatókönyvet, mi is egyre nagyobb valószínűségét látjuk, hogy belecsúszunk legalább egy technikai recesszióba (amikor két, egymást követő negyedév GDP-változása negatív – a szerk.). Ez ha nem is mindenkit ugyanúgy, de egyes szektorokat, társadalmi csoportokat biztosan súlyosan érint. Például aki távhővel fűt, azokat nem érintik az új rezsiszabályok, sokan egy kis odafigyeléssel tudnak spórolni. A jómódúaknak nem kell sokat spórolniuk, miközben van egy nagy halmaz, akikről nem tudunk semmit. De ez nemcsak nálunk van így, Nyugat-Európában a megélhetési válság már tavaly elindult: Angliában már most hallani azokról a háztartásokról, akiknek választaniuk kell a fűtés és az étkezés között, miközben a luxuságazat cégeinél óriási a kereslet.
Szétszakadhatnak az európai társadalmak, a lakosság egy jó része kerülhet a mélyszegénység szélére, míg a másik fele egész jól él.
Tehát mindketten alapvetően az energiapiaci helyzettől teszitek függővé a válságot.
Suppan Gergely: Azért van pár terület, ami szerintem árnyalja a képet. A harmadik negyedév tekintetében mellbevágó volt, amit Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a múlt héten mondott, hogy már nulla közeli gazdasági növekedést várnak. Eddig úgy számoltuk, hogy csak a negyedik negyedévben lesz stagnálás. Most nyáron még érezhető volt a turizmus felpattanása, telt ház előtt zajlott a Forma-1-es futam és a Sziget Fesztivál is, az üdülőhelyek tele voltak. Az autógyártók is azt mondják, hogy enyhül a csiphiány, a megrendelésállomány nagyon magas. Szóval vannak még rejtett tartalékai a magyar gazdaságnak, amik a harmadik negyedévben még hajthatják valamennyire, de elképzelhetőnek tartom, hogy a negyedik negyedév GDP-növekedése már mínuszos lesz.
Török Zoltán: Én viszont még az MNB-nél is pesszimistább vagyok. A harmadik negyedévben már lehetségesnek tartom, hogy negatív legyen a negyedéves alapú GDP-változás. Már most látszik az energiastatisztikákon, hogy a lakosság elkezdett takarékoskodni. Illetve, ha bemész az élelmiszerboltba, és látod az árakat…a lakosság által érzékelt infláció sokkal magasabb, mint a hivatalos KSH-statisztika. És hozzátenném még az export hatását is: a magas energiaárak súlyosan rontják a külkereskedelmi mérleget. Már az idei első félévben is láttuk, hogy a korábbi években megszokottakhoz képest deficitbe fordult a külkereskedelmi egyenleg, folyó fizetési mérlegünk is negatív.
És ez még csak a harmadik negyedév, a negyedik negyedév hatványozottan rosszabbnak ígérkezik.
Ha hosszabb ideig velünk maradnak a mostani energiaárak, akkor GDP-arányosan akár két számjegyű lehet az államháztartási és a fizetésimérleg-hiány.
Suppan Gergely: Ezzel egyetértek, de szerintem vannak még támaszok a gazdaságban. Azt mindenképp látni kell: az energiaárak miatt olyan szakaszban vagyunk, ahol kéthetente felül kell írni az előrejelzéseket. Ez igaz az inflációra, külkereskedelemre, a mérlegekre, szinte minden területre. Amúgy ha nemzetközi kontextusba tesszük mindezt, akkor
egy nagy, európai jövedelem-kiszivattyúzást látunk.
Az energiaimportőröktől egyszerűen kiszívják a pénzt. Norvégiának az egy lakosra jutó gázárbevétele akkora, mint a magyar egy főre eső GDP, miközben a külkereskedelmi többletük meg fogja haladni idén a teljes magyar GDP-t, ami nonszensz. A német külkereskedelmi mérleg évtizedek óta nem volt mínuszos, most az lesz.
Az energiaárak a rezsicsökkentés miatt jórészt a költségvetést terhelik. A választások után nagyon komoly költségvetési kiigazítás volt: extraprofit-adók, a benzinársapka (egyelőre részleges) elengedése, a rezsicsökkentés csökkentése vagy a kata-módosítás. Egyelőre elég ekkora kiigazítás vagy szükség lehet többre?
Török Zoltán: Szerintem az a baj, hogy egy olyan korszakban, amikor egyik válság követi a másikat, akkor a normális mechanizmusok, struktúrák fenntarthatatlanok. Az energiaárak okozta problémával a kormány nem tud mit kezdeni. Bízom abban, hogy a közös uniós, energiapolitikai fellépés javíthat a helyzeten, hozhat árcsökkenést. Ez könnyebbséget jelenthet a magyar költségvetésnek, de szerintem más megoldás nincs: nem opció, hogy a kormány hirtelen áthárítja a lakosságra az energiaárakat.
Szóval további jelentős megszorító intézkedéseket nem várok, megoldást nem hoznának, csak a válságot mélyítenék tovább.
Suppan Gergely: Egyetértek, nem opció áthárítani a lakosságra a terheket. De szerintem nincs is szükség érdemi kiigazításra. Meg kell különböztetni a költségvetésben az eredményszemléletű és pénzforgalmi egyenleget. A pénzforgalmi hiány jóval magasabb, mint az eredményszemléletű, két tétel miatt: az egyik, hogy Brüsszelből most sokkal lassabban jönnek a források, a másik, hogy az uniós pályázatok előlegét a költségvetés már előre kifizette. Ezek önmagukban ütnek egy 1400 milliárd forintos lyukat a büdzsében.
Ha levonjuk ezt a nagyjából 1400 milliárdos, Brüsszellel szemben keletkező deficitet, akkor máris ott tartunk, hogy 2900 milliárd helyett körülbelül 1500 milliárd lenne a hiány. És akkor még ott van a másik tétel, az SZJA-visszatérítés, ami ugye eredményszemlélet szerint a tavalyi évre vonatkozik, a pénzforgalmi hiányt viszont idén terheli meg. Szóval ha az eredményszemléletű egyenleget nézed, akkor békésen lehet tartani a hiánycélt.
Török Zoltán: Ezzel csak részben értek egyet. A piacot és a hitelminősítőket a pénzforgalmi egyenleg érdekli.
És ha a kormánynak hirtelen találnia kellene mondjuk ezer milliárd forintot a költségvetésben, hová tud nyúlni?
Török Zoltán: Meg kell állapodnunk Brüsszellel a helyreállítási alap forrásairól. Bizakodó vagyok, a kormány is ebbe az irányba halad. De hangsúlyozom: egyelőre nem látok nyomós érvet további kiigazításra.
Suppan Gergely: Az extraprofit-adók rendszere jó megoldás, már Európa-szerte kezdik elfogadni.
Az energiacégek brutális profitrátával dolgoznak, szerintem radikálisan meg fogják őket adóztatni.
Itthon pedig egyelőre kisebb tételek vannak, amivel javítani lehet az egyensúlyt, egyik sem ezer milliárdos tétel.
Suppan Gergely: Ha elengedi a kormány az alapvető élelmiszerekre vonatkozó hatósági árat is, akkor 22-23 százalék körül tetőzik az infláció.
Nyergeljünk át a másik égető kérdésre, az inflációra. A legfrissebb, júliusi adat 13,7 százalék, és további emelkedést várunk. Mikor és hány százalékon lesz a fordulópont?
Török Zoltán: Azzal a feltételezéssel, hogy az elszálló energiaárakat nem ereszti rá a kormány lakosságra, akkor közel lehetünk már a csúcshoz. Valamikor év végén, talán a jövő év elején érjük el, nagy valószínűséggel 20 százalék fölötti lesz.
Suppan Gergely: Mi is nagyjából erre számítunk, tavaly november-december környékén már magas volt a ráta, tehát az idei év végén már csökkenni fog. Amúgy az infláció rengeteg tényező függvénye, nem csak az energiáé. Hogyan drágulnak a fémek, az élelmiszerek, hogyan alakul az ukrán és orosz gabonaexport, mi lesz az ellátási láncokkal és így tovább. Három forgatókönyvünk van.
- Az első, hogy a kormány tartja a mostani ársapkákat: remélhetőleg 18 százalék körül lesz a fordulópont.
- Ha elengedi a lakossági benzinársapkát (erre már volt utalás), akkor 20 százalék körül lehet,
- ha pedig az alapvető élelmiszerekre vonatkozó hatósági árat is, akkor 22-23 százalék körül.
Török Zoltán: Van egy mondás, hogy az infláció lifttel megy fel, de a lépcsőn jön le. Ha nagyon magas az infláció, az elkezd beleépülni a döntéshozatalba, az árazásba és a várakozásokba is.
Van még bármilyen eszköze a jegybanknak az infláció letörésére vagy kénytelen hátradőlni és várni, hogy mi lesz?
Török Zoltán: Szerintem a jegybank már csak a forint védelmében emel kamatot. A múlt héten bejelentett intézkedéseket (bankokra vonatkozó kötelező tartalékráta növelése, a rendszeres diszkontkötvény-aukciók és a hosszú lejáratú betéti eszköz bevezetése – a szerk.) amúgy hatékonynak tartom. Egy magas kamatkörnyezettel és egyéb intézkedésekkel meg lehet fogni a forint árfolyamát, de az energiaárakra, élelmiszerárakra nincs ráhatása.
Suppan Gergely: Az MNB nem tud esőt fakasztani, hogy javuljon a termés, nem tudja leültetni a nagyhatalmakat, hogy békét kössenek. Nem ez a dolga.
Egyedül az a dolga, hogy a forint árfolyamát féken tartsa, és az látszik, hogy a friss bejelentéseknek végre erőteljes hatása volt.
Hol lesz a kamatemelési ciklus vége? Hol fog tetőzni az alapkamat?
Suppan Gergely: Alsó hangon 13,5 százalékon, de inkább magasabb szinten.
Török Zoltán: Azzal számolok, hogy ha az energiapiaci helyzet nem romlik, akkor 13,75 százalékon, de én is inkább magasabb kamatot várok.
Suppan Gergely: Amúgy reálgazdasági értelemben már most is olyan magasan van a kamatszint, hogy talán már nagy hatással nincs is a gazdaságra. A régiós társakhoz képest már most is nagyon magas. A cseheknél 17 százalék körüli az infláció, a kamatszint megállt 7 százalékon. De nekik van vagy 150 milliárd eurónyi devizatartalékuk, amit felhasználnak a korona védelmében. A lengyeleknél is hasonlóak a számok, de ők nem függenek annyira az orosz gáztól.
Török Zoltán: A befektetők szemében sokáig egy csoportban voltunk a visegrádi régióval, a csehekkel és a lengyelekkel. Azt gondolom, hogy leváltunk róluk, és ez látszik a kamatszinteken is. Úgy tűnik, átevezünk a török régióba, Magyarország most olyan állapotban van, mint Törökország volt pár évvel ezelőtt.
El tudod képzelni, hogy Csehországban devizaválság legyen? Nem. Azt sem, hogy Lengyelországban lenne. Magyarországon viszont sokkal nagyobb a valószínűsége.
Remélem, hogy nem lesz, meg lehet akadályozni, de egy befektető gondolkodásában benne van ez a kockázat.
Több külföldi befektetői kommentár foglalkozott azzal, hogy az MNB-nek már nincs hitele a piac szemében. Az első félévben a kamatemeléseknek csak nagyon rövid hatása volt a forintárfolyamra.
Török Zoltán: Volt egy ilyen időszak, de azt gondolom, hogy most, főleg a múlt heti erős bejelentések után már nem ez a helyzet.
Suppan Gergely: Nem gondolom, hogy ne lenne hitele. Ne feledd, hogy az MNB volt az első régióban, amelyik az infláció ellen kamatot emelt.
Az MNB vezette be a kettős kamatszintet is, azaz, hogy az egyhetes betéti tender lesz az irányadó kamat. Ezt a piac egyértelműen úgy fogta fel, hogy csak módjával akar küzdeni az inflációval.
Suppan Gergely: Igen, az nagyon zavaró volt. Jó, hogy megszüntetik, Londonban, a devizapiac központjában nem igazán értették, hogy hol kellene keresni az irányadó rátát.
Török Zoltán: Nemcsak Londonban, szerintem közelebb, Bécsben sem igazán értették.
Én mindig úgy gondolok az MNB döntéseire, hogy futnak az események után, néha kifejezetten pániklépésnek látszik egy-egy intézkedés.
Suppan Gergely: Nagyon komoly szakmai apparátus dolgozik az MNB-ben, látják, mi történik. Ugyanaz a helyzet, mint amit a GDP-várakozások kapcsán mondtunk:
annyira változékony minden, hogy két hétre sem látunk előre.
Az elmúlt hetekben, hónapokban volt olyan, hogy a forint az euróval szemben napon belül 1-1,5 százalékot gyengült. Ez nagyon soknak számít a devizapiacon, mintha a forintnak semmi védelme nem lenne.
Török Zoltán: Az energiaválság közben kerültek napvilágra a magyar gazdaság azon sérülékenységei, amik békeidőben rejtve maradtak. Például az, hogy mennyire ki vagyunk téve az orosz gáznak. Fel lehet róni az elmúlt évek gazdaságpolitikájának, hogy nem csökkentették a sérülékenységeket, de nyilván a mostani helyzetet nem lehetett előre látni.
A forint is épp ilyen: korábban előny volt, hogy saját devizánk van, most már válsággócot jelent.
Török Zoltán: Ha valamiben világbajnokok vagyunk, akkor az a válság mélységének és sokszínűségének előállítása.
Suppan Gergely: Nominálisan nagyon sok, hogy a forint ennyit gyengül napon belül. De visszakérdezek: az normális, hogy az energiaárak megduplázódnak pár hónap alatt? A régiós országok hasonló helyzetben lennének, csak a csehek beavatkoznak a devizapiacon, a lengyelek energiakitettsége pedig alacsonyabb. Fel lehet róni a múlt hibáit, de senki sem látta, hogy tízszereződni fognak az energiaárak. A legjobb lehetőség talán az lenne, ha támogatnák a lakosságot a megújuló energiaforrások telepítésében.
Török Zoltán: Igen. De az elmúlt tíz évben a politika nem ösztökélte a lakosságot az energiahatékonysági beruházásokra. Ha elmész Pozsonyba és megnézed Európa egyik legnagyobb lakótelepét, azt látod, hogy minden tízemeletes ház korszerű szigeteléssel bír. Magyarországon nem ezt tapasztalod. Ugyanez a helyzet az oroszoktól való energiafüggőségünkkel.
Suppan Gergely: Diverzifikálhatunk, elkezdhetünk LNG-t (tengeri szállítmányokkal érkező, cseppfolyósított gáz – a szerk.) vásárolni, vagy vezeték helyett hajón hozatni az olajat. Egy tanker károsanyag-kibocsátása több tízmillió autóénak felel meg.
Ha napi két tanker megfordulna az Adrián, akkor nem zavarná a zöldeket, hogy telemocskoljuk a tengert? A klímaváltozás ellen küzdünk vagy sem?
Török Zoltán: Ezzel nyilván nem tudok vitatkozni. De szerintem itt nem csak a szállítmányokról van szó, hanem az energiafüggetlenség megteremtéséről. Ha körülnézünk, akkor nálunk nem sokkal jobb helyzetben lévő országok, mint Szlovákia vagy Csehország ezen a téren előrébb tart. Talán már a Gyurcsány-kormány elkezdte a paksi bővítés előkészítését, és még most sem tartunk sehol.
Mielőtt nagyon belemegyünk az energetikába: ebben a helyzetben számít valamit, hogy a kormány mit tesz? Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég azt mondta, hogy világbajnokok vagyunk a válságkezelésben. Ezt mennyire tartjátok igaznak?
Török Zoltán: Abból, amit az előbb elmondtam, az derül ki, hogy
ha valamiben világbajnokok vagyunk, akkor az a válság mélységének és sokszínűségének előállítása.
Suppan Gergely: Kis túlzás, de arról van szó, hogy a magyar gazdaság 2022-re már elérte a járvány előtti utolsó negyedév gazdasági kibocsátást, miközben a csehek és a szlovákok, a spanyolok vagy a németek még nem. Ha Európán belül rangsoroljuk az egyes államokat a 2019-hez viszonyított növekedés szerint, akkor az élmezőnyben vagyunk. Pedig őket is sújtotta mindazon probléma, amik minket.
Ha költségvetésünk most aktívabb lenne vagy alacsonyabb lenne a hiány, az segítene, visszaütött kicsit a költségvetési költekezés.
Török Zoltán: A helyzet, hogy egy nagyon felpörgetett üzemmódból egy nagyon kemény földet érés lesz, beüt a recesszió, hideg zuhanyként fogja érni a magyar társadalmat.
Suppan Gergely: Benne van a pakliban. Az alapforgatókönyvünk nem ez, de van esélye.
És az mennyire van benne a pakliban, hogy olyan szintű válság jön, hogy egy széles bázisú deflációs környezet vesz majd körbe minket?
Török Zoltán: Nem számítok elhúzódó válságra. Az európai energiaválság jövő tavasszal megszűnik vagy jelentős mértékben mérséklődik. A következő télen szerintem már nem lesznek olyan súlyos kihívások, mint idén. Most nagyon nehéz néhány negyedév áll előttünk, de a fűtési szezon végével túl leszünk rajta.
Suppan Gergely: Abszolút, a fűtési szezon végéig tart a válság. De addig mi történik? Azok a gazdasági szereplők, aki képesek alkalmazkodni, alkalmazkodnak, a többieket jövőre is érinti az energiaválság. Látjuk, hogy megnőtt a napelemek, hőszivattyúk iránti kereslet. Csehországban és Szlovákiában az árukeresőben a második helyre jött fel láncfűrész. Aki nem tud tűzifát vásárolni, majd illegálisan kivágja az erdőben. Itthon ugyanez a helyzet: akinek túl nagy teher lesz a rezsi, az majd a háztartási hulladékot és a gumit égeti otthon.
Nemcsak nálunk, de egész Európában olyan szmog lesz télen, mint még soha.
Brutális lesz a klímaválság. Európában súlyos aszály van, a Pó és a Loire a kiszáradás szélén van, miközben Pakisztánban az ország egyharmadát víz borítja az áradások miatt. És a klímakatasztrófa szélén az energiapiaci szankciók arra kényszerítik Európa egy részét, hogy szénnel fűtsön, az oroszok pedig elégetik az Európának szánt földgázt.
Jó, hogy kimondtad az utolsó gondolatot, jöhet a legérdekesebb kérdés: kinek fájnak jobban a szankciók, Oroszországnak vagy nekünk?
Suppan Gergely: Nekünk.
Török Zoltán: Szerintem egyértelműen Moszkvának.
Suppan Gergely: Ha az energiapiacot nézed, szerintem nem kérdés, kinek. Európa megélhetési válsággal néz szembe. Sok magyar fiatal jön haza Londonból, Berlinből, mert megfizethetetlen lett a lakbér és a rezsi. És az igazi fekete leves Európában még csak most jön, a szegénység egy új korszaka. Hosszú távon nyilvánvaló, hogy az Oroszországba irányuló technológiai export tilalma visszaveti az ország fejlődését, de ezt az átlagos orosz nem érzi.
Náluk nem sokszorozódik meg a rezsiköltség, nem drágulnak az élelmiszerek. Európában pont ezek szálltak el, elszegényedés várhat a kontinensre.
Török Zoltán: Európa elég fejlett szociális védőhálóval rendelkezik, a magyarénál jóval fejlettebbel. Válság jön, de nem gondolom, hogy nyomorba kerülne az európai társadalom nagy része, megakadályozható a folyamat. Az, hogy lesz bizonyos fokú elszegényedés, nyilvánvaló. Az is nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon nehéz helyzettel áll szemben Európa. De ahogy beszéltünk róla, az energiaválság néhány negyedév távlatában remélhetőleg megoldódik. Viszont ha a szankciók fennmaradnak, akkor az orosz gazdaságot egyre mélyebben érintik, egyre nehezebben fog működni.
Suppan Gergely: Beszéltünk arról, hogy Európában minden energiaimportőrtől áramlik ki a pénz. Eközben Oroszországban csillagászati magasságokban jár a fizetésimérleg-többlet, még most is bőven profitálnak az energiahordozók exportjából.
Moszkva könnyedén eladja az olajat Ázsiába, míg mi fűtési nehézségekkel nézünk szembe.
Azért úgy könnyű magas fizetési mérleget fenntartani, ha nem tudsz importálni. És nemcsak a Mercedes vonult ki az országból, de keresett fogyasztói márkák is, az orosz ipar nem tudja házon belül pótolni sem a mennyiséget, sem a minőséget.
Suppan Gergely: Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy Oroszországot nem érintik érzékenyen a szankciók. Az ország technológiai fejlődése a szankciók miatt leáll. Csak még egyszer hangsúlyozom: ez az átlagember szintjén nem lesz érezhető.
Az Adidas és a Nike nem alapvető fűtési termék, nem is élelmiszer. Miközben Angliában már minden negyedik háztartásban ki kell hagyni egy étkezést a rezsiköltség miatt.
Ha túléljük a telet, nyilván könnyebb lesz, de egészen abszurd, hogy milyen korlátozásokat terveznek az európai országok már most is.
Török Zoltán: Nehéz kérdés, nincs jobb ötletem, mint a jelenlegi szankciós politika. Azok az országok, amik súlyosan függenek az orosz szénhidrogéntől, átmeneti felmentést kaptak a szankciók alól. Nyilván rövid távon nagyon fájnak nekünk is a szankciók, de hosszú távon az oroszok jönnek ki rosszabbul.
Suppan Gergely: A nyomor nem elfogadható opció. Jelentős társadalmi feszültségek alakulnak ki. Nonszensz, hogy Svájcban már arra készül a rendőrség, mi lesz, ha télen zavargások és fosztogatások lesznek. Svájcban! Európa egyik leggazdagabb országában. Ez azért elég riasztó. Azt még tudom támogatni, hogy egyes épületeket vagy műemlékeket ne világítsunk ki éjjel, de az abszurditás felé haladunk. Az energiapiaci szankciókat nagyon ellenzem. A többi szankciót támogatom, de az energetikai szankciókat nem tudom.
Legutóbbi vitainterjúnkban a kriptopiacot beszéltük ki.
