Megújult a Forbes magazin, odatették magukat Amerikában

Új dizájnt kaptunk Amerikából, és boldogok vagyunk vele. A legtöbb változáshoz kell egy kis idő, míg hozzászokik az ember, ehhez nekem igazán nem kellett. Kézbe vettem az új amerikai lapot […]

Bővebben

Szelfizni akarsz? Már van rá egy múzeum Budapesten, imádják a turisták

Nemzetközi példák alapján 35 millió forintból nyitott kifejezetten szelfizésre berendezett helyet (és cukrászdát) a magyar Paniq szobákat is üzemeltető Koltai Balázs és párja Gangel Lilla. A befektetésük pár hónap alatt megtérült, a decemberi nyitás óta már több mint 25 ezer látogatójuk volt, készül a második hely, és a külföldi terjeszkedést is tervezik.

„Museum of Sweets & Selfies”, hivatalosan így hívják a helyet, szelfimúzeumként hivatkoznak rá az alapítók is, de ha az ember – legalábbis, harminc felett –  a bejárat után áthalad a cukrászdán, és eléri az attrakciókat, sokkal inkább egy játszótéren érzi magát: színes, csilliviili, játékos kinézetű, mozgó dolgok. Nem véletlenül: az egészet arra rendezték be, hogy minél jobban mutasson Instagramon, ma ezek a trendek, nehéz már kitűnni a tömegből, amikor másodpercenként milliárdnyi poszt születik. Márpedig mi másért jönne el egy szelfimúzeumba az ember, ha nem azért, hogy kicsit kitűnjön a tömegből, ha nem is az Instán több (tíz)ezer követőjének, akkor legalább a haveroknak, Facebook-profilképpel.

Sokan profi fotósokkal mennek – fotó: Sebestény László

A szelfimúzeum ötlete külföldről jött: Koltai Balázs, aki a magyar Pániq szabadulószobákat viszi (A Pániqról és a magyar szabadulószoba-iparról a Forbes magazin 2018 októberi számában írtunk részletesen), egy üzleti tárgyaláson hallotta, hogy a tengerentúlon már léteznek hasonló múzeumok. „Amikor hazamentem Lillához, mutattam neki Instán a fényképeket, már létező múzeumokról. Elhatároztuk, hogy csinálunk egy hasonló koncepciójú helyet. Nem lemásolni akartuk, hanem az üzleti koncepciót megvalósítani egy egyedi hellyel” – mondja Balázs, aki nemrég az RTL-en is szerepelt a Cápák között című üzleti vetélkedőben (oda egy barátjával vittek kocsmai baltadobálós ötletet, amibe végül a cápák nem fektettek).

„2018. január 26.” – vágja rá Gangel Lilla (Balázs párja, és most már üzlettársa) habozás nélkül, amikor arról kérdezem, mikor döntötték el, hogy belevágnak a dologba. „Ezt a dátumot sosem fogom elfelejteni. Az ember életében jönnek olyan lehetőségek, amikről pontosan tudod, valamit kezdeni kell velük” – mondja. Akkor még a gyógyszeriparban dolgozott, épp akkor léptették elő, de azonnal tudta, hogy váltani fog. Végül májusban ott is hagyta a munkahelyét. Jól kiegészítik egymást Balázzsal: ő saját bevallása szerint az ötletelésben, a nagy vonalak kitalálásában a legjobb, a legelső fázis a kedvence, Lilla viszont a múzeum részleteivel, berendezésével, kinézetével szeret foglalkozni.

Gangel Lilla és Koltai Balázs az egyik díszletükben – fotó: Sebestyén László

Végül 2018. december hatodikán, Mikuláskor indult el a múzeum, de addig nemcsak a díszletekkel kellett foglalkozni.

„Ahol most ülünk, ez a hely romokban állt, a fő vonalai látszottak. De rögtön láttuk, hogy ez megfelelő ingatlan, méretében és elrendezésében jó”

– mondja Lilla. A budapesti Paulay Ede utcában álló (pincével együtt) 400 négyzetméteres helyiség 15 évig kihasználatlanul állt, amikor Balázsék átvették, földet kellett eltakarítani, nekik kellett kialakítani a szellőzőrendszert, sokat festettek. Összesen 35 millió forintot tettek bele az indulásba, saját költségen. Az elején kerestek még cégtársakat, végül aztán ketten csinálták meg a szelfimúzemot. „Nem hirdettük meg a neten, de társat kerestünk, mert nem volt meg a tőke, és biztonsági játékosok vagyunk. Nem tudtuk mennyi lesz a vége” – mondja Balázs.

Viszont akkori számításaik bejöttek: egyrészt a költségek is megálltak ott, amivel kalkuláltak, és a látogatók is hamar megérkeztek. Az elején felkértek két influenszert, hogy reklámozza a helyet, a többiek viszont már jöttek maguktól. Az elején főleg magyarok, most már jellemzően külföldiek (a múzeumot turistáknak szóló angol nyelvű kiadványokban hirdetik), naponta 150-en. A nyitás óta 25 ezren jártak a szelfimúzeum 11 szobájában, ezzel már márciusra meg is térült a nyitáskor befektetett összeg. Belépőből háromfélét árulnak, 2990 forintért lehet hétköznap menni fotózkodni másfél órára, ugyanez hétvégén 3500 forintba kerül. Csoportoknak és családoknak van külön 2800 ért belépő – Balázs szerint amúgy is egyik célcsoportjukat jelentik a családok, a gyerekek is szívesen jönnek ide. És ugyan sokkal inkább játszótérnek látják a tereket, hiába képzelték el az alkotók eredetileg inkább múzeumnak az egészet, Lilla szerint ma már jobban figyelnek arra, hogy a látogatók használni is fogják a kirakott tárgyakat, és számolnak az amortizációval is. Emellett a látogatókat is több felirat tájékoztatja, hogy éppen mi az, amire nem lehet felmászni, csak 100 kilót bír el, vagy éppen cipővel nem szabad rámenni.

Ilyen szobák, díszletek vannak a szelfimúzeumban (galéria!) L1005643 L1005620 A szelfimúzeum díszletei L1005653
<
>

 

A múzeum híre organikusan is jól terjed, kiváló felület erre az Instagram: itt figyelt fel rá Dukai Regina is februárban. “Üzletasszonyként, webshop-tulajdonosként folyamatosan figyelnem kell a különleges, szép helyeket, ahol lehetőségem van extra körülmények között fotózni a termékeimet” – mondja arról, mire tudta használni a szelfimúzeumot.

A múzeumokban mindig van a látogatás végén valamilyen shop, Balázsék is szerettek volna valamit, végül az angol névhez igazodva (sweets) a cukrászda mellett döntöttek. A süteményeiket Sitkei Balázs cukrász csinálja, és kávét is kapni. A bevételben ez gyakorlatilag egyelőre láthatatlan, de ezen is szeretnének majd fejleszteni.

Viszont ennél is nagyobban gondolkodnak: még idén megnyitnák a következő, kétszer akkora helyet, Budapest belvárosában. Lilla már dolgozik az új szobákon, valószínűleg ezt is meg tudják oldani befektető vagy cégtárs bevonása nélkül. Lilla a gyógyszeriparban megtapasztalta, hogy ha egy originális gyógyszernek lejár a védelme, akkor az a legcélszerűbb stratégiai húzás az originális gyártótól, ha maga hozza létre originális készítményének első generikumát – azaz már védjegy nélküli, bárki által gyártható változatát a korábban védett gyógyszernek. Lilla szerint ez időzítés és szemlélet kérdése, az így gondolkodó gyártó pedig így sokkal nagyobb piaci részesedést szerezhet azon a piacon is, ahova későbbiekben számos más generikus versenytárs léphet be. Úgyhogy most a második szelfimúzeummal most saját maguk konkurenciájává válnak Lilláék is. Egy éven belül pedig már nemzetközi terjeszkedésben is gondolkodnak.

 

"A kő nem lesz könnyebb, ha pehelynek nevezem és az ember sem jobb, ha istennek hívom."