Rakonczay Gábor hatszor szelte át az Atlanti-óceánt, keresztülgyalogolt Grönlandon, eljutott a Déli-sarkra, most pedig 44 évesen úgy döntött, hogy abbahagyja az expedíciókat. Még utoljára átevezett a Kanári-szigetekről Antiguára, 5123 kilométert megtéve a saját maga által átépített kenuval, és a hazaérkezése után ültünk le beszélgetni a jó és a rossz halálokról, veszélyes helyzetekről és arról, hogyan kereste fel Fa Nándort az első útja előtt, illetve mi lesz most, hogy vége a nagy kalandoknak.
Forbes: Már elmondtad több interjúban, hogy azért hagyod abba az expedíciókat, mert a hozzád hasonló arcok ennyi idősen szoktak meghalni.
Rakonczay Gábor: Nem csak ezért, de ezért is. Ha a statisztikákat nézzük, akkor 40-45 év között azért nagyon-nagyon sokan kinyírják magukat. Aki nem, az öt éven belül pedig biztosan. Ritka az, hogy valaki ebbe beleöregszik. Van egy-két ikon világszinten, akinek pont összejött, de nem ez a jellemző. Ez a statisztikai oka. Amúgy meg évek óta érik bennem, hogy valahol kell majd egy kiszállási pont. Kerestem ennek a lehetőségeit, kerestem a miérteket, tehát nem tegnap találtam ki, hogy na jó, akkor ez az utolsó, hanem három éve gondolkozom rajta. Ez meg egy tökéletes projekt lett, szóval így kerek.
