Jó így ünnepelni

2040 oldal Forbes kedd reggel. Az íróasztalomra mindig 10 példányt tesz egy kollégám, amikor megérkeznek a magazinok a nyomdából. Most egy kicsit magasabb a stósz: egyenként 204 oldalas a novemberi […]

Bővebben

Ahol megfér egymás mellett a zsidószínház, a dizánjmotor-építő és az esküvőiruha-tervező

A piaci ár töredékéért használhatják a műhelyeket az egykori iskolaépületben, és már hatodik éve élnek ott, laza szimbiózisban: építészek, kortárs dizájnerek, táncosok, jelmezkészítők, független társulatok és filmesek. 

„Kitaláltuk, hogy kellene egy speciális kellék a most készülő előadásunkhoz, a Burokhoz, amely a szülésről fog szólni. Ismertük  a Bélaműhely nevű zenészcsapatot a földszintről, akik mindenféle tárgyból fura hangkeltő eszközöket csinálnak. Lementünk hozzájuk, és el is késztették nekünk, pont olyat, amilyenre vágytunk. Megmutatom, mert neve az nincs” – mondja Szabó Réka, a Tünet Együttes művészeti vezetője, és valamiféle amorf, egy szóval valóban le nem írható dolgot mutat, ami forog és golyók gurulnak végig rajta.

Efféle random együttműködés gyakran előfordul a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban a bent dolgozó különféle alkotóműhelyek között. Persze az alkalmi kooperációkon kívül a mindennapokban is nyüzsgő közösségi élet folyik a II. kerületi épületben, ahol több mint 60 szervezet él és dolgozik egy fedél alatt. „Talán mi voltunk az elsők, akik 2012 őszén beköltöztünk, és a próbaterem meg az iroda mellett egy külön bejáratú erkély büszke tulajdonosa vagyunk” – meséli Réka.

A Tünet Együttes próbáján (Fotó: Egyed Péter)

Kisebbet álmodott

A 6700 négyzetméteres épület egykor szakközépiskoláknak adott otthont, ám a diákok lassan elfogytak, és a ház évekig üresen állt. A Füge (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület) 2009-től fogta össze az egyre szaporodó független színházi társulatokat: segített nekik a pályázatírásban, pénzszerzésben, adminisztrációban, menedzsmentben. Közös ingatlanjuk azonban akkor még nem volt. A produkciós és ernyőszervezet alapítója, a színháztudomány szakon végzett Rozgonyi-Kulcsár Viktória egy ideje már gondolkodott azon, hogy jó lenne próbahelyekkel, irodákkal, afféle inkubátorház létrehozásával is segíteni a fiatal alkotókat – de álmában sem gondolta volna, hogy azonnal ekkora épületmonstrumot kell elmenedzselnie.

Rozgonyi-Kulcsár Viktória ügyvezető-elnök (Fotó: Hargitay Olivér)

Eleinte úgy volt, hogy csak két szintet laknak majd be a fügések, a fennmaradó szintekre egy nyelviskola jelentkezett be korábban az önkormányzatnál.

Aztán valahogy az övék lett az egész épület. Vikiék nem is gondolták, hogy ekkora kereslet lesz a termekre, csakhogy a kedvezményesen használatba vehető ingatlanok nyilván vonzók voltak a fiatal alkotóknak.

Lett is rögtön két kakukktojásuk: amikor még nem alakult ki, hogy milyen összetételű bérlőmixre vágytak, egy ügyvédi irodát és egy füllyukasztó szalont is befogadtak – ezek azóta is szépen elvannak a kreatív műhelyek között.

Tüll, motor és közösségi konyha

„A tüll mindig is divat volt, csak mostanában talán nem olyan drótszerű, hanem puhább, lágyabb” – mutatja a készülő egyedi esküvői ruhákat Bálint Sára, akinek az első emeleten van a szalonja.

„Épp hogy sikerült beslisszannom a nyitáskor, valójában már egy raktárnak szánt műhelyt kaptam meg” – mondja.

Korábban a belvárosban, a Kossuth Lajos utcában bérelt lakásműhelyt néhány másik dizájnerrel, ám azt hamar kinőtték. Az itteni laza hangulatot jobban szereti, és sok az együttműködési lehetőség a tagok között. Évad közben például jelmezeket is készít, és a háznak üléshuzatokat is tervezett a közös terekben elhelyezett kanapékra.

Bálint Sára műtermében (Fotó: Egyed Péter)

A tavalyi ötödik évfordulóra szinte az összes lakótól kapott ajándékot a Jurányi: a Noppa Design Stúdió építészei például a raktárhelyiségeket díszítették fel ötletes dekorációval.

Ők az alsó szinten laknak, mellettük, a sarokban közösségi konyha, amelyet a folyosórész alkotói használnak. A Noppa munkatársai közt vannak építészek, grafikusok sőt formatervező is, néhányan közülük gründolták a PimpMyWall nevű csapatot, és egyedi falfestményeket készítenek. A műhely nevéhez fűződik például az újlipótvárosi Suhanj Fitnesz integrált mozgásstúdió dizájnja, de terveztek már szabadulószobát is: a Budapest foglyai fantázianevűt a Király Gyógyfürdő területén.

„Régebben a Keleti blokk nevű alkotóközpontban, az Ajtósin béreltünk stúdiót, de az inkább zenei jellegű hely volt, a mi munkánkkal nem annyira kompatibilis. Igaz, hogy itt is pont mellettünk van a Bélaműhely, akik néha egészen szürreális hangokat produkálnak, de jól össze tudjuk egyeztetni, hogyan ne zavarjuk egymást” – mondja Eke Tamás, a Noppa egyik alapítója. A másik szomszéd egy különleges dizánjmotorokat építő csapat, a Neuga, és él még egy kreatív műhely ezen a szárnyom, az AMKA Stúdió. „Gyakran kiülünk a kertbe, és együtt reggelizünk” – festi le Tamás az idilli munkakörülményeket.

A Noppa stúdiója (Fotó: Egyed Péter)

Vannak, akik jógára jönnek, mások rajzolni

„Mindenki egyesületi tag, és használatbavételi díjat fizet nekünk, meg persze hozzájárul a közös költségekhez. Mi pedig a fővárosi önkormányzattól béreljük az épületet, és közben van egy  közszolgáltatási szerződésünk is, így amit befizetünk bérleti díjként, annak lényegében visszakapjuk a vállalt feladatokra az összeg 70-80 százalékát” – vázolja fel az üzleti modellt Viki. Az épületben működő társulatokkal a legtöbbször koprodukcióban hoznak létre előadásokat, és persze akadnak lakók, akik csak raktárt vagy irodát tartanak itt fenn.

A függetlenek közül van itt próbaterme többek között a Mentőcsónaknak, Gergye Krisztián Társulatának, a HOPPartnak, a Scallabouche Theatre nevű formációnak és a TÁP Színháznak.

Működik grafikai stúdió, bőrműhely és gyermekmegőrző is az épületben, utóbbiba több ott dolgozó, köztük Viki is behozza a gyermekeit időnként néhány órára. „Egyesek a színházról ismerik a Jurányit, míg mások jógaórákra- vagy az akrobatikus tornára járnak ide. Hármas funkciója van, kicsit közösségi és művelődési házas is. Mások pedig rajzszakkörre iratkoznak be hozzánk” – mondja a ház sokszínűségéről.

Fotó: Egyed Péter

Az állandó lakók négyzetméter-arányosan fizetnek az irodákért, műhelyekért, próbatermekért és raktárakért, ez az üzemeletetési hozzájárulásnak nevezett díj nagyjából 1000 és 1500 forint négyzetméterár között mozog havonta, attól függően, hogy milyen fogyasztással végzi az alaptevékenységét az adott formáció. (Összehasonlításul: a II. kerületben a négyzetméterenkénti irodabérleti díj 10–12 eurónál, azaz 3000–3500 forintnál kezdődik.) A Jurányi közösségi, előadói tereit egy-egy eseményre is igénybe lehet venni, itt is hozzá kell járulni a közös költségekhez, aminek a díja így nagyságrendileg, a terem méretétől függően 2000–4000 forintos óradíjat jelent.

A beszláni túszdrámát is bemutatják

A nagyjából hatvan egykori osztályteremből átalakított műhely mellett egy  150 fős előadóterem és egy 70 fős kamaraterem is van a házban. Emellett az alapvetően a Szkéné Színház próbatermeként működő helyiségben is tartanak előadásokat. „És most készül a negyedik előadóterünk” – büszkélkedik Viki. Egy három osztályteremből összenyitott loft jellegű térrel bővülnek ugyanis ősztől a Jurányi közösségi terei, ez lesz a színhelye az idei első premiernek: az Orlai Produkciós Iroda társfinanszírozásával itt mutatják be a Mi és Ők című megrendítő előadást, a 2004-es beszláni túszdrámát felelevenítve.

Fotó: Egyed Péter

 „Az első előadásunkat úgy tartottuk meg, hogy még lámpák sem voltak itt”

– ezt már Borgula András, a Gólem Színház nevű formáció művészeti vezetője mondja. Ők korábban a ferencvárosi Sanyi és Aranka Színházban, Lukáts Andorral „társbérletben” működtek. Persze ma sem minden darabjukat játsszák a Jurányiban, lehetetlenség is lenne a csaknem tíz produkciót egy helyen repertoáron tartani, hiszen kapásból elvinné a hónap felét. Közben pedig más produkcióknak is kell a hely. Így a Gólem sokszor játszik a Hatszín Teátrumban, illetve vidéken is. „Itt próbálunk mindent, aztán csak a főpróbahétre megyünk át abba a térbe, ahol a bemutató lesz” – mondja Borgula.

Borgula András a Gólem Színház irodájában (Fotó: Egyed Péter)

Nem azért, mert progresszívek

A Gólem ma már a független szcéna felső-középmezőnyébe tartozik a maga évi 12 ezer nézőjével és 50-60 milliós büdzséjével, aminek a legnagyobb részét maga a jegyárbevétel és az ahhoz kapcsolódó tao teszi ki. A működési támogatásuk 3 millió forint 2018-ban, de volt olyan év is, hogy nem kaptak semmit. Borgula szerint időnként azzal az abszurd indokkal utasítják el a pályázatukat, hogy zsidószínház lévén biztosan tudnak máshonnan pénzt szerezni.

„Az üzleti modellünk a kezdetektől az önfenntartás,  és nem azért, mert annyira progresszívek és okosak voltunk, hanem mert rákényszerültünk. Néhány zsidó kultúrát támogató alapítványtól, főleg külfölditől kapunk némi anyagi segítséget, de legszívesebben alapítanék egy Gólem Sportegyesületet, mert akkor több taót kaphatnánk” – élcelődik. Több előadásuk a Fügével és a Dumaszínházzal közös finanszírozásban készült, így az is, amit most próbálnak, Kiválasztottak címmel. „Együtt visszük majd el a balhét, mert erősen közéleti lesz” – mondja András.

Mozgótőkéből fénymásolópapír

Miközben a rengeteg produkció miatt évente 500-600 millió forint is átmegy a Fügén, az egyesület éves állami támogatása mindössze 30 millió forint 2018-ban. Ez az összeg nagyjából a munkatársak fizetésére elég, ők ma már 18-an vannak, a portástól a jegypénztároson át a technikai munkatársakig.

Fotó: Egyed Péter

„A mozgótőkénk igazából a jegyárbevételünk, és persze mindenféle pályázatokon is próbálunk extrapénzt szerezni, ezekből a forrásokból jut karbantartásra, fejlesztésre, no meg például fénymásolópapírra. A tao-támogatás csaknem megduplázza a költségvetésünket, ezt tudjuk beleforgatni új produkciókba” – mondja Viki.

Ami pedig a független társulatokban játszók gázsiját illeti: előadásonként 10 ezer és 50 ezer forint között mozog, persze számlára, szabadúszóként kapják a fellépő művészek. A kőszínházaknál jellemzően valamiféle alapfizetés  jár ezzel szemben, plusz ahhoz adódnak az előadáspénz kreditek. A függetlenek sokszor havi 40 előadásban is kénytelenek szerepelni, hogy megéljenek, ami persze csak úgy jöhet ki, ha naponta kétszer is fellépnek.

Megjelent az augusztusi Forbes, ahol még többet írtunk a színházak pénzügyeiről és üzleti modelljeiről. Itt belelapozhatsz:

Színházat nem lehet az íróasztalnak csinálni – Hat gondolat Mácsai Páltól

Olvasd el Üzlet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő