Hegedűjavító fizikus, író orvos, festő kutató, esetleg matematikus ékszertervező, és azok, akiket ha megkérdeznek arról, hogy mivel foglalkoznak, egy ötperces monológgal válaszolnak – ők a multipotenciális emberek. Mi az előnye annak, ha több hivatást is a magunkénak érzünk és hogyan képezzük magunkat akkor, ha tudjuk, nem szeretnénk évtizedekig ugyanazzal foglalkozni?
Megyeri Mirtillel, a Zyntern.hu pályakezdők számára létrehozott álláskereső portál alapítójával, és Fuller Bianka, főként fiatal felnőttekkel foglalkozó pszichológussal beszélgettünk arról, honnan ismerhetjük fel, ha multipotenciálsok vagyunk, hogyan keressünk állást akkor, ha nem csak egy dolog érdekel minket, és egyáltalán, hogyan különböztessük meg a kétségbeesett egyik szakmából a másikba csapongást attól, hogy valóban több mindenhez van affinitásunk?
Érettségi előtt a legtöbbünkkel azzal nyomasztanak, hogy egy életre el kell döntenünk, hogy mivel fogunk foglalkozni a következő negyven évben, miközben előfordulhat, hogy a választott szakmánk tíz év múlva már nem is fog létezni, és egy olyan iparágban fogunk dolgozni, amiről most még nem is hallottunk.
A munkaerőpiaci trendek egyrészt azt mutatják, hogy a polihisztorok már jó régen kihaltak, másrészt pedig azt, hogy az, aki csak egy területre specializálódik, előbb-utóbb nagyon pórul járhat az egyre gyorsabban változó körülmények között.
De egyáltalán mi az, hogy multipotenciális?
Röviden és leegyszerűsítve: a multipotenciális az új polihisztor. Azokat hívhatjuk multipotenciálisnak, akiknek több érdeklődési körük van, több egymástól akár teljesen független szakmában tudnak kimagaslót alkotni, és azok, akik nem egyetlen hivatást szeretnének űzni életük végéig. Ezek az emberek általában nem tudnak egyelten szóban vagy mondatban válaszolni arra, hogy mivel foglalkoznak.
Fő előnyeik közé tartozik, hogy különböző területeken felmerülő ötleteket tudnak szintetizálni, összekapcsolni, gyorsan tanulnak és könnyen alkalmazkodnak. Ezek mind olyan készségek, amelyek a jelenlegi munkaerőpiacon megkönnyítik a helyzetünket, ha multipotenciálisok vagyunk, ha nem.
Az innovatív ötletek általában pont ott jönnek létre, ahol két tudományterület találkozik, vagy amikor az egyik területen működő modellt próbálják összekapcsolni egy másikkal. Így az, akinek több területre van rálátása, könnyebben észre is veszi a kapcsolódási lehetőségeket.
Bár azok, akik multipotenciálisok, nagyon gyorsan tanulnak, könnyen ráunnak egy területre. Amíg valami érdekli őket, addig abba beleássák magukat és szeretnének mindent megtudni róla. Ha azonban azt érzik, elég volt egy területből, akkor nem zavarja őket, ha egy új területen ismét kezdőként indulnak. Ennek köszönhetően nagyon könnyen alkalmazkodnak az aktuális munkaerő kereslethez és mivel sokféle tudásuk van, mindig az adott helyzetnek megfelelőt tudják alkalmazni.
„Da Vinci is multipotens tehetség volt, aki egyszerre volt művész, mérnök, matematikus, anatómus. Számos területen alkotott maradandót, de valójában egyik területnek sem ő volt a legnagyobb kiválósága az adott időszakban. Megfelelően tudta kombinálni a különböző területekről szerzett tudását, ami végül az összes területen meglátszott, amivel foglalkozott– mondja Megyeri Mirtill.
Menekülésről, döntésképtelenségről, a kitartás hiányáról, vagy inkább többféle tehetségről van szó?
Fuller Bianka a multipotenciálisok három fő jellemzője, az ötletszintézis, a gyors alkalmazkodóképesség és a gyors tanulás közül a legutóbbit emeli ki. „A multipotenciálsok magukénak érzik azt a területet, amiben éppen dolgoznak, élvezik az elsajátítását, és ezt viszonylag gyorsan meg is teszik. Míg, annak, aki vergődik egyik helyről a másikra, általában nehézségei vannak azon az adott területen és nem arról van szó, hogy azért unja meg, mert már nagyon sok mindent tud róla, hanem azért hátrál ki belőle, mert nem érzi magát magabiztosan benne. Ez nagyon nagy különbség” – mondja arról, hogyan különböztethetünk meg egy valóban több mindenben tehetséges multipotenciális személyt egy olyantól, aki kríziskezelési módszerként alkalmazza az egyik szakmából a másikba ugrálást.
Emellett Bianka szerint, amikor egy multipotenciális ember szakmát vált, akkor nem hagyja maga mögött az ott megszerzett tudást, hanem azon gondolkodik, hogyan tudja az addigi tapasztalatát és ismereteit is másik területen kamatoztatni.
A HR-esek álma vagy rémálma?
A multipotenciális egyénekben túlteng a tudásszomj és a felfedezési vágy, de nem bonyolódnak bele a részletekbe. „Mivel állandóan változik az érdeklődési körük, így a munkáltató figyelembe veszi, hogy nagyobb eséllyel hagyják ott előbb a céget” – mondja Mirtill. Szerinte a befektetési menedzserek és a vezetőképzők keresik leginkább ezeket a típusú embereket.
Szerencsés, ha egy startup alapítója multipotenciális, hiszen egy cég indulásakor több különböző területen kell helytállni. Szükség van az agilitásra, a kritikus gondolkodásra, problémamegoldásra, és sokszor idővel derül ki, hogy az adott személy végül melyik pozícióban tudja megtalálni a helyét.
„A nagyvállalatok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a multipotenciális munkavállalókra. Sok helyen őket választják vezetőnek, majd, hogy megelőzzék a kilépésüket, állandóan rotálják őket. Ezt azt jelenti, hogy valaki egy ideig marketing, majd egy átképzés után sales vagy pénzügyi vezetőként dolgozik.”
Ahhoz, hogy meg tudjuk oldani a komplex, multidimenzionális problémákat, szükség van több területre rálátó kreatív gondolkodókra, de Mirtill szerint egy csapat akkor lehet igazán hatékony, ha ezek az emberek megfelelően együtt tudnak dolgozni a mélyebb tudású specialistákkal.
Hogyan keressen munkát az, aki nem akarja magát egy hivatás mellett elkötelezni?
„Nem kell ekkora nyomást tenni a fiatalokra a pályaválasztásnál. Egyrészt, mert egyre jobban értékelődnek fel a piacon a generalista pozíciók, másrészt mert az oktatás nem is tudja megfelelő gyorsasággal lekövetni a technológiai változásokat. Például a Facebook 2004 óta létezik csak. Gondoljuk bele, hogy most világszinten hány hirdetés specialistának ad munkát” – mondja Mirtill.
A Zyntern.hu alapítója szerint az egyetemisták és pályakezdők jobb, ha nem munkakör, hanem inkább skillek és érdeklődési körök alapján keresnek munkát. „Ne rettenjenek meg a jelentkezéstől akkor sem, ha alapvetően nem passzol a tanulmányaikhoz a terület. Azt látom, hogy a legtöbb cég kéri, hogy legyen diplomád, de az már nem fontos szempont, hogy legyenek olyan tárgyaid, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a munkakörödhöz.
A legtöbb vállalat, ha valakiben látja a potenciált, belsős képzésekkel megtanítja a szükséges ismereteket az alkalmazottainak.”
Borítókép: Canva.com
Kapcsolódó:
