Rengeteg munka, nagy ambíciók és egy adag szerencse – így építette fel Horváth Ábel amerikai vállalatait. A koronavírus-járvány nagyon lendített a friss alapítású fulfillment-cégén, az első évben ötmillió dolláros árbevétellel futott, idénre tizenkét milliót vár. Nagyon komoly tervei vannak, nincs még harmincéves, ömlenek belőle az ötletek.
Ábel sokat utazott a Volskwagen vezérkarával, közvetlen főnökét, a cégcsoport stratégiai igazgatóját kísérte tárgyalni a csoport magángépén. Az üzletemberek körül légi kísérők sürögtek, pezsgőt és frissen facsart narancslevet szolgáltak fel, a szakmai és személyes beszélgetések, illetve a rendkívül befolyásos cégvezérek közt Ábelnek csupán pillanatoknak tűntek az órák. Nagyon komoly tervekkel érkezett a céghez, huszonévesen már úgy sétált be a németországi főhadiszállására, hogy nemsokára ő lesz Volkswagen egyik vezérigazgatója.
Ehhez képest nemsokára egy szürke, klíma nélküli raktárépületben találta magát, a 40 fokos hőségben izzadva pakolta a csomagokat. Csöpögött róla a víz, a vasbeton falakon gyíkok mászkáltak. Napi 14-16 órákat gürizett, csomagolt, adminisztrált, levelezett, ügyfelekkel foglalkozott. A privátgép kényelmét azonban nem sírta vissza,
