Nem vagyunk normálisak – ez a szlogenje már tizenhatodik éve a Dél-Baranyában augusztus elején megrendezett Ördögkatlan Fesztiválnak, ahol színháztól táncházon és romaholokauszt-kiállításon át Carson Coma-koncertig és ukrán esküvőig terjed a programok skálája. Idén megint lesz offline rezervátum, hogy felhívják a figyelmet a szervezők: valami mintha nem jó irányba menne a világban.
G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.
„Felemelő élmény, hogy együtt lehet fröccsözni a közönséggel, ülni a fűben, ismerősökkel összefutni. Még a színpadon is nagyobb szabadságot érez az ember az olyan mezítlábas, jó értelemben vett tarisznyás fesztiválon, amilyen az Ördögkatlan. Mert itt valahogy mindenki leveszi a hétköznapi páncélját. Emiatt nagyon jó találkozások tudnak történni, amikből időnként mély emberi kapcsolat is kialakul” – mondja Beck Zoli zenész, a 30y frontembere. Amióta létezik Dél-Baranyában a Katlan, ő ott töli az öt napot augusztus elején. Idén is a 30y zárja a nagykoncertek sorát a nagyharsányi focipályán.
Az Ördögkatlant 2008-ban alapította Bérczes László rendező és Kiss Mónika dramaturg. Idén tizenhatodszor kiáltják majd együtt az augusztus 1-jei, kedd esti megnyitón a szlogent: „Nem vagyunk normálisak!” Pedig épp az kellene, hogy normális legyen, ami a villányi hegyek lábánál ebben a pár kánikulai napban történik. A kirekesztés, bezárkózás, ignorancia és közöny helyét a kíváncsiság, nyitottság, sokszínűség és közvetlenség veszi át, mindez összművészeti fesztiválba csomagolva.
Még a hajnali színházi sorszámosztásnál is békében beszélgetnek a fesztiválozók (a zárt terek szűkös kapacitása miatt így lehet bejutni egy-egy előadásra). Délután pedig együtt ejtőzik a Nagyharsányi Szoborpark lankáján vagy a Narancsligetben a közönség és az esti fellépő. És persze vannak irodalmi beszélgetések a beremendi kovácsműhely udvarán és a Vylyan-teraszon, meg kocsmakvíz, katlanfutás és véradás.
Indiánok, tipik, természetes intelligencia
„Önmagában szinte abszurd, hogy ez már a tizenhatodik Ördögkatlan. 2008-ban nem gondoltuk volna, hogy eddig eljutunk” – mondja Bérczes László, az egyik főszervező. Még az azóta megszűnt Bárka Színházban dolgozott, amikor 2001-ben először felkérték, hogy a Művészetek Völgyében szervezzenek programot az egyik Kapolcs melletti településen, Pulán. 2008-ban aztán pénzhiány miatt elmaradt a fesztivál. László és társa, Kiss Mónika akkor döntöttek úgy, hogy Dél-Baranyában szerveznek helyette egy kisebb dzsemborit – ez lett az Ördögkatlan.
Védnöknek Törőcsik Marit és Cseh Tamást választották. Az utóbbi két évben a 2021 tavaszán elhunyt Törőcsik Marira emlékezett a Katlan népe. Idén Cseh Tamással kapcsolatos programból lesz sok, hiszen az énekes januárban töltötte volna be a nyolcvanat. „Annak idején nem is tudom, milyen érzésből jött, hogy ők legyenek a védnökök, de jól gondoltuk, az biztos.
Muszáj megpróbálnunk felérni hozzájuk. Az életművük olyan példa, hogy ha csak picit is sikerül a közelébe kapaszkodnunk az emberi és művészi minőséget tekintve, akkor már jók vagyunk”
– mondja Bérczes.
Sok lesz idén az indiános program – Cseh Tamás alapította ugyanis a bakonyi indiánjátékot a hatvanas években. Nagyharsányban például kiállítást rendeznek a hazai indiánozás történetéből, Beremend központjában pedig lesz egy úgynevezett offline rezervátum öt valódi tipivel (azaz indiánsátorral). „Az indiánok sorsa is az lett, hogy rezervátumba zárták őket, és az offline világunk is egyre inkább bezárul. Szeretnénk ezzel felhívni a figyelmet arra, hogy nem biztos, hogy jófelé megy a világ” – mondja Bérczes László.
Tipik egy indiántáborban. Fotó: Ördögkatlan
Az egyik tipi például a természetes intelligencia sátra lesz. Itt megmutatják, hogy a régi időkben – mielőtt még mindent a csetbottól kérdeztünk volna meg – hogyan működött az ember. A sátor házigazdája, a 88 éves Husvéti Tibor, indián nevén Fekete Szarvas, arról mesél majd, hogyan lehet jól túlélni testileg, lelkileg, szellemileg a legnagyobb katasztrófákat a természetben, és a legnagyobb elnyomásokat a lélek mélyén.
Egy másik sátorban Cseh Tamást lehet majd hallani hangfelvételről: a Csillagokkal táncoló Kojot című mesekönyvéből olvassa fel az összegyűjtött indián meséket.
A fesztiválon fellépő zenekarokat megkérték, hogy illesszenek be a repertoárjukba egy-egy Cseh Tamás-dalt. Nemcsak a 30y és a Csík Zenekar, de például a tinik kedvence, a Csaknekedkislány is így tett.
Közös dolgok, közös barátok
„Evidens volt az első pillanattól, hogy jövünk egész hétre, már csak a Monique-kal (Kiss Mónika – a szerk.) való barátságunk és egyetemi kapcsolatunk miatt. Meg hát a pécsiségünkből adódóan is – mondja Beck Zoli. – Aztán ahogy közös dolgaink lettek Lacival (Bérczes László – például ő rendezte Zoli és Szűcs Krisztián Másnap című előadását is -– a szerk.), egyre inkább elköteleződéssé vált részemről is, hogy jövök.”
Zoli idén a szokásos 30y-koncert mellett fellép duóban Grecsó Krisztiánnal, aztán Szűcs Krisztiánnal, és tart 45 percben workshopot arról, hogyan kell slágert írni. Sőt, két kiállítást is szervezett, ezekhez ő bocsátotta rendelkezésre a fotókat is. (Zoli a Pécsi Tudományegyetem romológia tanszékének oktatója is.) Az egyik fotókiállításon a 20. század ismert zenészdinasztiái és zenekarjai láthatók, a másikon pedig Jutka Rona holland-magyar fotóművész képei a roma holokauszt áldozatairól.
„Mindig is azokkal a fesztiválokkal szimpatizáltam, amik megfogalmaztak valamiféle értékakaratot, amiből aztán a miliő, hangulat és program alakult. Nekem ilyen a Fishing, a Művészetek Völgye, a Kolorádó és a Bánkitó Fesztivál, meg persze az Ördögkatlan.
Én ezeken a fűben ülős, tarisznyás, mezítlábas fesztiválokon szocializálódtam. Ahol nem a szolgáltatások high level szintje számít, vagyis nem az, hogy milyen gin kerül a tonikba.
Közben persze sátorban már nem szeretnék aludni, de ez annak tudható be, hogy nem vagyok tinédzser” – nevet.
A 30y zenekar. Fotó: Ördögkatlan
„Itt mi is leülünk fröccsözni, megnézzük a többiek koncertjét, és ugyanúgy izgulunk, hogy bejutunk-e a sorszámos színházi előadásokra. Nekem például meghatározó élmény volt az egyik Katlanon Hajdu Szabolcs Ernelláék-trilógiáját és Lázár Kati monodrámáját látni” – folytatja Zoli.
Ahova nem hívnak, oda nem megyünk
A szervezők mindig törekedtek arra, hogy felhívják a figyelmet olyan ügyekre, amik nehéz helyzetben vannak. Így idén az éppen tízéves Jurányi Ház lesz az egyik díszvendég – a független színházak ugyanis meglehetősen nehéz anyagi körülmények közé kerültek. Díszvendég lesz még a Magyar Zene Háza és Másik János énekes. Bérczes szerint jó, hogy éppen Cseh Tamás évfordulóján, hiszen sokat énekeltek ők ketten együtt.
Az elmúlt tizenöt évben többször változtak a helyszínek. Voltak települések, amelyek újonnan beszálltak, mások kiestek – így pár éve nincs már program például a régen több helyszínnel csatlakozó Kisharsányban, és idén már Villánykövesd sem szerepel a repertoárban. „Ahova nem hívnak minket, oda nem megyünk” – von vállat erre derűsen Bérczes. Majd hozzáteszi, hogy igazából az volt a legszebb a történetben, hogy a nagyszerű villánykövesdi munkatársaik „átkérték magukat” Beremendre, hogy akkor idén ott segítenek.
Most Beremend, pontosabban az ottani cementgyár lesz a helyszíne az egyik legendás Ördögkatlan-programnak, a Faluturistáknak is. És ezzel a kis előadócsapat visszakapja eredeti nevét. Gyárturistaként indult ugyanis a pécsi színészcsapat Köles Ferenc vezetésével, épp tíz éve. Azóta minden évben másutt nevettetik meg a fesztiválozókat sajátos humorú történetmesélésükkel. Annak idején Kiss Mónika találta ki, hogy akkori munkahelyén, a Zsolnay Negyedben tartsanak a színészek rendhagyó gyárlátogatásokat.
Faluturisták, vagyis idén ismét gyárturisták. Fotó: Pál Zsombor
Ötmillióról 220-ra
Dinyés Dániel zeneszerző-karmester is ikonikus szereplője az Ördögkatlannak. Ő Operabeavató című műsorával szokott jó nagy tömegeket vonzani. Most emellett a beremendi strandon, a medence partján Mozart-noktürnöket fog vezényelni.
„Énekelni, táncolni és zenélni technika nélkül is jól lehet, a víz jól viszi a hangot”
– így reagált a zeneszerző, amikor a fesztiválszervezők közölték vele, hogy nincs pénz modern világításra. Romantikusan fáklyákat fognak használni a szerenádhoz.
Tavaly rekordszámú látogatója volt az Ördögkatlannak. Egyes becslések szerint 80–100 ezer között lehetett a számuk, bár nehéz pontosan kalkulálni a sok ingyen program miatt. A büdzsé eközben már körülbelül 220 millió forintra duzzadt. Vagyis jócskán megnőtt a rendezvény az első évhez képest, amikor lényegében az Európa Kulturális Fővárosa projekt költségvetéséből kapott ötmillió forintból rendezték meg a fesztivált.
A Hagyományok Háza mindennap táncházat szervez a fesztiválon. Fotó: Ördögkatlan
„Már nem azon gondolkodunk, mint néhány évvel ezelőtt, hogy folytatjuk-e, hanem azon, hogy – ahogy sok körülmény is sugallja – jobb lenne, ha kisebbet rendeznénk.
Nem élem meg ezt tragédiának, nekünk a személyesség a legfontosabb, az pedig elveszne, ha nagyon intézményesülne a fesztivál”
– mondja Bérczes, aki Mónival együtt az utolsó mobilvécé kihelyezését és az állványépítéseket is szereti személyesen figyelemmel követni. Egész héten mezítláb szaladgálnak, és mindenhol ott vannak, az összes lényeges program indítására odafut valamelyikük. Laci természetesen kék-fehér csíkos pólóban, ami a fesztivál „egyenruhája”.
„Olyanok szeretnénk maradni, mint a kosárfonók, akik az ág letörésétől a kosár átadásáig jelen vannak minden mozzanatnál” – mondja. És már futnia is kell, hogy megnézze, hogyan készülnek elő a helyszínek.
