Kidobásra szánt pékáruból müzlit készíteni elsőre nem hangzik túl ütőképes ötletnek. Egy alig másfél éve alapított osztrák cég azonban ezt teszi, és szép sikereket arat. Egy bécsi pár által saját konyhai kísérletezéseik után útjára indított Brüsli idén – részben magyar befektetőtől – már egymillió eurós befektetést is behúzott, és alapítói egy közelgő magyarországi piacra lépést sem zárnak ki.
„Én mindig nagy zabpehely junkie voltam!” – mondja kis gondolkozás után kérdésemre a Brüsli társalapítója, Michael Berger, aki szemmel láthatóan irtózik a hivataloskodástól. A honlapjukon is csak becenevén, Michiként szerepel, a nyilvános szerepléseikor pedig ha teheti, piros Brüsli-baseballsapkájában jelenik meg. Naná, hogy erre az interjúra is ebben ült le.
Párja és üzlettársa, Sarah Lechner sokkal kevésbé biztos abban, hogy cégük alapítása előtt a kenyeret vagy a müzlit szerette-e jobban. Egyvalami azonban biztos:
nem mindennapi ötlet kidobásra szánt pékárukat müzlivé alakítani.
Azt meg talán ennél is nehezebb elképzelni, hogy az így készülő élelmiszer még finom és piacképes legyen. Márpedig a német Brot (kenyér) és Müsli szavak összevonásából nevet kapó Brüslivel ez a helyzet.
Rossz válasz, jó ötlet
A Brüsli sztorija 2019 decemberében kezdődött. Sarah és Michi ekkor utóbbi ötéves kisfiával egy élelmiszerekről szóló kvízjátékot játszott. „Az egyik kérdés így hangzott: miből készül a granola? Luca rávágta, hogy kenyérből. Akkor még azt mondtuk neki, hogy nem ez a helyes válasz” – mosolyog Sarah. Nem sokkal később már a konyhájukban próbálgatták a hibás válaszból született ötletet.
„Nekünk mindig fontos volt a fenntarthatóság és arra is figyeltünk, hogy mit eszünk. Ezért átgondolva a választ, illetve tudva azt, mennyi kenyeret dobnak ki nap mint nap, beugrott, hogy ennek az ötletnek akár adhatnánk is egy esélyt” – magyarázza Michi.
Köztudott, hogy iszonyatosan pazarlóan bánunk az élelmiszerekkel. Sarah azt mondja, a Megesszük a világot című (We feed the world) dokumentumfilm nagy hatással volt a gondolkodásukra. Ebben hangzik el, hogy
csak Bécsben naponta 70 tonna (!) pékáru kerül a kukába. Ez annyi, mint amennyit a második legnagyobb osztrák városban, a 280 ezer lakosú Grazban mindennap megesznek.
A Brüsli dobozain meg is jegyzik, hogy ez a szám „őrület”. Egész Ausztriában egyébként naponta 600 tonna pékáru végzi a kukában.
Közben meg, ugye, azon cidrizünk, hogy az oroszok legyenek szívesek kiengedni ukrán kikötőkből a gabonát.
Mintha granolát csinálnál
„Még aznap este kipróbáltuk, milyen müzlit lehet összehozni kenyérből. A megmaradt kenyeret ledaráltuk, serpenyőben pirítottuk, adtunk hozzá gyümölcsöket, cukrot, fahéjat. Tulajdonképpen mindent ugyanúgy csináltunk, mint ahogy az a granolánál megszokott, csak most darált kenyérrel. Őszintén szólva borzasztó íze volt” – mondja Michi az első próbálkozásokról.
Jópár félresikerült sütésen és ízesítésen voltak túl, mikor fél évvel később már úgy döntöttek, nem csak a családjukat és a barátaikat kínálgatják brüslivel – a piacon végül 2021. februárjában jelentek meg a termékükkel.
Az indulást alaposan megnehezítette a covidjárvány. Anélkül jó megoldás lehetett volna, hogy pékségek kínálgatják a brüslit a vevőknek, de a járvány alatt mindenki inkább biztosra ment, nem szívesen kísérletezett újdonságokkal. Ráadásul az idő jelentős részében ki sem nyithattak az üzletek. „Szóval ez nyilvánvalóan nem működött. Ezért indultunk el online” – mondja Sarah és Michi.
„Illetve sokat jártunk vásárokra, hogy ott gyűjtsük a visszajelzéseket és azok alapján tudjuk alakítani a receptet. Így nyerte el a mai formáját a Brüsli” – teszi hozzá Sarah.
Így pazarlunk mi
Magyarországon nincs külön adat a pékáru pazarlásáról, csak azt tudjuk, hogy összességében mennyi élelmiszert dobnak ki a hazai háztartatások – tudtuk meg Merza Pétertől, a Humusz Szövetség alelnökétől, aki zsűritagja volt a Forbes első Fenntarthatósági Listájának.
Merza a Nébih 2019-es adataira hivatkozva kérdésünkre azt írta, egy magyar évente átlagosan 65 kilogramm élelmiszert dob kukába. „Leggyakrabban készételek, friss zöldségek és gyümölcsök, valamint kenyér, illetve egyéb pékáruk mennek veszendőbe. Ebből 32-33 kilogramm kidobása kis odafigyeléssel már megelőzhető lenne” – írta.
„Az okokkal kapcsolatban azt gondolom, hogy eleve a fogyasztói szokásaink felelősek. Ilyen a túlfogyasztás és a bebiztosítás: sokan inkább eggyel több kiflit vesznek, ami aztán kiszárad, mire megennék. A felpörgött városi életmód és a túlkínálat is felelős. A pékségekben is mindig teletöltik a polcot, hogy jobban nézzen ki aztán a maradék megy a kukába” – tette hozzá.
A Nébih Merza szerint úgy becsüli, 2019-ben minden egyes magyar 5,31 kilogramm pékárut dobott a szemétbe. Ez azonban csak a háztartások adata, a pékségek és áruházak pazarlásáról, amelyre Ausztriában a Brüsli hivatkozik, nincs megbízható szám. Becslések szerint itthon évente összesen 1,8 millió tonna élelmiszer landol a kukában.
Merza azt mondja, itthon is vannak jó példák a pazarlás elleni fellépésre. Ő a Magyar Élelmiszerbankot, a Bike Maffiát és a Food Not Bombsot említette pozitívumként. Szerinte edukációs szempontból a Nébih Maradék Nélkül programja kiemelendő.
A Brüslihez hasonlóan üzleti alapon a Forbes.hu-n is gyakran szereplő Munch közelíti meg itthon a témát.
Pedig elsőre nem is ízlett
„A barátainknak nem ízlett, és az ötlet sem tetszett nekik. De csak azért is csináltuk.
A vevőknek viszont bejött, még ha kezdetben az íz hagyott is kívánni valót maga után. Az ötletet szerették, és ami a legfontosabb, hajlandóak voltak fizetni érte”
– mondják. A recepten háromszor változtattak a visszajelzések alapján, így kapták meg a mostani állagot. A vevők – a fenntarthatóság mellett – ezt, az állagot értékelik: a brüsli kellemesen ropogós, enyhén édes és ízesítéstől függően jól kijönnek a gyümölcsök ízei is.
Az első vásárlójuk hat eurót költött el egy vásáron brüslire, és a nap többi része is jól sikerült: mindent eladtak, amit kivittek magukkal. Ezt akkora sikerként élték meg, hogy két héttel később addigi munkahelyeiken – mindketten egészségügyi műszereket fejlesztő startupoknál dolgoztak – fel is mondtak. „Tudtuk, vagy teljes erőbedobással lehet ezt csinálni, vagy sehogy.”
A Brüsli kenyérmüzlijeit hosszú kísérletezgetés után végül három ízben dobták piacra: csokoládés-mogyorós, áfonyás-mogyorós-fahéjas és diós-kókuszos változatban elérhető.
Pedig lett volna miért kételkedniük magukban. Michi azt mondja, az első eladott termékeik neki még nem is ízlettek igazán, idő kellett, amíg a visszajelzések alapján addig alakítottak a brüslin, hogy az már az ő tetszését is elnyerje. „De a vásárlóknak kellett elégedettnek lennie vele, nem nekünk. Most viszont már nagyon ízlik nekem is” – teszi hozzá.
Mit csináltatok eddig?
Az első doboz brüsliket az alsó-ausztriai Geier pékségláncban kezdték el árulni. Nem volt azonban könnyű dolguk a korai partnerek megtalálásával. Nem csak azért, mert a pékségek nem feltétlenül hittek a termék sikerében vagy mert az első ajtókon úgy kopogtattak, hogy a céget sem alapították még meg.
„Tartottak tőle, ha az emberek meglátják, hogy a kidobásra szánt kenyérből müzli lesz, felteszik a kérdést: mi történt eddig?”
– mondja Sarah. Ezek a kételyek azóta jobbára eloszlottak, és már olyan, Ausztriában nagy halnak számító pékségek is a partnereik között tudják a Brüslit, mint a Der Mann és a Ströck, amelyek Bécsben és környékén népszerűek.
A kidobásra ítélt pékárukat a pékségek központi sütödéjéből veszik meg a boltinál alacsonyabb áron, ez kerül aztán a más élelmiszermárkáknak is gyártó Natural Foodhoz, amely a receptjük alapján elkészíti a hengeralakú Brüsli-dobozokba kerülő kenyérmüzlit.
Amelyek aztán nagy áruházláncok polcain is megtalálhatók. Árul már brüslit a Billa és az Interspar, rendelnek tőlük bioboltok és hotelláncok, sőt a határt is sikerült már átlépniük, mivel a Rewe Süd Bajorországban (a Billa is a Rewe-csoport tagja), az Edeka pedig ezen felül Délnyugat-Németországban vette fel kínálatába a terméküket.
A vásárlók fele azonban még mindig a honlapjukról szerzi be a kenyérmüzlit.
Magyar befektető, magyar piac
„Egy bécsi pitch eseményen találkoztam Sarah-val, és még ott helyben rendeltem is brüslit, hogy megkóstolhassam. A téma és az ötlet is zseniális.
Nagyon tetszik, hogy konkrét, gyakorlati megoldást kínálnak egy fontos problémára. Meggyőző, hogy másfél év alatt ketten a semmiből a legfinomabb granolát fejlesztették ki, amit valaha ettem”
– mondja Hegedüs Róbert Bécsben élő magyar befektető, aki az általa alapított Fiedler Capitallal szerzett tízszázalékos részesedést a Brüsliben. A Fiedler Capitalnak itthon is vannak érdekeltségei, Magyarországon többek között a Bitrise és a Seon befektetőjeként ismert.
Sarahék két lépcsőben tavaly év végén és idén egymillió eurót vontak be a Fiedler Capital mellett három angyalbefektetőtől, illetve az osztrák állam által működtetett, vállalkozástámogató ügynökségtől, az AWS-től.
A cél a befektetéssel a DACH-régió (Németország, Ausztria és Svájc) lefedése és az online terjeszkedés erősítése. Németország mellett már Svájcban is ígéretes lépéseket tettek. Hegedüs emellett új termékek fejlesztését – tervben van ital és müzliszelet készítése is – várja, valamint szerinte „jó lenne jövőre az európai terjeszkedéshez újabb befektetési kört nyitni”.
A magyar szál ugyanakkor nem merül ki a befektetővel.
„Ígérni nem akarunk semmit, mert egyelőre a DACH-régióra koncentrálunk, de van érdeklődés Magyarországról. Legkorábban jövőre lehet reális, hogy a magyarok is tudjanak venni brüslit”
– mondja Sarah. Ha valóban kapható lesz magyar üzletekben brüsli, az egyelőre ugyanúgy az osztrák kenyérből gyártott változat lesz, de Michi azt mondja, „hosszabb távon mindenhol cél, hogy a helyi piacról szerezzük be az alapanyagot”.
Finom és drága
„Magyarországon az árazás nagy kérdés lenne. Prémium árazású termékről van szó, még német nyelvterületen is a legdrágább granolák és müzlik között lehet megtalálni a brüslit. A kereskedők visszajelzése azonban nagyon pozitív volt a termékről” – mondja Hegedüs, aki szerint akár több tízmillió euró éves forgalmú cég is válhat a Brüsliből. Az mindenesetre biztos, hogy
a négyszáz grammonként hat euróba kerülő dobozos brüslit (utántöltős tasakban öt euró) a magyar piacon sokkal kevesebben találnák megfizethetőnek.
Attól viszont Sarah és Michi nem tart, hogy valaha problémáik lesznek az alapanyag beszerzésével. Elmondásuk szerint eddig mintegy száz tonna kidobásra szánt pékárut mentettek meg, a forgalmuk pedig félmillió euró volt a cégalapítás óta eltelt másfél évben.
Borítókép és fotók: Sebestyén László / Forbes
