Neked van évterveződ?

Neked van évtervező füzeted? Sokáig nekem sem volt, amíg a figyelmembe nem ajánlottak a Yearcompass.com oldalt. Azóta egyszer félig és egyszer teljesen kitöltöttem az évtervezőjüket. Ha így haladok, idén oda […]

Bővebben

“Belefér, hogy egymásra csapjuk a telefont” – Így dolgozik együtt a Rossz versek rendezője és producere

A Rossz versek rendezőjével és producerével, Reisz Gáborral és Berkes Julival beszélgettünk a film december 27-i hazai premierje apropóján. Meséltek intenzív kapcsolatukról, elárulták, hogyan spórolnak együtt, és az is kiderült, miért kell a producernek kicsit pszichológusnak is lennie.

Reisz Gábor rendező és Berkes Juli producer egymás mellett ülnek a fiatal filmesek egyik kedvelt helyén, a Központban, és flottul adogatják oda-vissza egymásnak a szót – nyilvánvaló, hogy pontosan tudják, a másik mit fog mondani legközelebb. Nem meglepő: párosuk a Színház- és Filmművészeti Egyetem első osztálya óta csiszolódik, egy csomó rövidfilmet csináltak együtt, aztán jött Gábor diplomafilmje, a low budget VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, amit Magyarországon 65 ezren láttak, most pedig mozikba kerül második egész estés filmjük, a Rossz versek (előzetes itt) is.

Gábor elárulja, hogy minden a 2007-es Filmszemlén kezdődött: „Reggel már nagy volt a sor a Mammutban a mozipénztárnál, beálltam, és egyszer csak valaki megkopogtatta a vállamat, hogy »te is filmművészetis vagy, ugye?«. Ez volt a Juli. Leadta a listát, hogy milyen jegyeket szerezzek meg neki, aztán megnézte a felvételi filmemet, amit az információs blokkban vetítettek. Innen kezdődött az egész.”

Reisz Gábor és Berkes Juli | Fotó: Sebestyén László

Juli gyártásszervező szakra járt, amivel kapcsolatban nem voltak különösebb elvárásai vagy céljai, egyszerűen szerette a filmeket, és bölcsészként akart tanulni még valamit. Ő folytatja: „Utána egy ideig nem is nagyon találkoztunk, de fél év múlva Gáborék rendezőosztálya csinálta a 8 című szkeccsfilmet. Tőlünk, gyártásszervezőktől kérdezték meg, hogy melyik rendezővel szeretnénk dolgozni, és én Gábort mondtam, mert az ő felvételi filmje tetszett a legjobban.

Egy vasárnap felhívtam azzal, hogy »én leszek a gyártásvezetőd«, mire Gábor visszakérdezett, hogy a gyártásvezető mit csinál. Valójában innen indultunk.”

Gábor hamar elkezdte kikérni Juli véleményét a forgatókönyveiről és a vágószobába is elhívta, így Juli szerepe gyorsan túllépte a gyártásvezetőit, és elkezdett produceri irányba fejlődni. 2008-ban csinálták a fiúöltözőben játszódó Öltöző című kisfilmet, amivel egyikük sem teljesen elégedett, de Gábor tulajdonképpen itt dolgozott először rendes színészekkel a barátai helyett, ezt követte a 2009-es Valakinek a valamije, ami már komplikáltabb, több helyszínes forgatás volt, majd 2011-ben a Külalak, ahol már hasonlóan dolgoztak ahhoz, ahogyan aztán a nagyjátékfilmjeiken.

On a lower level [Külalak] (Hungarian shortfilm) from Gabor Reisz on Vimeo.

Öt nap alatt legalább tíz helyszínen forgattak és sokat improvizáltak, és Juli itt tanult meg egy fontos dolgot: „Gábor mindig belerak engem egy jelenetbe, de aztán kivág. Nem tudok szerepelni, ez van.” Gábornak majdhogynem rendezői kézjegye, hogy a barátaival, haverjaival népesíti be a filmjeit: „Nagyobb biztonságban érzem magamat, ha a forgatáson olyanok vesznek körül, akikkel oda-vissza bízunk egymásban.”

Juli fogta össze producerként a Gábor szkeccsét is felvonultató, tízrendezős Nekem Budapest (2013) című omnibuszfilmet, amely – akárcsak a Valakinek a valamije és Gábor összes filmje azóta – a Proton Cinemánál, Mundruczó Kornél és Petrányi Viktória produkciós cégénél készült, ahol Juli főállásban dolgozik. Ezután már a VAN következett, Gábor egész estés diplomafilmje, ami elég meredek vállalás volt, mert bruttó 3 millió forintos büdzsével álltak neki. Juli meséli: „Még mielőtt Gábor elkezdte írni, végigbeszéltük a szabályokat, hogy mi minden nem lehet a filmben, ilyen volt például, hogy nem lesz smink és nem fogunk világítani.

Gábor is gondolkozott azon, hogy hogyan lehetne spórolni, a családi jeleneteket például leleményesen a szüleim lakására írta. Menet közben próbáltam szponzorokat felhajtani, gyönyörű leveleket írtunk, így sikerült repülőjegyeket szereznünk a portugáliai forgatáshoz is.”

A forgatáson sokat improvizáltak, amit persze nem úgy kell elképzelni, hogy a helyszínen találták ki a jeleneteket, ez a munkamódszer mégis nagy kihívásnak tűnik egy még nem annyira dörzsölt producer számára. De Juli tisztázza a dolgot: „Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy kimegyünk a Margitszigetre, és akkor Gábor kitalálja, hogy ő aznap mégis inkább a Szabadság-hegyen akar forgatni – ha így improvizálna, valószínűleg meg is ölném. Iszonyú szorgalmas és minden jelenetet lepróbál, a helyszínek, jelenetek megvannak, és az esetek 95 százalékában a párbeszédek sem ad hoc jellegűek, de mindezen belül hagyunk teret az új ötleteknek.”

Julit már csak azért sem érhetik óriási meglepetések a forgatáson, mert minden filmnél a legelső pillanattól kezdve folyamatosan kommunikálnak Gáborral. A rendező ezt így írja le: „A filmkészítésben van egy kezdeti, passzív rész, amikor lényegében csak lődörgök a városban, és egyszer csak beugrik egy ötlet. Ha nem mondom el rögtön valakinek, akkor nem kezd el változni, alakulni, és én ilyenkor mindig Julit hívom fel.

Ő az első szűrő, az első teszt, igazából ő határozza meg, hogy valami beindul-e vagy sem.

Juli az esetek nagy részében még akkor is jól tud ezekre a hívásokra reagálni, amikor mondjuk szervizmunkát csinál, és egyáltalán nem ér rá, de ha mégsem, olyankor néha kicsit össze szoktunk veszni.”

Reisz Gábor | Fotó: Sebestyén László

Juli megerősíti: „Néha az is belefér, hogy egymásra csapjuk a telefont, de az a munkafolyamat normális része, hogy folyamatosan vitatkozunk. Mindent meg tudunk beszélni, mert bízunk egymásban.” Julinak az sem okoz problémát, hogy megmutassa Gábornak a költségvetést, ha spórolni kell, és együtt gondolkodjanak azon, honnan lehetne lefaragni összegeket. Gábor még hozzáteszi: „Juli munkamániás, nem nyugszik, amíg be nem fejezi az adott feladatot, én viszont szeretem tologatni a dolgokat. Ebben is nagyon kiegészítjük egymást. Emellett Juli az egyik legjobb barátom, nagyon jól ismer, szinte nincs olyan dolog, amit nem beszélünk meg. Azok a személyes filmek, amiket én csinálok, kihatnak körülöttem mindenre, ezért kicsit pszichológusnak is kell lennie. Én ezt mindig igyekszem viszonozni, de soha nem tudom olyan szinten csinálni, mint ő, szóval én vagyok az önző barom kettőnk közül.”

A Rossz versekben a főhős – akit a rendező maga alakít – egy fájdalmas szakítás után próbálja megérteni szerelmi életének alakulását kisgyerekkorától kezdve. Bár a sztori kiindulópontja hasonló a VAN-éhoz, a film kivitelezése sokkal ambiciózusabb, és, mint Juli meséli, itt más típusú anyagi kihívásokkal kellett szembenézniük: „Pont a VAN ellentéte volt a helyzet, mert kaptunk 230 millió forintot a Filmalaptól, a francia beszállással együtt pedig kb. 380 millió forintunk lett összesen. De ide 55 napos forgatást terveztünk, nyolcféle kamerával és több mint 120 helyszínnel. Amikor elkészítettem a költségvetés első változatát, nagyon megijedtem, mert egy sokkal horribilisebb összeg jött ki, mint amivel rendelkeztünk.” Sok mindent el kellett engedniük, amiben Gábor most is nagyon együttműködő volt. „Igyekszem megérteni ezeket a dolgokat, de nagyon nehezen megy, mert számok szerepelnek benne. De szeretek már íráskor a meglevő keretekhez tervezni.”

Reisz Gábor és Nagy Katica a Rossz versek című filmben

A több idősíkban, a főhős különböző életkoraiban játszódó film vizuális trükkjeihez kombinálták az épített díszleteket és a CGI-t, és akadtak olyan ötletek is, amelyek megvalósításához nemcsak pénzre, hanem szerencsére is szükség volt. Szerepel egy nagy hóban játszódó jelenet a filmben, azonban a forgatás idején, 2017 elején nem havazott, és a számítógépes trükkcsapat már megtervezte a digitális havat, amikor április végén váratlanul óriási hó esett, és Gáborék mégis le tudták forgatni eredeti elképzelésük szerint a jelenetet.

A Rossz versek forgatókönyvét a cannes-i filmfesztivál Résidence-programján fejlesztették, a fesztivál programjába azonban nem válogatták be a filmet, és világpremierje a tallinni filmfesztiválon volt novemberben. Gábor meséli: „Fájt a cannes-i visszautasítás, de ez körülbelül egy napig tartott, és jellemző, hogy abból is Juli rázott fel. Felhívtam éjszaka, és egy órát beszélgettünk.” Juli szerint nem lehet úgy receptre filmet készíteni, hogy biztosan bejöjjön valamelyik fesztiválnak, a cannes-i tanulság szerinte inkább az, hogy a tavasszal még nem teljesen befejezett filmet be sem kellett volna nevezniük.

Azóta a Rossz verseket már bemutatták a torinói filmfesztiválon is, ahonnan három díjat hozott el.

Berkes Juli és Reisz Gábor | Fotó: Sebestyén László

Ami a nemzetközi karrierépítést illeti, Gábor elmondja: „Nekem nulla affinitásom van a networköléshez, vagy akár ahhoz, hogy egy kicsit is jól érezzem magam egy partiban, ahol idegenek vannak. Ilyenkor én a kajapult sarkában, a falnak fordulva szoktam állni. Hálát adok az égnek, hogy Juli ebben is kiegészít, tudja kezelni ezeket a helyzeteket, de úgy, hogy nem ölt álarcot, hanem önmaga marad.”

Juli úgy véli, még sokat kell tanulnia producerként: „A Rossz versek az első nemzetközi koprodukcióm, és most vettem részt először nagyobb produceri workshopon is. Fontos számomra, hogy ne csak egy forráshoz forduljunk mindig, és hogy a film nemzetközi piacon is megjelenjen, még akkor is, ha Gábor munkái nagyon magyarspecifikusak.” Gábor egyetért: „Jó, ha a filmjeim kicsit másfelé is tudnak beszélni, de itt lakom, itt élek, képtelen lennék olyan filmet készíteni, ami nem erről szól.”

Nem sok stáb megy el Budapestről úgy, hogy egyáltalán nem járt itt

A Ruben Brandt atyja ügyvédnek készült, most lehet, hogy Oscar-díjra jelölik

Olvasd el A jó élet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő