A Jászai Mari-díjas színész emlékére: mit tanulhatunk egy fél életen át tartó barátságból?
„Én például ha meghalok, a Zolit fogom elsőnek felhívni. Mert úgy érzem, hogy ez rá tartozik” – ezt (a már csak néhai) Scherer Péter mondta másfél éve a Mucsi Zoltánnal közösen felvett, Kadarkai Endre-féle A nagy műben.
Az örökérvényű Kapa-Pepe-párosról és a két színész harmincéves barátságáról szóló adásban még a fricskák is meghatók, hát még a keddi szomorú hír után. Íme, Scherertől egy idézet a feltétel nélküli, kölcsönös bizalomról és a barátság azon szintjéről, amelyre sokunk lelke legbelül áhítozik.
„Tulajdonképpen az utóbbi időkben magánemberként nem töltünk sok időt együtt. De nekem ahhoz nem kell találkoznom a Zolival, hogy tudjam, hogy ő van nekem. Ez erős! Úgy vesszük föl a fonalat, mintha tegnap tettük volna le. Nekünk ez történt a barátságunkkal szerintem.”
„Te subick, ezt utálom benne!” – így vakarta meg ezután Mucsi barátja fejét az akkorra már könnyekben úszó stúdióban. Felejthetetlen pillanat, kötelező interjú:
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.
