Hogyan hozzon felelősségteljes döntést a vezető, ha ő is fél? Lehet-e helyén kezelni a bizonytalansággal járó stresszt? Hogyan tudunk jobb vezetővé válni? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Bridge Business Közösségi Csúcs vendégei.
A Bridge Budapest nonprofit szervezet évek óta fejleszti és formálja a tisztességes hazai vállalkozói kultúrát, ennek eredményeképp november 8-án a Grow with Google-lel közösen rendezték meg az első Bridge Business Közösségi Csúcsot, ahol az üzleti közösségek építéséről és vezetéséről tanulhattak a résztvevők. Az esemény házigazdája, Pistyur Veronika és Al Ghaoui Hesna újságíró mellett Varga Eszter, a mikrohitelezéssel foglalkozó Pannonhitel vezérigazgatója ezúttal executive coach minőségben vett részt a vezetői jóllétről és a hatékony döntéshozatalról szóló beszélgetésen.
„Ha aznap épp nem történik semmi rossz, pezsgőt bontunk. Aki ma le tud tenni egy többéves üzleti tervet az vagy szórakozik, vagy azért készíti el, hogy aztán holnapután újratervezhesse az egészet” – kezdte Varga Eszter, akire – sokakhoz hasonlóan – sokként hatott a háború kitörésének híre. Bújta a közösségi médiát, miként tudná segíteni a rászorulókat, ez egy ideig segített elterelni a figyelmét a saját félelmeiről. Az újabb megpróbáltatást az elsőkörös extraprofitadó megjelenése jelentette, majd érkezett az ügyfelekre hárított kamatsapka is.
Pistyur Veronika, a Bridge Budapest CEO-ja, Al Ghaoui Hesna újságíró és Varga Eszter, a Pannonhitel vezérigazgatója, executive coach a Bridge Business Közösségi Csúcson. Fotó: Bridge Budapest (5 kép)
Varga elmondása szerint sokat segített neki, hogy önmagát kezdte el fejleszteni és átkeretezte a mindennapok történéseit. Emiatt a cégénél lerövidítették a tervezési periódusokat, próbálnak agilisan alkalmazkodni.
Ha hétköznapian szeretném megfogalmazni: nincs tökölés. A villámgyors helyzetelemzésre és döntéshozatalra került a hangsúly.”
„Minden változás félelemmel tölt el minket” – mondta Al Ghaoui Hesna, aki újságíróként rengeteg konfliktuszónából tudósított már, tapasztalatairól számos könyvében beszámolt. A háború kitörésekor épp Amerikában kutatott, hiába volt fizikailag távol, a tehetetlenség miatti szorongását a biztonságérzetének megteremtésébe csatornázta. Rájött, hogy haditudósítóként sok olyan tapasztalatot szerzett, amik jól konvertálhatóak a jelenlegi bizonytalan élethelyzetünkbe. „Az információhiány mindig fenyegetettségérzéshez vezet, ez az alapja a biztonságérzet megingásának is.
Az információ hiánya nagyon jó manipulációs lehetőség”
– tette hozzá Hesna, aki szerint egy cégen belül is fontos a nyílt a kommunikáció. „Ha valamiből hiányt szenvedünk, akkor bekapcsol az a működés, hogy tulajdonképpen minden kapacitásunkat ennek a hiánynak a felszámolására próbáljuk felhasználni.” Ezáltal sérülékenyebbé válik az ember, egyúttal fogékonyabb lesz az összeesküvés-elméletekre is, céges környezetben a „folyosói pletykákra”.
A vezető is félhet
Varga Eszter is a transzparencia fontosságát hangsúlyozta. „Nyíltan ki lehet tenni az asztalra a sérülékenységünket.
El lehet mondania a vezetőnek, hogy ő is fél”.
Szerinte sok felsővezető hajlamos azt gondolni, hogy egy problémát egyedül kell megoldania és emiatt bezár a munkatársai előtt. „Foglalkoznunk kell a belső energiaháztartásunkkal, hiszen ha magunkra maradunk a kétségeinkkel, nem tudják az okát, viszont látják rajtunk a bizonytalanságot.
Tudatosítsuk magunkban, hogy mi az, ami tölt és mi az, ami merít.”
A coach szerint érdemes listázni azokat a dolgokat, amiktől jobban érezzük magunkat, legyen az sport, zene, színház vagy bármilyen szabadidős tevékenység. „Ha ez megvan, tekintsünk rá arra, hogy személy szerint én mitől leszek jól. Ez segít visszaépíteni önmagunkat és képesek leszünk működni a félelemben.”
Vezetőként Varga szerint ragaszkodni kell a vízióhoz és érdemes bevonni a kollégákat a mindennapi krízisek leküzdésébe. „Az amerikaiaknál jött egy irányváltás Trump megválasztása óta, ami szerint, ha káosz van, abban szoronganak a kollégák, ami pedig részükről könnyen passzivitásba válthat át. Furcsa, de mégis azt javasolják, hogy el kell engedni a megszokott alá-fölérendeltségi viszonyokat és demokratikusan, együtt kell megoldani a válsághelyzetet.”
Elmondása szerint a tudatos vezető már azonosította azokat az erőforrásokat, amikkel az elmúlt 4-5 év problémáinak fényében – kílmaváltozás, alapanyaghiány, infláció, pandémia – sikeresen megoldották a felmerülő kríziseket. „Executive coachként most azon vagyok, hogy a vezetőknek hangsúlyozzam:
ahhoz képest, hogy milyen világban élünk, te ezt és azt a problémát már megoldottad és ez nem semmi.
Agilisabbak lettünk az elmúlt években.”
Hogyan hozzunk meg egy döntést krízishelyzetben?
„Ha a hierarchia csúcsán egy kőszikla áll, akkor hogyan tudna bárki visszajelzést adni vagy valamilyen problémát jelezni neki?” – tette fel a kérdést Hesna. Két dolgot szokott kifejezetten tanácsolni a hozzá forduló vezetőknek: vizsgálják meg, hogy azok a félelmi helyzetek teszik-e őket padlóra, amikor aktív döntési helyzetben vannak, vagy amikor passzívan kell egy helyzetet elszenvedniük és nem tudnak cselekedni. „Amikor még terepre jártam, abszolút passzív helyzetben voltam, éreztem a veszélyt, de nem tudtam semmit se csinálni. Viszont amikor kommunikálhattam, a kezembe vehettem az irányítást és én dönthettem, az egy hajtóerőként működött. Ezek azonban változhatnak.
Mióta édesanya vagyok, egy-egy döntés előtt sokkal jobban félek, mert jóval nagyobb felelősséget érzek.”
A másik tanácsa az, hogy vegyük észre: szürkezónába kerültünk, a stressz állandósult a mindennapokban. Érdemes átkereteznünk a hozzáállásunkat, mivel a stresszről való gondolkodásunk befolyásolja testünk fiziológiai reakcióját is. „Ha elfogadjuk, hogy a stressz mindennapi elkerülhetetlen része az életünknek, akkor képesek lehetünk élettanilag és döntési helyzetekben is a pozitív oldalát meglátni. Ha tudósítani mentem, a repülőn végiggondoltam azt, hogy iszonyú szívás vár rám a következő három hétben. De mindeközben ott lehetek, ahol a történelem formálódik körülöttem, amit én megörökíthetek, ettől pedig borzasztóan szerencsésnek érzem magamat.”
Az elmúlt évben a kutatásai során traumatúlélőkkel interjúzott, a beszélgetések során pedig visszatérő elem volt a szenvedés kontextusba helyezése. Érdemesnek gondolja ezt céges környezetbe is kipróbálni. „Ha nem is látjuk a végét, csapatostul érdemes beszélni, kontextusba helyezni, hogy nehéz lesz a következő időszak, de legalább itt vagyunk egymásnak és a végén megerősödve tudunk továbblépni ebből a szakaszból. Fontos visszajelzés az a közösségnek, ha érzik, hogy látják, hallják a nehézségeiket.
Annál nagyobb stresszforrás nincs, mint amikor valaki nem látható és nem hallható.”
A Bridge Budapest eseményén több kerekasztal-beszélgetésre is sor került, a meghívott vendégek között ott volt Biás Csongor, a Startup Hungary vezetője, Tóth Gergely, a HR Fest ügyvezetője és Sárospataki Albert, a Billingo alapítója is.
