A világ legnagyobb magánmúzeumlánca Budapestre is megérkezett, új befektetője pedig abban bízik, öt éven belül már száz múzeuma lesz világszerte. Az Illúziók Múzeuma kicsit át is mozgat, kicsit tanít is valamit, de befogadni főképp mobilkamerán keresztül fogjuk.
Egy jó fotóért bármit – fogalmazódott meg bennem, miközben négykézláb másztam az asztal alá, hogy alóla kibújva tálcán kínáljam maszkkal fedett fejemet. Mindezt pillanatokkal azután, hogy egy ablakpárkányon kapaszkodtam, nem is akárhogyan: hason fekve.
Nem vettem be semmit. Ezért a tripért elég mostantól a Deákig elmenni, ott nyitott ugyanis új helyet a Horvátországban született, ma már négy kontinenst behálózó Illúziók Múzeuma.
Múzeumban kacarászni, szelfizni
Az elmúlt évek digitalizációs és közösségi médiás trendjei a múzeumok, kiállítások szektorában is újfajta igényeket fogalmaztak meg. Értsd: mintha egyre inkább megkövetelné a látogató, hogy a beugróért cserébe ne csak tanuljon, de önfeledten érezze magát, egy múzeumban elvárthoz képest akár kicsit hangosabban is, és mindezt az élményt közösségimédia-profiljain keresztül is meg tudja őrizni. Más kérdés, hogy ez az igény miképp befolyásolja az így létrejött, interaktív tárlatok edukatív jellegét, vagy hogy ez egyáltalán probléma-e.
Mert gondoljunk bele:
mennyivel másabb hatást gyakorolt volna ránk mondjuk a Csodák Palotája, ha nem a kilencvenes években, hanem az Instagram korában alapították volna. Így viszont még egészen másképp mélyedhettünk bele a tudományos jelenségek mögötti magyarázatokba, nem állt mobilkijelző köztünk és a befogadható tudás közé.
A szelfizés iránti szükségletet már a Museum of Sweets & Selfies is megoldotta néhány éve, ami immáron két egységgel üzemel a fővárosban, de viszonylag friss Forbes.hu-s írásaink közül akár a Budapest Retro Élményközpontrot is idevehetjük. A sort egy horvát exportcikkel, a hat évvel ezelőtt indult Illúziók Múzeuma (Museum of Illusions) december elsejével nyílt budapesti helyével folytathatjuk.
Zágrábból szerte a világba
Az Illúziók Múzeumának ötlete 2015-ben, két horvát építész, Roko Živković és Tomislav Pamuković koncepciója alapján született meg, a National Geographic Channel egyik műsorából, az Eszement játékokból inspirálódva. Az első múzeumot Zágrábban nyitották meg 2015 júniusában, hat év alatt pedig a franchise mögött álló Metamorfoza a budapestivel bezárólag 36 egységet létesített összesen 21 országban.
Az Illúziók Múzeuma 2021 eleje óta már a világ legnagyobb magánmúzeumláncaként definiálja magát, 2022-ben pedig olyan világvárosokat tervez többek közt bevetni, mint Valencia, Philadelphia, Washington, Dublin, Montréal vagy Marseille.
2021 nyarán az Invera Equity Partners nevű zágrábi magántőkealap-kezelő vásárolta be magát többségi, 65 százalékos részesedéssel a Metamorfozába. Az IEP bejelentése alapján történetük első befektetésével a Metamorfoza két leányvállalata, a magyar és az amerikai felett 100 százalékos tulajdonjogot gyakorolnak, a cég alaptőkéjét pedig 3 millió euróval szándékozzák megemelni.
A Metamorfoza vezérigazgatója most ősz óta egy amerikai üzletember, Jonathan Benjamin, aki korábban austini trambulinpark és önkiszolgáló kávéautomatával foglalkozó cég fejlesztési vezetője is volt (az utóbbit tavaly a Costa vásárolta fel). Az alapítók, Roko és Tomislav mint ügyvezető igazgatók továbbra is jelen vannak az Illúziók Múzeuma életében.
Egy, az IEP oldalán megjelent interjú szerint a franchise-rendszeren túl immáron saját múzeumokat is szeretnének majd nyitni, legalább egy tucatot, ambiciózus céljuk pedig, hogy
öt éven belül a századik helyszínüket is megnyithassák.
Nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót
Optikai csalódások, vizuális fejtörők, no meg fotóért könyörgő díszletek várják immár a magyar közönséget is, mégpedig meglehetősen központi helyen, a budapesti Anker köz szomszédságában. A körülbelül 3-4 ezer forintos jegyárak külföldi pénztárcának aligha kottyannak meg, máskülönben vessük latba, hogy ezért cserébe olyan fél-, inkább háromnegyed órányi időtöltést kapunk.
Meg persze mobilunk fotóalbumát is masszívan megtámogatják vele, és lehet, hogy ez a legfontosabb.
500 négyzetméterével a most nyílt budapesti helyszín a régió legnagyobb Illúziók Múzeumának számít. A díszletek közt barangolva iskolapadból vagy rejtvénykönyvekben egyaránt sokat látott fejtörőkkel igyekeztek az alkotók minél több falfelületet kitölteni, míg a múzeum szerte kipakolt trükkös képek és installációk már egy fokkal az Instagram-kompatibilitás felé terelik a hangsúlyt.
A tanulva szórakozás fotogén kvintesszenciáját természetesen a külön tereket, szobákat befoglaló mutatványok testesítik meg, kezdve az Ames Szobától, melynek két sarkában egyikünk törpének, másikunk óriásnak látszik; folytatva a padlón elterülő, gigantikus házfallal, amin eljátszhatjuk, ahogy Jason Bourne-ként vagy Ethan Huntként lógunk akciózás közben az ablakpárkányon; egészen az Örvénylő Alagútig, ahol szimpla fényfestéssel érik el, hogy a közepére érve már megszédülve lépegessünk tovább. Ez utóbbi attrakció miatt is külön felhívják a figyelmet, hogy
se magas sarkúban, se alkohol hatása alatt nem javallott a belépés.
További segítségként külön fotópontokat is kijelöltek a terekben, de persze az ott tartózkodó munkatársak is szívesen elárulják, melyik illúzió hogyan működik és hogy honnan érdemes képet lőni – ha esetleg túl nagy vehemenciával vetnénk bele magunkat a kiállításba és így nem fordítanánk kellő figyelmet a trükkök melletti apró betűs magyarázatokra.
Nem feltétlen baj, ha így teszünk, elvégre A tökéletes trükk című film óta tudjuk: nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót, ezt pedig a kiállítás maradéktalanul megadja nekünk.
Címlapkép és fotók: Sebestyén László
