Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Avi Naim / Unsplash

Három egyszerű trükk, hogy megküzdj a kritikával, csalódottsággal vagy a hibáiddal

Julia Galef filozófus, sokat foglalkozik a mindsettel és az egészséges gondolkodással. Most a Ted Ideas oldalán osztotta meg, milyen egyszerű trükköket ajánl, hogy mások hibáztatása vagy saját magad becsapása nélkül tudj megküzdeni a körülötted lévő negativitással.

Az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet, hogy rendben érezzük magunk körül a dolgokat – hogy nem vagyunk vesztesek, a világ nem egy borzasztó hely, és hogy bármit hozzon az élet, megbirkózunk vele – véli Julia Galef, a Center for Applied Rationality (suta fordításban: az Alkalmazott Racionalitás Központja) társalapítója a Ted Ideasra írt véleménycikkében.

Ugyanakkor mindenki találkozik olyan szituációkkal, amikor ezt az igényt nem tudja kielégíteni. Sok ember veszélyes, kényelmetlen helyzetben olyan motivációs vagy coping eszközökhöz fordul, mint a tagadás, racionalizálás vagy a nagybetűs vágyvezérelt gondolkodás (wishful thkining).

Valamiben nagyot hibázol, esetleg valaki erősen kritizál, nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy szeretnéd – mind olyan esetek, amikor kellenek jó coping, azaz megküzdési módszerek.

És vannak pozitív módszerek minderre, amikkel magunkat sem csapjuk be és másokat sem bántunk meg.

Darwin a jó példa

Charles Darwin erre nagyon jó példa. Darwin, miután fő művét, A fajok eredetét kiadta, évekig küzdött súlyos szorongással a könyvét ért kritikák miatt. Egy ritka morózus levélben azt írta barátjának: „Nagyon rosszul vagyok ma, hülye is vagyok, utálok mindent és mindenkit.” Ugyanakkor ő is többször leírta, hogy mikor elmerült az önhibáztatásban, mindig elkezdte magának ismételni:

„Olyan keményen dolgoztam, ahogy csak tudtam és senki sem tudna ennél többet.”

Majdnem minden helyzetben lehet találni valami megnyugtatót, ami kicsit helyrebillent és nem kell önbecsapásos módszerekkel helyre billenteni magad. Pont ezt kínálja Galef, olyan egyszerű módszereket, amikkel kiküszöbölheted ezeket a hibákat.

1, Tervezz!

Mint meséli, egyszer hetekig gondolkodott, bocsánatot kérjen-e egy barátjától. Az elején tagadott, majd próbált nem figyelni a gondolatokra. Aztán racionalizált egy sort: „úgysem veszi észre, vagy már meg is bocsátott.” Végül arra jutott, hogy bocsánatot kér, és eltervezte, hogyan teszi.

„Megdöbbentő, hogy a tagadás vágya milyen gyorsan foszlik semmivé, ha hirtelen arra gondolsz: mit kellene tenned, ha mégis igaz lenne.”

Amint eltervezte, egyből tisztább gondolatai voltak, nem is értette, miért nem akart az elején bocsánatot kérni. Még csak összetett terv sem kell, elég a legegyszerűbb. Galef szerint tehát nem arra kell gondolni, hogy hibáztál-e, hanem arra, hogyan fogod a többieknek elmondani, hogy hibáztál. Nem vacillálni kell, keress-e új munkát, hanem eltervezni, hogyan fogod keresni, s ha tervezel, az alapkérdésre is pontosabb választ tudsz adni.

2, Figyelj a pozitív jelekre!

Persze ez egy elég sablonos ajánlat tud lenni, de érdemes megfontolni. Galef úgy meséli: sokszor vita közben elkapja az érzés, hogy épp butaságot beszél és le fogják győzni a vitában. De azzal nyugtatja magát: ha elfogad egy érvet, azzal hitelesebbé válik, mert mások is látják: nem ragaszkodik állandóan a saját álláspontjához.

Tehát amikor egy vitában alulmarad, végülis saját jövőbeli hitelességébe fektet.

A pozitív jel a rossz tapasztalatban az, hogy mit fogsz belőle tanulni, milyen, rád nézve pozitív változást tudsz kisajtolni. De vigyázat: ne arról győzd meg magad, hogy a körülötted lévő szerencsétlenségek igazából jó dolgok, ez önbecsapás. Nem a vaknak kell lenned, csak meg kell tanulnod látni a jót is. S néha ennyi elég is: ha látod a dologban a pozitívumot, sokszor segít elfogadni magát a szerencsétlenség tényét is.

3, Találj más célokat!

Galef egy barátja történetét át meséli a példát. Jon magasan képzett programozó, egy szoftverfejlesztő cég társalapítója. Sok időt töltött munkaerő-felvétellel, hogy megtalálja a legjobb fejlesztőket. S mint mesélte: hiába jöttek kiváló programozók, akik lelkesedtek a munkáért, Jon csak csalódottságot, keserűséget érzett. Állandóan szét akarta szedni a jelentkezőket, valamiért vissza akarta őket utasítani.

Egy idő után rájött: saját magát tartja a legjobb programozónak és mindig mindenkiről be akarja bizonyítani, hogy rosszabb nála. Saját egója sarkallta arra, hogy elnyomja vetélytársát. Jon arra is rájött, hogy ez az érzés végülis kontraproduktív, nem tudja felvenni a legjobb programozót, ha magát tartja annak.

Szóval úgy döntött, hogy megváltoztatja céljait és azzal együtt a gondolkodását is.

Nem az volt innentől a célja, hogy bizonyítsa saját programozói nagyságát, hanem arra fókuszált: ő a legjobb abban, hogy megtalálja a legjobb programozókat.

Ennyi már elég volt ahhoz, hogy nem sokkal később kiváló programozót szerződtessen a cégéhez.

mentálisan erős_boldog_ fotó: Olia Nayda
A hétköznapi helyzetekben jól jönnek az apró trükkök. Forrás: Unsplash

Persze ez a módszer is az hétköznapi életünk problémái közt működik, súlyos veszélyhelyzetekben nem. Ugyanakkor a hétköznapi segítség is nagyon jól jön, egy-két apró trükkel sokat lehet javítani az életminőségen.

Galef is megjegyzi, hogy a fentiek csak egyszerű, hétköznapi trükkök, számtalan pozitív coping-módszer van. A lényeg a tisztánlátás.

A képesség, hogy tisztán láss, rendkívül értékes, nem szabad feláldozni az érzelmi biztonságért.

De szerencsére nem is kell.

Borítókép: Unsplash

Oszd meg!