Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Nem mindig a váltás a megoldás: a megszokott munkahelyi környezet is tartogat érzelmi előnyöket, csak nehéz forintban mérni

A legszebb utazásnak és a nagyobb lakásba költözésnek is vannak érzelmi költségei, amikkel kevesen vagy csak ritkán kalkulálnak – a munkahelyi váltásnál pontosan ugyanez a helyzet. Vendégszerzőnk ezt a ritkán tárgyalt témát, a váltáshoz kapcsolódó érzelmek, vágyak, félelmek kérdéskörét elemzi írásában.

Ha az ember 2020 tavasza előtt fáradt volt, könnyen jött a gondolat: keressünk egy napfényes tájat, valahol Európában, vagy ha a pénztárca engedi, akár messzebb. A kék ég, a langyosan cirógató napsugár, a hétköznapok mókuskerekéből való kiszakadás biztosan jót tesz majd testnek és léleknek is, visszajövünk feldobódva az íróasztal mellé, és minden másképpen lesz.

Pedig tudjuk, hogy senki nem old meg helyettünk semmit és minden megvár, de azért mégis sokan hitték, hogy csoda történik: elmennek, visszajönnek és bár nem változtattak semmin, de nem lesz menekülhetnékük.

Vagy vegyünk egy másik helyzetet: nem olyan régen él valaki álmai otthonában, amikor megpillant egy hirdetést. Jó áron van az ingatlan, jobb helyen, mint ahol jelenleg él, talán valamivel nagyobb is, és felújítani sem kell. Költözzünk, gyorsan – kezd el motoszkálni bennünk a sürgető gondolat, és már nem is tetszik annyira az erkély, aminek pedig annyira örültünk, amikor kitaláltuk, hogy nemcsak vacsorázni lesz jó odakint, hanem talán még reggelizni is, ha az idő megengedi.

Márpedig akit a munkája – vagy akár a magánélete – rendre kimerít vagy túlpörget, annak az egy-két hetes nyaralás bizony nem megoldás.

Lehet, hogy a visszatérés után pár napig jól érzi magát, de egészen biztos, hogy hetek múlva ugyanott lesz érzelmileg, mint a vakáció előtt. Aki pedig azonnal lépni akar, ha úgy látja, hogy van a jelenlegi életterénél néhány négyzetméterrel nagyobb, az új lakásban is csak addig lesz elégedett, amíg a következő, jutányosnak tűnő hirdetést meg nem pillantja.

Utazás, költözés, munkahelyváltás: létezik másik oldal is

Az utazásnak, a költözésnek is vannak érzelmi költségei, amikkel kevesen vagy csak ritkán kalkulálnak – a munkahelyi váltásnál pontosan ugyanez a helyzet. Nem tudjuk, hogy

az új helyen milyen lesz a csapat, a hangulat, a kultúra, a mindennapoknak az a millió összetevője, ami egyesével is, összeadva pedig még inkább meghatározza az ember életminőségét.

Nem tudjuk, hogy a vezetők és a vevők – akikkel a jelenlegi munkahelyen már kipróbált és ideális esetben normális a viszony – milyenek lesznek, hogyan lehet majd velük kijönni, együttműködni. Lesz-e stressz a félreértések, bújtatott felelősségek és kötelezettségek miatt? Lesz-e időveszteség abból fakadóan, hogy az értetlenkedő csapatnak többször, részletesen kell elmagyarázni, mi is a feladat? Mekkora a költsége annak, hogy késő délutánra, kora estére jókora feszültség gyűlik fel, és a levezetésének, a csatornázásának mekkora a költsége? Hányszor tekint a pohár fenekére az, aki igencsak megbánta, hogy munkahelyet váltott, hány alkalommal megy emiatt coach-hoz, pszichológushoz vagy csak futni, edzőterembe?

Vagy ha maximális optimizmussal tekintünk a helyzetre: mennyi ideig tart megszokni az új rendszert, struktúrát, környezetet? Esetleg a gyerekeknek az új iskolát, óvodát, a családnak az új időbeosztást, napirendet?

A váltásnak minden esetben megvannak a maga érzelmi költségei: a megszokott és bevált munkahelyi környezet emocionális juttatásai nehezen számszerűsíthetőek, azonban ettől még igenis léteznek.

Nem mindig a váltás a megoldás

Mind a munkáltatókat, mind a munkavállalókat minden bizonnyal végre elgondolkoztatja az élet, hogy mérlegeljenek, mielőtt pár ezer, vagy pár tízezer forintért könnyedén odébb állnak (hiszen ma úgyis ezt csinálja mindenki, gondolják vállvonogatva). Bizonyos, hogy kisebb lenne a fluktuáció, de egy 80 százalékos embert felvenni is megéri, ha nincs 120 százalékos, mert bizony a munkáltatóé a felelősség és feladat is, hogy betanítsa, beillessze az új munkatársat.

Ha csak ezt az egy-egy dolgot megtanulták a felek az idén, akkor a jövőben kevesebb lesz a stressz a régi csapaton a hiány miatt, az új csapaton pedig az új munkavállalók hatékony integrálása (on-boarding) közben bekövetkező változások miatt.

Kristóf Györgyi,
a Hammel & Hochreiter ügyvezetője.

A vendégszerzők külső szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.

Oszd meg!

Arra fókuszálunk, hogy mi az emberek természetes erőssége, és a vezetőségi időnket arra szánjuk, hogy megpróbálunk lehetőséget találni nekik, hogy minden nap használhassák ezeket az erősségeiket.

Sheryl Sandberg, a Facebook ügyvezető igazgatója