A novemberi Forbes magazin Urban mellékletének keretében bejártuk Budapestet, térképre tettük a környékeket, amelyekről nem is gondolnád, hogy jó ott élni, majd megnéztük, mit mutat a piac, mennyibe kerültek a lakások öt évvel ezelőtt, tavaly tavasszal és idén év elején. A változás látványos, a legtöbb városnegyedben öt év alatt legalább megduplázódtak az árak. Ezek a negyedek nemcsak érzésre, forintra is értékelődnek fel.
Nem gondolnád, de jó itt élni! A fejlődésre ítélt Angyalföld – minisorozat, 1. rész
Nem gondolnád, de jó itt élni! A fiatalos Középső-Ferencváros. Minisorozat, 2. rész
Gyömrő csodaszép városka félórányira Budapesttől, rossz hír viszont, hogy már sokan felfedezték.
Térképen a felfutó negyedek (Illusztráció: Risto Avramovski)
Mármint rossz hír azoknak, akik a „régi Gyömrőt” szerették. Na, nem a nagyon régit, mert a már őskorban lakott település eredeti lakosaira nem valószínű, hogy bárki emlékezne. A jórészt idős helyiek azokra az időkre gondolnak vissza szívesen, amikor Gyömrő még csak egy pár ezres kis falu volt, mindenki ismert mindenkit; cserébe nem volt folyóvíz, és az utcákon nem gyerekek, hanem kacsák és csirkék rohangáltak.
Kacsák mondjuk most is vannak, a Tófürdő mólóján állandóan héderel pár szárnyas, az sem zavarja őket, ha egy-egy kisgyerek ugrabugrál a fából épült szerkezeten.
Ami viszont nincs többé, az a békebeli vidékies élet. Gyömrőre évek óta költöznek be a fővárosba belefáradt fiatal párok, akik kertesházban szeretnének gyereket nevelni. A 2001 óta városi rangú település most már húszezer lakost számlál, és a betelepülők magukkal hozzák azt a budapesti távolságtartást, amit az idős „bennszülöttek” nem értékelnek.
Az ellentét szerencsére nem érezhető, Gyömrő nagyon barátságos hely. Délelőtt alig látni embert, délután is csak a város központi utcája és terei telnek meg munkából vagy suliból jövő fiatalokkal.
Talán azért sem feszülnek egymásnak régiek és újak, mert Gyömrőt mindenki szereti. Aki kulturálódni szeretne, tehet egy sétát a város keleti részén, ellátogathat a helyi miniállatkertbe, megnézheti a százéves sírokkal teli temetőt, vagy a most kollégiumnak használt Teleki-kastélyt. A szórakozni vágyók betérhetnek a sok kis kocsma vagy cukrászda egyikébe, nyáron kirándulhatnak a monori járásban vagy a már említett, gyönyörűen felújított Tófürdő strandon élvezhetik a legfeljebb 120 cm mély vizet. És akkor még a közeli horgásztavat nem is említettem. Mindez persze mit sem érne, ha a gyömrőiek hiányt szenvednének a nélkülözhetetlen szolgáltatásokban, de van több iskola, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő, állatorvos is.
Keresd a Forbes Urban mellékletét a novemberi lapszámban!
Persze van némi irónia abban, hogy a sok beköltöző miatt nő a város mérete, épülnek a lakóparkok, és egyre nő a lélekszám, viszont munka bár volna, dolgozó egyszerűen nincs. Szinte minden üzletre ki van írva, hogy felvennének valakit, a legszebb fekvésű, Tófürdőre néző Negresco étterem kapujára meg kiakasztottak egy táblát, miszerint munkaerőhiány miatt zárva. Hiába, Gyömrő közel van a fővároshoz, és a menetrend szerinti vasúti és buszközlekedés lehetővé teszi, hogy a betelepülők többsége megtartsa budapesti állását.
Összefoglalva tehát a jövevények nemhogy nem köszönnek a szomszédnak, de még melózni sem akarnak. Régen minden jobb volt. Mindezek ellenére szó nélkül kiköltöznék, mert bűnözés szinte nincs, az árak az utóbbi évek emelkedése ellenére sem ütik át a plafont, harminc millió forintért már emeletes családi házat kapunk. Csak találjunk helyi mesterembert, aki segít felújítani.
A további környékeket és a Forbes Urban mellékletet keresd a novemberi Forbes magazinban. Lapozz bele!
Illusztráció: Risto Avramovski
