Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Úttörő dalok, moncsicsi… és még Bambi is kapható – turisták nélkül is jól indított a Retro Élményközpont

Augusztus óta a belvárosi Budapest Retro Élményközpontban interaktív időutazásban lehet része az oda betérőknek. A tulajdonos, Horváth Ákos nem kis befektetéssel, magánemberek gyűjteményéből, gyárak adományaiból, pusztulástól megmentett neonreklámokból és saját emlékeiből álmodta meg a gulyáskommunizmus éveit bemutató gyűjteményt. A múzeum három szinten kvízekkel, videókkal és játékokkal repít vissza a múltba, nevetgélő gyerekekké változtatva mindenkit, aki ebben az időben már élt – és azt is, aki csak hallott róla.

A belvárosi egységbe belépve rögtön a hetvenes években találjuk magunkat, egy korabeli bisztróban. A piros műbőr bárszékek között mosolygós pincér köszön ránk, habos kávét, retró melegszendvicset, és Bambit egyensúlyozva a tálcáján. A zenegép a hetvenes évek slágereit játssza és szigorúan régi 10 forintossal működik, körben pedig neonfeliratok és archív képek díszítik a büfét, már a belépést megelőzően retró hangulatot teremtve.

A kiállítás nem véletlenül kapta az élményközpont nevet: teljesen interaktív, játékokkal, kvízekkel és videókkal, de a régi telefonokon tárcsázva úttörődalokat, vicceket és rádiókabaré-részleteket is meghallgathatunk.

A vállalkozó szelleműek „járőrözhetnek” egy Lada rendőrautóval a Gazdagréti lakótelepen a Szomszédok korában, vagy kipróbálhatják magukat hírolvasóként a korabeli Híradó stúdiójában.

 

A kiállítás egyik részében az embereket a rendszerváltás előtt leginkább izgató sztorik és városi legendák is megjelennek – ilyen például a legendás gyűjtés a sorozatbeli Isaura rabszolgalány felszabadítására, vagy a futótűzként terjedő korabeli történet arról, hogy Nagy Feró állítólag csirkét darált a színpadon.

Ugyan megjelennek a Lenin-szobrok, a május 1-jei felvonulások és egy párttitkár irodája is, az élményközpont egésze inkább kellemes retrospektív hangulatot áraszt, ahol láthatjuk, hogyan válnak újra gyermekekké a velünk együtt érkező látogatók.

Egy félig magyar, félig spanyol család anyukája azt mutatja lelkesen gyermekeinek és férjének, hogy milyen volt a nappalijuk berendezése a rendszerváltás előtt – közben pedig egy húszas éveiben járó fiú és édesanyja ugyanerről beszélgetnek:

“Mindenkinek ilyen volt, legfeljebb másik színben… csak egyfajtát lehetett kapni mindenből.”

A koronavírus időt adott az újratervezésre

Horváth Ákos, az élményközpont tulajdonosa több mint hat éve, egy németországi útja során határozta el, hogy megvalósítja a projektet. Ekkor a koronavírus-járványnak még nyoma sem volt, Budapestre évről évre egyre nagyobb számban látogattak a turisták, a 2020-ra pedig rekordszámú látogatót vártak az országba.

A járvány érkezésével azonban kérdés volt, mennyire kockázatos ilyen körülmények között megnyitni egy új múzeumot és bisztrót, hiszen a külföldi látogatók száma alaposan visszaesett és a járványügyi korlátozások miatt – hiába nyithatott meg a létesítmény nyáron – az elkövetkező hónapok látogatószáma is kérdéses volt.

Ákosnak azonban a covid alatt továbbra is zajló kivitelezés egy kis haladékot adott, így ez idő alatt lehetősége nyílt arra, hogy teljesen átgondolja és újratervezze a kezdeti üzleti stratégiájukat. „A kieső látogatószám pótlására különböző fórumokon elkezdtük megkeresni az oktatási intézményeket, hogy akár osztálykirándulás, akár egy kihelyezett tanóra keretei közt látogassák meg az élményközpontot.”

A diákcsoportok mellett a vezetőség megkeresett rendezvényszervező- és filmes cégeket is, hogy forgatási-, illetve rendezvényhelyszínként szintén beépülhessenek a köztudatba.

A háromemeletes központban egy egész 60-as, 70-es évekbeli utcát berendeztek kirakatokkal, benzinkúttal és régi autókkal, így akár egy korabeli utcaképet is le lehet a múzeum alsó szintjén forgatni, de a régmúlt híradóit idéző tévéstúdió, a retró hangulatú nappali, vagy a bisztró is megfelelő háttér lehet egy filmben, vagy egy különleges rendezvényhez.

Ákos azt is elmondta, hogy rengeteg olyan érdekes és látványos tárgyuk maradt, köztük több veterán jármű is, amelyek helyhiány miatt vagy egyéb okból egyelőre nem kerültek be a kiállítótérbe.

„Ezeket szintén kiajánljuk filmeseknek forgatási kellékként. Tehát lényegében egy újragondolt koncepcióval és kis kreativitással tudjuk pótolni a járvány miatt kieső bevételeinket.”

Milliárdos retró életérzés

A rengeteg kiállítási tárgy, az interaktív panelek és a berendezések beszerzése, az épület megvásárlása és felújítása és a bisztró kialakítása több mint egymilliárd forintba került. A pontos összeget maga a tulajdonos sem ismeri, mert a járművek és egyéb régiségek nagy része magángyűjtemények részét képezi, innen kölcsönözték vagy adományozták őket, így ezek értéke csak becsülhető.

A beruházáshoz Horváth Ákos banki hitelt vett fel, önerőből nem tudta volna finanszírozni az élményközpont kialakítását. Ezen kívül azonban sem uniós támogatást, sem pályázati forrást nem kaptak – de elmondása szerint nem is kértek.

„A kivitelezés kezdetekor a főváros olyan kiemelt lokációnak számított, amit szinte minden pályázati forrásból kizártak, így értelmetlen lett volna erre alapoznom” – beszélt a kivitelezésről az üzletember. A járvány miatt a helyzet persze azóta jelentősen megváltozott, most pont a budapesti – főként turizmusra épülő – vállalkozásokat támogatják, így az élményközpont is jogosult lehetne külső forrásokra.

Nem jött rosszul az önerő előteremtésében már meglévő cége, a BP Reklám Kft., amely korábban az Edda Művek lemezborítóit, vizuális megjelenését és koncertkampányait is vitte, 2020-at pedig 235 millió forintos árbevétellel zárta. 

Merre tovább?

A tulajdonos szerint az intenzív médiaérdeklődés is sokat segített abban, hogy az élményközpont hamar népszerűvé váljon. „A múzeum és a bisztró látogatóinak száma már a harmadik héten meghaladta a tervezett mértéket, aminek köszönhetően az üzemeltetés már a második hónaptól rentábilissá válhat” – mesélte Ákos.

Ez a nyári nyitás óta meg is valósult: Ákos azt mondja, naponta átlagosan 100-120 látogatót fogadnak, és mivel a fenntartási költségeik minimálisak – négy embert vettek fel a kasszába – ezeket már bőven meghaladják a bevételeik (a felnőtt jegyeket 3900 forintért, a gyerek, diák és 65 év felettieknek szólókat 3300-ért árulják, de ajándékutalványt is lehet náluk venni),

amit az is segített, hogy „retró celebekkel” beszélgetős esteket is szerveztek. Vendégük volt többek között Csonka Pici és Galla Miklós is.

 Hozzátette, hogy maga sem gondolta és remélte volna, hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezhet, de amennyiben ez a felfelé ívelő tendencia folytatódik – és a marketing munkájuk meghozza gyümölcsét –, az év utolsó hónapjaiban már kézzelfogható profitra számít.

Amennyiben pedig helyreáll a világ rendje és visszatérnek hazánkba a külföldi turisták, akkor a retró múzeum a számításaik alapján nagyon rövid időn belül, akár 3-4 év alatt megtérülő befektetés lesz.

„De a szállodák és az utazásszervezők jelenleg széttárják a kezüket” – mondja Ákos a jelenlegi helyzetről, miszerint hiába kínálnak együttműködést.

Ha a járványhelyzet miatt az országok közti utazások továbbra is akadályokba ütköznek, akkor sem esnek kétségbe: a rendezvényekből és filmforgatásokból származó bevételek, illetve a belépőjegyekből befolyt összeg akkor is elegendő lesz ahhoz, hogy a projekt kitermelje a bekerülési költségeit 5-6 éven belül, és tiszta nyereséget hozzon.

Borítókép és fotók: Sebestyén László / Forbes

 

 

Oszd meg!