Hogyan mondjak úgy nemet és húzzam meg a határaimat, hogy a kollégáim is elfogadják, és ne legyen bűntudatom? Knapek Éva klinikai szakpszichológus, a Forbes Makers trénerének vendégcikke.
Mindenki körül akad olyan munkatárs és/vagy vezető, aki nehezen érti meg, ha a határainkról kommunikálunk – időnként túl finoman. Néha halogatjuk a nemek felvállalását és önmagunk érdekképviseletét. Abban reménykedünk, hogy lehetséges lesz – majd, ha elég önbizalmat gyűjtünk – bűntudat nélkül megmondani, hogy nem tudunk több munkát vállalni, vagy 17 óra után már nem szeretnénk dolgozni, esetleg nem vesszük fel a telefont akármikor.
Egyre több munkahelyen figyelnek a munka-magánélet egyensúlyra. De mit tehet az, akinek a munkahelyén nem ez a norma?
Hogyan lehet jól nemet mondani a bűntudat és a rosszallás ellenére is? Mitől függ, hogy mások ezt elfogadják-e?
Miért nem tudunk kiállni magunkért a munkahelyen sem? (a múlt)
Gyerekkorunk óta azt tanuljuk, hogy másoknak hogyan áldozzuk fel magunkat, hogyan feleljünk meg a külső elvárásoknak, hiszen „egy jó ember nem okoz csalódást másoknak”. Sőt, a legtöbb ember abban nőtt fel, hogy a szülei nem hitelesítették az érzelmi állapotait, nem érvényesítették azt, ahogyan megítélt egy-egy helyzetet, hanem meghazudtolták. „Nem én bántottalak meg, csak te vagy túl érzékeny.” „Nem történt semmi, csak felfújod.”
Így lehetetlen annak a képességnek a megfelelő kialakulása, hogy az egyén bízzon a saját értékítéletében és higgyen a saját érzéseinek a fontosságában, érvényességében. Így ássák alá – ha nem is szándékosan – az önbizalmunkat. A jó gyerek szerepéből és önmagunk szinte folyamatos hiteltelenítéséből nehéz kikerülni, de az sem lehet cél, hogy átessünk a ló túloldalára.
Milyen következményei vannak annak, ha a karrierünkben sem tudunk nemet mondani, határt húzni? (a jelen)
A „jó gyerek” program tudattalanul és ösztönösen fut a háttérben. Ha ettől eltérünk, bűntudatunk lesz. Emiatt előfordulhat, hogy minden szembe jövő lehetőségre igent mondunk. Annak ellenére is, hogy a siker szempontjából gyakran – a karrierünk előrehaladtával – az általunk kimondott nemek meghatározóbbak, mint az igenek.
Úgy is megfogalmazhatnánk – a telefon lenémítására való utalásként szó szerinti és átvitt értelemben is –, hogy
nem kell minden hívásra reagálnunk.
Ha nem gyakoroljuk eleget a nemet mondást, akkor egy óriási túlvállalásban és ördögi körben találhatjuk magunkat. A munka-magánélet egyensúlya felborul. Megjelennek az egyre csökkenő motiváció és a kiégés jelei.
Ismernünk kell magunkat, tudnunk kell, milyen cél felé megyünk. Ez meghatározó, hogy mire mondunk igent és mire mondunk nemet. De nem elég ismerni magunkat és a célt: a robotpilóta üzemmód felhagyására és tudatos, értékrend alapú döntésekre is szükség van. Különben valójában nem mi irányítjuk az életünket.
Hogyan lehet úgy nemet mondani és határokat húzni, hogy a kollégák elfogadják és ne érezzük rosszul magunkat? (a jövő)
Máté Gábor szerint jó jel, ha megjelenik bennünk a bűntudat, hiszen elkezdtük végre magunkat választani. Bűntudatra időnként szükség lehet, de számos esetben csak a „jó gyerek” programhoz képest jelez eltérést. Gyakran valójában nem tettünk semmi rosszat, ami miatt bűntudatot kellene éreznünk. Ez csak gyakorlás hatására múlik el.
Előbb meg kell kockáztatni a nemet mondást és elfogadni az azzal járó bűntudatot, hogy egyre jobban újratanuljuk ezt a folyamatot, és ne keverjük bele az oda nem illő érzéseket. A bűntudat a határok meghúzásának természetes része, nem feltétlen jelzi azt, hogy helytelenül cselekedtünk. A bűntudatot tolerálnunk kell egy ideig, ha szeretnénk végre felvállalni magunkat.
A bűntudat elfogadása mellett arra is szükségünk van, hogy a saját, belső gyermekünket megvigasztaljuk, megnyugtassuk. Merthogy a személyiségünk nem osztatlan egész, hanem részekből áll. Az egészséges felnőtt részünk sok helyzetet átlát, de ha a belső gyermekünket nem nyugtatjuk meg gyengéden,
a kellemetlen érzések továbbra is ott fognak lappangani a mélyben és zavarni fognak minket.
A határhúzás lépései a munkahelyünkön
- Tudatosítsuk magunkban, hogy jogunk van nemet mondani és jogunk van a munka-magánélet egyensúlyához, valamint egy egészségesen működő szervezeti kultúrához, mielőtt kiállunk magunkért.
- Tudatosítsuk magunkban a saját határainkat ezen a téren.
- Készüljünk fel előre megfogalmazott mondatokkal, melyek a másik fél emberi méltóságát is tiszteletben tartják, de egyértelmű és felelősségvállaló. Ne várjuk magunktól, hogy egy számunkra nehéz helyzetben ösztönösen jól reagáljunk.
- Mindeközben időnként tényleg öleljük át magunkat – szükségünk lehet rá. Ez kellhet a bátor kockázatvállaláshoz. Nem az a bátor, aki nem fél. Ha nem félünk, nem kell bátornak lenni. Az a bátor, aki fél és mégis megteszi a szükséges lépéseket.
Mit mondjak, ha…?
Az itt olvasható példamondatok inspirációul szolgálnak, természetesen ettől el lehet térni és fontos az adott konkrét kapcsolathoz, helyzethez igazítani. Ne tárj fel túl sokat magadból ott, ahol nem vagy biztonságban. Fontos, hogy válaszunkban megjelenjen a másik szempontjainak elismerése, az azzal kapcsolatos empátia. Utána könnyebb nemet mondanunk, s a másiknak is könnyebb elfogadnia egy ilyen nemet, mint azt, amikor semmilyen magyarázatot nem kap.
Fontos megjegyzés: ha valaki olyan vezető mellett dolgozik, aki előtt veszélyes az alábbi mondatok felvállalása, mert nem tudná kezelni, akkor határkijelölés helyett a karrierváltás megtervezése lehet megoldás.
Néhány példa, hogy hogyan küzdj meg a helyzettel
Mit mondjak, ha…
- …nem tudok több feladatot vállalni, de próbálják rám nyomni?
„Látom, mekkora szükség lenne arra, hogy még több feladatot magamra vállaljak, mert nem bírja senki a terhelést, de feladat meg egyre több van. Azt hiszem, fel kellene venni még egy kollégát, mert ezt nem fogjuk tudni máshogy megoldani. Sajnos azonban én sem tudom ezt a feladatot vállalni, bármennyire szeretnék ennek is megfelelni, mert ha a saját határaimat nem veszem figyelembe, akkor az alapfeladataim ellátása is veszélybe kerül. Köszönöm szépen, hogy ezt elfogadod!”
- …a főnököm elvárja, hogy hétvégén is rendelkezésre álljak?
„Ahhoz, hogy hétköznap a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam, egész hétvégén szükségem van a pihenésre és a feltöltődésre. A családom is osztatlan figyelmet érdemel. Jobban fog így menni a munka, ami fontos szempont mindenki számára. Köszönöm, hogy ezt tiszteletben tartod!”
- …folyamatosan megzavarnak a munkámban?
„Adhatok egy visszajelzést? (Ha igent mond, akkor kezdjünk bele – a szerk.) Amikor ezekkel a rövid kérdésekkel kizökkentesz a munkából, nagyon nehéz visszarázódnom. Tudom, hogy egy-egy ilyen kérdés nem sok idő és neked nagy segítség. Össze tudnák gyűjteni ezeket a kérdéseket egymás számára és egy külön meetingre tartogatni őket? Sokat számítana, köszönöm!”
Knapek Éva
klinikai szakpszichológus, az Önazonos Vagyok Klub alapítója, a Forbes Makers trénere
