Egy sokáig nyugodt és kiszámítható terület válik felbolydult méhkassá. Egymásnak esnek a nagy tévégyártók, és olyan hatalmas külső gigászok is beszállnak a buliba, mint az Amazon.
Miután a kétezres évek közepén-végén az okostelefonok berobbantak, óriási sikert arattak és átrendezték az erőviszonyokat, a televíziógyártók szeme is felcsillant. Gyakorlatilag minden magára valamit is adó piaci szereplő gőzerővel kezdett saját smart rendszert fejleszteni, hiszen ez egy olyan új irány volt, amellyel harsányan lehetett kommunikálni, hogy egy cég mennyire innovatív és erős.
Kezdetben csak a minden korábbinál látványosabb menürendszerek, illetve az internetes alkalmazások jelentették az újdonságot, de viszonylag hamar felbukkantak az extrémebb funkciók is. Így például a kézmozdulatokkal vagy hanggal történő vezérlés, a beépített kamera, a létrehozható felhasználói fiókok, a beépített kamera, a személyre szabható felület, a közösségi média szolgáltatások is, hogy csak néhány példát említsünk. Ezzel párhuzamosan pedig ezek a smart rendszerek leszivárogtak a prémium szegmensből, és bekerültek az olcsóbb, közép- és alsó kategóriás termékekbe is.
A tévégyártók nagy reményekkel vágtak bele az okostévé projektekbe. Kép: Samsung
Azonban viszonylag hamar, azaz néhány év alatt kiderült, hogy az emberek többségének erre a sok extrára egyszerűen nincs szüksége. Nem akarják okostelefonként használni a televíziójukat, hanem továbbra is alapvetően tévézni, filmezni, játszani, vagy meccset nézni szeretnének rajtuk.
Azaz a képminőség, és a dizájn maradt a vásárlási döntést befolyásoló tényező, és nem az, hogy egy modell milyen smart platformot használ.
És ezzel az is világossá vált, hogy ezek a rendszerek inkább csak viszik a pénzt, mint hozzák hiszen komoly IT csapatot kellett fenntartani az appok írására, azok implementálására, a frissítések elkészítésére, az új hardverek támogatásának megoldására is. Visszalépni a buta korba pedig már nem lehetett, hiszen az a gyengeség jele lenn, ráadásul versenyhátrányt is jelentett volna a riválisokhoz képest. Ekkorra ugyanis a felhasználók már elvárták a tévéktől a szép grafikus felületet, a YouTube és egyéb streaming appok meglétét vagy a beépített médialejátszó szoftvert.
Érkezik a megváltó!
Ebbe az enyhén letargikus közegbe robbant be a Google, amely 2014-es fejlesztői konferenciáján bejelentette: ugyanazt a műsort fogja eljátszani, amivel a telefonoknál már sikert aratott.
A Google rendszerétől sokat vártak.
Azaz a televíziós szegmensben is színre lép a saját megoldásával, amivel kapcsolatban azt ígérte, hogy a licencdíjért cserébe a partnereinek nem kell foglalkozniuk többé ezzel a kérdéssel. Tehát az Android TV-vel készen kapnak majd mindent: stabil rendszert, alkalmazások tömegét, és fancy extrákat. Ráadásul velük egy időben felbukkant a Firefox böngésző fejlesztőjeként ismerté vált Mozilla is ugyanezzel a koncepcióval. Úgyhogy úgy tűnt, a gyártók gondjai egy csapásra megoldódnak.
A várakozásoknak megfelelően sokan kapva-kaptak a lehetőségen, és olyan nagy nevek váltak a Google istálló tagjává, mint a Sony, a Philips, a Sharp, a Grundig, a Vestel vagy a TCL.
A Samsung és az LG, mint a két legnagyobb piaci szereplő viszont úgy határozott, hogy nem kér az együttműködésből, nem akar elköteleződni, inkább a saját útját járja, még akkor is, ha ez nagyobb költségekkel jár. Gyakorlatilag a Panasonicra is ez a sors várt, hiszen miután megállapodtak a Mozillával, az kifarolt a projektből, és mivel a japán cég vezetése el akarta kerülni az arcvesztést, ezért inkább házon belül kalapálták tovább a Firefox OS alapú rendszert, igaz nem túl nagy lelkesedéssel.
Csalódást okozó Google
A két dél-koreai gigász döntésében több szempont játszott szerepet. Az egyik legfontosabb, hogy náluk központi stratégia volt, hogy ha lehet, akkor mindent oldjanak meg házon belül és ne függjenek más szereplőtől. Emellett hosszú távú terveik között szerepelt egy saját smart ökoszisztéma létrehozása, amibe integrálni tudják az okosotthonos termékeiket, így például hangeszközeiket vagy háztartási gépeiket is.
Olyan hatalmas cégek csatlakoztak a Google táborhoz, mint a TCL, a Sony vagy a Philips. Kép: Philips
Döntéshozóik úgy vélték, ez egy kiváló lehetőség arra, hogy megkülönböztessék magukat a riválisoktól, és olyan exkluzív szolgáltatásokkal álljanak elő, amelyek a termékeik számára versenyelőnyt jelenthetnek a Google-től függő konkurensekkel szemben.
Ma már világosan látszik, hogy ez nagyszerű húzás volt. Amíg a webOS (LG) és a Tizen (Samsung) platformok gyorsan fejlődtek, és viszonylag rugalmasan alkalmazkodtak a felhasználói- és tartalomfogyasztási szokások változásához, addig a Google érezhetően hamar kiszeretett ebből a projektből.
Az Android TV és Google TV névre keresztelt rendszereiket rengeteg kritika érte az átláthatatlanság, a lassú és sokáig instabil működés miatt. Az amerikai konszern pedig csak minimális erőfeszítéseket tett, hogy orvosolja a problémákat, de arra már nem fordított energiát, hogy innovatív, hozzáadott értéket jelentő funkciókkal rukkoljon elő.
Az egyik legnagyobb gond az optimalizálás hiánya, ami miatt a megfelelő működéshez erősebb, és ezáltal értelemszerűen drágább hardverre van szükség annál, mint amit a jobban működő platformokat használó vetélytársak alkalmaznak. Ez pedig egy ilyen rendkívül árérzékeny piacon óriási hátrányt jelent.
A Google partnerei nyíltan nem igazán fogalmaztak meg kritikát, de a színfalak mögött, személyes beszélgetések során még nekem is többször szapulták az Android TV és Google TV rendszereket, a felhasználók pedig a különféle felületeken rendszeresen hangot adtak nemtetszésüknek. Többször is előfordult, hogy egy-egy felső kategóriás, azaz kifejezetten drága Sony, Philips vagy TCL televíziónál egyetlen gyenge pont merült fel: a kezelhetőség, ami nem a gyártók, hanem csak és kizárólag a Google sara.
Okostévé háború: A küzdő felek
A Google szerencsétlenkedése egyre feltűnőbbé vált, és ezt látva több iparági szereplő is úgy határozott, hogy megpróbálja kitölteni az így keletkezett piaci rést. Azaz piacra dobja saját rendszerét, amelyet különféle konstrukciókon keresztül bárki felhasználhat, és akár azok a márkák is átpártolhatnak, akik korábban a Google megoldásaival megtámogatva kínálták televízióikat vagy asztali médiaboxokat.
Az LG webOS rendszere az egyik legjobb.
Az események 2023 második felére gyorsultak fel, és a jelenlegi információk értelmében 2024-ben komoly csatározás várható e téren a potenciális partnerek kegyeiért. Úgy fest, hogy kezdődik a smart tévé háború.
Most lássuk tehát a küzdő feleket, és, hogy milyen fegyverekkel lépnek pástra!
LG, webOS: A dél-koreai konszern a 2015-ben bemutatott, új generációs platformját sokáig megtartotta exkluzív módon a saját televíziói számára. Az idei évben azonban már több más márka termékében is felbukkant, így például a Strong, a Seiki, a Konka vagy a Hyundai modelljeiben. A webOS tökéletesen stabil, a sebessége is rendben van, tartalmaz egy csomó hasznos extrát, így például rajta keresztül elérhetőek a felhőbe feltöltött Microsoft dokumentumok.
Az egyik csodafegyvere, hogy képes együttműködni a mozgásérzékelős távvezérlővel, így csak a levegőben kell mutogatni, és ennek hatására mozog a kurzor a képernyőn. Az alkalmazáskínálat pár száz darabos, viszont a fontos online streaming appok nem hiányoznak.
Az biztos, hogy ebben a harcban a webOS lesz az egyik legerősebb versenyző.
Samsung, Tizen: A televíziós piacot lassan két évtizede uraló vállalat 2022 őszén jelentette be, hogy az LG-hez hasonlóan külső partnerek számára is elérhetővé teszi az idáig csak a Samsung modellekbe bekerülő Tizen Smart TV rendszert. A cég sokat küzdött vele, a gyermekbetegségeit viszont kinőtte, és mára egy kiváló, rendkívül felhasználóbarát, sokoldalú, király extrákkal teletömött platformmá vált. Nem csoda, hogy néhány vállalat (pl. Akai, RCA) azonnal lecsapott a lehetőségre, és abban biztosak lehetünk, hogy a számuk nőni fog a közeljövőben.
A Samsung rendszere mára kiforrottá vált.
Hisense, Vidaa: A tévés iparágban óriási álmokat szövögető kínai holding 2019-ben döntött úgy, hogy a Samsung és az LG által kikövezett útra lép, és létrehoz egy saját okostévé rendszert. Így született meg a Vidaa, amelyet a Hisense 2023-ban már elkezdett árulni, és akadtak is olyan márkák, így többek között a Nordmende vagy a Vortex, amelyek lecsaptak rá.
A személyes véleményem szerint a Vidaa még mindig kiforratlan, hajlamos iszonyatosan belassulni, az alkalmazáskínálatával is vannak problémák, ráadásul az önálló arculata is hiányzik.
Viszont a kínai állam komoly támogatását élvező vállalat kiválóan használhatja a további expanzióra, akár anyagi ösztönzéssel is, hogy így mutassa az erejét. Szóval biztosak lehetünk benne, hogy a Vidaa terjeszkedése még csak most kezdődik.
Xperi, Tivo: Az Xperi nevű amerikai vállalat is 2022-ben jelentette be, hogy piacra dobja saját, Tivo OS névre hallgató okostévé rendszerét. A San Jose-i székhelyű, alapvetően szoftverfejlesztéssel foglalkozó cég vezetése a platform előnyeként a teljes függetlenséget, és a totális személyre szabhatóságot emelte ki. Az Xperi már behúzott néhány nagy nevet ezzel, hiszen ha minden igaz, 2024-ben jönnek a Tivo OS-t használó Sharp és Vestel televíziók is. Főleg ez utóbbi lehet komoly fogás, hiszen a török konszern irgalmatlan mennyiségű televíziót gyárt, és olyan márkák vannak a birtokában, mint a JVC, a Toshiba vagy a Hitachi.
Amazon, Fire TV: Az Amazon eredetileg azért hozta létre a Fire TV rendszert, hogy ezzel lássa el a saját márkás set-top boxait, smart stickjeit és médialejátszóit. A platform értelemszerűen a cég saját termékeire, így például az Amazon Prime Video streaming szolgálgatásra fókuszál, de más hasonló alkalmazások futtatását is lehetővé teszi.
Az Amazon is teljes erővel próbálkozik. A Fire TV nem valami nagy szám, viszont könnyen kezelhető.
Emellett a cég kiemelt hangsúlyt fektet a különféle felhő alapú játékszolgáltatások támogatására is. Már ezt is sikerült kipróbálni működés közben, és ezek alapján azt lehet mondani, hogy nincs vele semmi gond. A világot a Fire TV nem váltja meg, viszont stabil, felhasználóbarát, és jó eséllyel nem is drága. Olyan cégek televízióiba került be máris ez a platform, mint a Panasonic vagy a Toshiba, és az Amazon gazdasági erejét látva azt lehet mondani, hogy ez még csak a kezdet.
Roku, Roku TV: A félelmetesen egyszerű, bolondbiztos, rengeteg appot tartalmazó, viszont semmi egyéb extrát nem kínáló Roku TV az USA-ban igen népszerű, hiszen több tévégyártó, így például a TCL vagy a Hisense is árul ott ezzel a platformmal ellátott modelleket is. A cég évek óta ígérgeti, hogy kitör Amerikából, ám ez eddig nem történt meg. Most viszont, látva a piac fejbolydulását, elképzelhető, hogy úgy döntenek: érdemes lehet a zavarosban halászgatni, és végre megkezdik a várt, nagyobb szabású európai és ázsiai terjeszkedést is.
TPV Technology, Titan: A hongkongi TPV Technology egyike a nagy kijelző- és tévégyártóknak. Rengeteg cég számára szállít komponenseket, illetve kész termékeket, amire rányomják a kívánt logót. Emellett a konszern vásárolta fel a Philips televíziós divízióját, és ennek jogán saját termékekkel is jelen van a televíziós piacon.
A Philips is saját megoldással indul el ebben a versenyben.
A TPV Technology vezetése a közelmúltban azt jelentette be, hogy intenzíven dolgoznak egy saját okostévé rendszer létrehozásán. Így született meg a Titan OS, amely, ha minden jól megy, már a januári CES kiállításon be is mutatkozhat a nagyközönség előtt.
A tervek szerint már 2024-ben jöhetnek az első Titan OS-re épülő Philips televíziók, valamint természetesen más cégek számára is elérhetővé teszik ezt a platformot.
A TPV színre lépése azért különösen érdekes, mert a Philips volt az egyik első márka, amely megkapta Android TV smart rendszert még 2015-ben, és eddig stabilnak tűnt az együttműködés. Azonban a jelek szerint a holding vezetése sem elégedett a Google teljesítményével, és inkább úgy döntöttek, hogy saját kezükbe veszik az irányítást.
Google, Android TV-Google TV: Természetesen az a Google-t sem szabad leírni, de jó kérdés, hogy a cég mivel tudja kecsegtetni meglévő és potenciális partnereit. A hitelessége okostévé fronton már csorbát szenvedett, és nem biztos, hogy a gigantikus, több, mint tízezer darabos alkalmazáskínálat elegendő vonzerőt jelenthet. Pontosan amiatt, amiről már korábban szó esett, azaz, hogy a felhasználók a jelenlegi tapasztalatok szerint inkább csak az online streaming applikációkat favorizálják, a többire pedig nincs tömeges igény a televíziókban.
Látszik tehát, hogy a tévégyártók 2024-ben tudnak majd miből válogatni. Az egyre inkább megfigyelhető trend, hogy sok cég már nem kizárólag egy platformot részesít előnyben. A Panasonic 2023-as portfóliójában például már akadt Android TV, Fire TV, és a saját exkluzív MyHomeScreen rendszerre épülő modell is.
Hol van ebben a pénz?
A legfontosabb kérdés nyilván az, hogyan lehet pénzt csinálni okostévé rendszerfejlesztésből. A legegyszerűbb módszer a licencelés, azaz hogy gyakorlatilag értékesítik a platformot. De manapság egyre nagyobb szerepet kap egy másik bevételi forrás is: a reklám.
Az okostévé ma már nagy biznisz.
A hagyományos, lineáris televíziózás szerepét egyre inkább átveszik az online streaming szolgáltatások. Ezek pedig az okostévé rendszerből indíthatóak el, tehát a felhasználó mindenképpen találkozik ennek felületével, sőt minden korábbinál több időt tölt el ott. Ezt pedig ki is használják a fejlesztők, hiszen hirdetéseket, szponzorált tartalmakat vagy appokat helyeznek el. Ha tehát valaki sok partnert tud begyűjteni, akkor rajtuk keresztül rengeteg olyan felhasználót is elér, akiknek teljes gázzal lehet tolni a reklámokat.
Néhány hete történt, hogy a Fire TV-s készülékek tulajdonosai arra panaszkodtak: a bekapcsolást követően egy teljes képernyőt elfoglaló, kikapcsolhatatlan videós hirdetés jelent meg. Ez jól jelzi, hogy mire számíthatunk a jövőben, ami nyilván sokak csőrét piszkálja majd, de sokat tenni ellene nem lehet.
Az emberek többek között azért fordulnak el a tradicionális tv adásokat, mert elegük van a reklámból. De egyre inkább úgy tűnik, hogy a kéretlen reklámok elől nem menekülhetnek.
Mindenesetre nagyon úgy fest, hogy 2024 tényleg a smarttévé-háború éve lehet. Mi pedig élvezettel nézhetjük ezt az összecsapást, hiszen azzal, hogy a piaci szereplők egymást próbálják lefőzni, mi, azaz a képernyők előtt ülők, csak nyerhetünk.
