Ma van a túlfogyasztás napja, vagyis idén a Föld lakossága 209 nap alatt használta fel 365 nap erőforrásait. Magyarország ezt a „célt” gyorsabban teljesítette: mi már május 30-án felhasználtuk a ránk eső erőforrásokat. Mit tehetünk, hogy ez a nap a következő években később jöjjön el?
Újabb Eb- és vb-érmeket szerzett Magyarország, ezúttal metabolizmusban és élelmiszerpazarlásban jeleskednek a magyar „sportolók”. Nem, kedves Olvasó, ezekre az érmekre és helyezésekre nem lehetünk büszkék. Pedig hány medált gyűjtöttünk a közelmúltban is sportban világversenyeken, ez mégis zéró hatással van az egészségünkre és szokásainkra.
Ma van a túlfogyasztás napja, vagyis idén a Föld lakossága 209 nap alatt használta fel 365 nap erőforrásait.
Hazánk rekorder. Ezt a „célt” is gyorsabban teljesítette: mi 150 nap alatt, már május 30-án felhasználtuk a ránk eső erőforrásokat.
Magyarország a különböző felmérések alapján szinte minden évben dobogós a túlsúly és elhízás tekintetében Európában, a felnőtt férfiak 67, a nők közel 55 százaléka elhízott vagy túlsúlyos. Ezekkel az érmes helyezésekkel összefüggésben nem meglepő módon más „versenyszámokban” is előkelő helyre kerültünk. Európában itt halnak meg a legtöbben daganatos betegségben, a szív- és érrendszeri halálozás gyakorisága tekintetében pedig a hatodikak vagyunk. Mi állhat a jelenség hátterében? Ahogy egy politikai ambíciókat is kergető átlagos-álságos sportvezető mantrázná: a pocsék edzésmunka, a tudatosság és az akarat fájó hiánya, a lepukkant stadionok intézmények, de leginkább a túl sok pénz kalória, túl kevés gyakorlás, na meg a bíró is hibás…
A kalóriagazdag szegények csapata
Az alapvető probléma, hogy a szervezetünkbe a szükségesnél több és rossz minőségű táplálékból származó kalóriát, energiát viszünk be, amit ráadásul lusták vagyunk elégetni. Egyszerű számítással: ha egy átlagos felnőtt mindennap az átlagos energiaigényénél (2000 kcal) csak 10 százalékkal többet visz be, mint amennyit felhasznál, körülbelül havonta hízik egy kilót. Évente tízet-tizenkettőt. És ekkor még csak egy kicsivel nassolt többet.
Az ember ráadásul társas lény, és modern korunk elhízásra hajlamosító környezete sem segít fittnek és karcsúnak maradni.
Csak néhány példa:
- magas stressz, depresszió, szorongási szint (majd a nassolás megszünteti);
- magas cukorfogyasztás (észre sem vesszük, mennyi mindenben van: a ketchuptól a kenyérig, a joghurttól a gabonapehelyig);
- család, barátok befolyása az étkezésekre (zabáljunk, hízzunk együtt),
- a gyógyszerek iránti túlzott bizalom (majd a gyógyszer és az orvos megoldja),
- a képernyőidő növekedése, a lakosság 40 százaléka nem mozog eleget (ezáltal a 6. legalacsonyabb fizikai aktivitási szintet érjük el az EU-ban);
- a legkönnyebben elérhető élelmiszerek (tipikus ebédmenük, vagy az ultrafeldolgozott élelmiszerek) jellemzően magas energia-, de alacsony tápanyagtartalmúak, ráadásul az általuk okozott vércukorszint-ingadozás miatt csak még éhesebbek leszünk tőlük.
Amikor a szurkolók és az alkohol sem segít
De leginkább a még mindig többségben lévő társadalmi narratíván lenne érdemes változtatnunk: „Rendes magyar férfi nincs 100 kiló alatt! Hát éhen hal ez a szegény gyerek, olyan sovány… Miért jár konditerembe/futni/jógázni a szomszéd, és miért vegán a csaja? Újhullámos hülyeségek…” – ismerős?
Meglepő, de édes/sós snackből, cukrászipari termékekből nem dőzsölünk: ezekből más EU-s országokhoz képest nagyon keveset fogyasztunk, így valószínűleg nem ez a legfontosabb hízásra hajlamosító ok. Na de akkor miből fedezi a magyar ez irányú szükségleteit: hát bor, sör, pálinka! Alkoholfogyasztásban az élmezőnybe tartozunk.
Annyi vigasztalhat minket, hogy itt szinte évente és kutatásonként változik a dobogó, mert olyan rutinos csapatokkal vagyunk a halálcsoportban, mint a csehek, angolok és oroszok.
Ráadásul az alkohol több fronton is támad: magának a szesznek is van kalóriatartalma, nem is kevés. Ezen kívül a hazánkban közkedvelt, előbb említett „piákban” jó nagy adag cukor is van. Mivel a szervezet az alkoholt méregnek tekinti, a máj prioritásként kezeli, hogy megszabaduljon tőle: ennek eredménye az, hogy az ebből származó kalóriákat használja fel elsőként, így az elfogyasztott ételek mennek a zsírraktárakba – enni pedig többet eszünk, ha iszunk, hiszen az alkohol növeli az éhségérzetet is.
Ha ez nem lenne elég, akkor a túlzott ivás zsírmájhoz és hormonális problémákhoz is vezethet, amelyek szintén elhízásra hajlamosítanak. Nem vicc: ha egy este csak két doboz sört és egy felest iszunk, máris 500 kalóriával gazdagabban mehetünk aludni, lefedve a napi energiaszükségletünk negyedét, de leginkább ugyanennyi felesleget raktározva.
Újabb probléma: az élelmiszerpazarlás
És itt jön a következő probléma: az élelmiszerpazarlás. A nem elfogyasztott, kidobott élelmiszerekre gondolunk, amelyek „elveszhetnek” a háztartásoknál, amikor megvesszük/megfőzzük, de nem esszük meg; a kereskedelemben, amikor nem sikerül eladni az adott termékeket lejárati dátumig; az éttermeknél, vagy a gyártásnál keletkező selejtek esetében. De élelmiszerpazarlás az is, ha a mezőgazdaságban ragadnak be termények.
Az élelmiszerpazarlás ráadásul akut másodlagos környezeti és gazdasági probléma, mert feleslegesen használtunk hozzá erőforrásokat (például vizet, energiát), és nem lebomló csomagolóanyagokat is. Nem véletlenül kísérleteznek lejáró élelmiszerek megosztásával, újrafelhasználásával startupok, és jött létre az állami Élelmiszerbank sem.
Már itt is egy újabb érem:
Magyarország 2021-ben a harmadik legnagyobb háztartási hulladékot generáló ország volt az EU-ban, évente 94 kg hulladékot termelünk személyenként.
És egy új versenyszám: kombináció
Bár az élelmiszerpazarlásról jellemzően a „fel nem használt” élelmiszerek kapcsán beszélünk, van egy új, létezik a köztudatban még kevésbé megjelent formája is: a feleslegesen elfogyasztott élelmiszerek. A kutatók ezt a típusú élelmiszerhulladékot metabolikus élelmiszerhulladéknak is nevezik, csak éppen az elpazarolt élelmiszer nem a kukába kerül, hanem zsírpárnákba – ezzel nemcsak a környezetet (hiszen a csomagolása ugyanúgy a szeméttelepre kerül), hanem az egészséget is károsítva, súlyos terhet róva az egészségügyi rendszerre és a gazdaságra is.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete 86 országot vizsgálva azt állapította meg, hogy a jelenlegi lakosságra vetítve legalább 140 millió tonna ilyen típusú, vagyis túlfogyasztásból adódó élelmiszerhulladék keletkezett ezekben az országokban.
Tekintve, hogy Magyarország az EU top 3 legelhízottabb országa között van, valószínűleg magas a mi hozzájárulásunk is ehhez a mennyiséghez: saját kalkulációnk szerint 1 tonna per fő.
Összegezve: sok baljósan csillogó érmet gyűjtünk be elhízásban, alkoholfogyasztásban és kapcsolódó sportágakban, sőt, immár a kombinált számokban is bajnokok vagyunk. Más európai országokhoz képest lényegesen többet eszünk, mint amennyi energiára szükségünk lenne, miközben egészségtelen életmódot folytatunk, keveset mozgunk, és sok olyan ételt és italt veszünk magunkhoz, ami további túlfogyasztásra ösztönöz. A túlfogyasztásunk pedig élelmiszerpazarláshoz, környezetszennyezéshez, komoly egészségügyi költségekhez és gazdasági károkhoz vezet. Lassan megszólalhatna a szurkolói kórus: Ébresztő!
Perger Júlia – Osztovits Ádám,
a PwC CEE stratégiai tanácsadói
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.i
