Korunk egyik legsikeresebb íróját kérdeztük a jövőfesztiválon.
Idén a világ egyik legmenőbb kulturális látványosságában, a Magyar Zene Házában megrendezett Brain Bar fő „húzóneveként” Malcolm Gladwell tartott előadást a jövőfesztivál nagyszínpadán. Gladwell itthon ugyan (még) nem tört be az ismeretterjesztő kötetek fősodros vonalába – a szintén Brain Baron pár éve fellépő Jordan Peterson nevét például sokkal jobban ismerheti a magyar közönség –, a világ egyik legnépszerűbb non-fiction írójaként tartják számon: többek között az eszmék járványszerű terjedéséről, a döntés pszichológiájáról és a sikeresség eredendő okaival kapcsolatos feltételezésekről ír tudományos megközelítéssel (de gyakorta megkérdőjelezett elméletekkel) olvasók millióinak.
Az újságírót előadása előtt szűk körben kérdezhettük arról, milyen, korábban általa népszerűsített elméletek terjedését bánta meg az utóbbi években – vagy éppen írásait hogyan értelmezték félre; mit gondol az újságírás objektivitásáról; és szerinte mik a globalizált, modern világ legfőbb kihívásai.
Teljesen objektív újságírás nincs, az illiberalizmus aggasztó
„Nem, színtiszta objektív újságírás nem létezik, de egy bizonyos szintig objektívek tudunk maradni. Arra mindig van lehetőség, hogy egy komplikált problémát tisztán látva, leegyszerűsítve mutassunk be, még akkor is, ha személyes előítéleteink lennének” – mondja a The New Yorkernek 1996 óta író Gladwell. Szerinte különben sem az írók szubjektivitásán, hanem a befogadó közönség interpretálásán múlik igazából minden: attól még, hogy valaki egy, az író véleménye által erősen befolyásolt cikket olvas, lehet, hogy épp ez erősíti meg eltérő szempontjait – így az előítéleteknek „nettó semleges” hatása van.
Fotó: Brain Bar
A legfontosabb társadalmi problémák között az illiberalizmus felemelkedését és a vagyoni egyenlőtlenséget említi Gladwell. „Elég riasztó az illiberalizmus szárnyalása, amit a világ több országában is megfigyelhetünk. Nekik elegük lett a liberális politikából, és a hátrányokat elfelejtve beleszerelmesednek az autokrácia gondolatába.
De ez idővel meg fogja oldani magát – nem kell sokáig egy rezsim alatt élned ahhoz, hogy rájöjj, miért rossz ötlet az egész.
Nézzük csak meg, mi történik most Iránban. Több mint 40 éve vallási konzervativizmusban élnek. De ha azt mondod a népesség felének, a nőknek, hogy ők a társadalmi osztályrendszer legaljának a tagjai, előbb-utóbb nem tűrik tovább.”
Úgy haladunk előre, ha nincs konszenzus
Gladwell szerint a történelem eseményeit is többféleképpen lehet értelmezni, és száz év múlva sem lesz konszenzus abban, hogy mi történt napjaink nagy eseményeinél. „Ami jó. A legutolsó, amit kívánhatnánk, az a konszenzus. Minding profitálunk abból, hogyha mások más perspektívából szemlélik a történéseket – így halad előre a tudásunk.”
A világhírű írót többször kritizálják egyrészt a komplikált tudományos konszenzussal szembemenő érvei miatt, vagy éppen a tudományos eredmények leegyszerűsítésében, ami félreértésekre ad okot. Vagy azért, mert olyan elméleteket hoz összefüggésbe bizonyos jelenségekkel, amik nem feltétlen korrelálnak. Ilyen például a „betört ablak–elv” is, aminek egyik alaptézise, hogy a rendezleten környezetben az emberi psziché azt hiszi, mindent szabad, Gladwell pedig részben ezzel magyarázza New York városának bűnözési statisztikáit – amit végül egy évtizeddel később bevallottan meg is bánt.
Fotó: Brain Bar
Arra a kérdésünkre, hogy van-e még ilyen elmélete, amiről később már másként gondolkodik, egy másik népszerű meglátását hozza fel. Szerinte az iskolai osztályokban jelentős hátránnyal indul az, aki a diákok között teljesen általánosnak tekintett akár egy éves korkülönbség fiatalabb csoportjába esik, hiszen a fejlődés szempontjából itt 12 hónap még hatalmas eltéréseket – és ezzel az idősebbek felé előnyt – szül. Az elméletet még mindig igaznak tartja, inkább annak népszerűsítésében ejtett hibát: szerinte fogalmazhatott volna tisztábban, hogy ennek megoldását a tanároktól és az oktatási rendszertől várja, nem pedig a szülőktől,
akik az elméletet követve egy évvel visszatartották a gyermekeiket az iskolából, hogy ők faraghassanak előnyt a korkülönbségből.
Kosarat játszunk, pedig focit kéne
A Brain Bar első napját záró, teltházas előadásában Gladwell két csapatsport analógiáján keresztül mutatott rá arra, mennyire félreértjük, mi a fontos egy szervezet sikeréhez. Ugyan a kosárlabda arról szól, hogy két-három sztár köré építsenek egy csapatot, és a negyedik-ötödik tag csak a sztárok játékát hivatott erősebbé tenni, a foci már más tészta: itt annyit ér a csapat, amennyire a leggyengébb játékosa képes.
Fotó: Brain Bar
Gladwell szerint többek között a vállalatok, egészségügyi szolgáltatók és az oktatási rendszer is a leggyengébb játékos elvre építve lehet sikeres a globalizált világban, de még mindenki kosarazni szeretne.
A legjobban teljesítőket sztároljuk, holott úgy haladhatnánk előre, ha a leggyengébbeket zárkóztatnánk fel – mondja Gladwell.
Bibliográfia
The New Yorkerben publikált írásai mellett angolul hét kötete jelent meg Malcolm Gladwellnek. Magyarul a HVG Könyvek gondozásában adták ki eddig hat könyvét, a hetediket – az eredeti nyelven tavaly érkező The Bomber Mafia: A Dream, a Temptation, and the Longest Night of the Second World War-t – jövőre olvashatjuk.
Magyarul megjelent kötetei:
- Fordulópont – Ahol a kis különbségekből nagy változás lesz
- Ösztönösen – A döntésről másképp
- Kivételesek – A siker másik oldala
- A kutya szemszögéből – És egyéb ritka nézőpontokból
- Dávid és Góliát – Történetek esélytelenekről, avagy hogyan kényszerítsünk térdre óriásokat
- Ismerős ismeretlenek – Mit érdemes tudni azokról, akikről semmit sem tudunk?
