F1! Zsír!

Ritkábban csöng a telefonom, mint azt sokan gondolják, de ha hívnak, eléggé kiszámítható, hogy ki mit akar tőlem. A legtöbben be szeretnének kerülni az újságba, néhányan kimondva-kimondatlanul rögtön fel a címlapra. Ritka, de […]

Bővebben

Nem gondolnád, de jó itt élni! A fejlődésre ítélt Angyalföld – minisorozat, 1. rész

A novemberi Forbes magazin Urban mellékletének keretében bejártuk Budapestet, térképre tettük a környékeket, amelyekről nem is gondolnád, hogy jó ott élni, majd megnéztük, mit mutat a piac, mennyibe kerültek a lakások öt évvel ezelőtt, tavaly tavasszal és idén év elején. A változás látványos, a legtöbb városnegyedben öt év alatt legalább megduplázódtak az árak. Ezek a negyedek nemcsak érzésre, forintra is értékelődnek fel.

Amit a mezei járókelő érez, a városkutató szociológus ért, az ingatlanszakértő meg naponta tapasztal, az előbb-utóbb az árakon is meglátszik. Vannak a nyilvánvalóan vágyott helyek Budapesten és az országban, és vannak a kellemes meglepetésekkel kecsegtető realitások. A még megfizethető, már élhető, ár-érték arányban pont ideális, nem túlzottan felkapott, de felfutó környékek.

Budapest negyedik legnépesebb kerületének legnagyobb részét Angyalföld alkotja. Az elmúlt húsz évben a tovább- vagy vidékről felköltözők egyre szívesebben választották új lakhelynek, ami nem csoda, hiszen a környék gyökeresen átalakult, modern nagyvárosi külsőt öltött magára, egyre fejlődő szolgáltatási kínálattal.

 

Térképen a felfutó negyedek (Illusztráció: Risto Avramovski)

A pesti homoksíkságon elterülő Angyalföldön, de voltaképpen az egész XIII. kerületben mára teljesen megszűnt az ipari tevékenységnek az a formája, ami bő évszázadon át meghatározta a környéket. Az 1920-as, 30-as évekből származó feljegyzések szerint, ne szépítsük, a kerületnek ezt a részét csóró gyári munkások lakták. A nyomortelepeket felváltó lakótelepek a második világháború után épültek ki, hogy a rendszerváltás megint új löketet adjon a településkép fejlesztésének. Az elmúlt húsz-huszonöt évben az új építésű lakóparkok megjelenésének, a családiházas övezetek rendbetételének köszönhetően a lakosság jelentős része kicserélődött.

A környék felértékelődéséhez a multinacionális cégek megjelenése is hozzájárult. A XIII. kerületben működik az ország kétszáz legnagyobb vállalatának tizede, ezek a fővárosi GDP hozzávetőlegesen tíz százalékát termelik meg. A családosok, családalapítás előtt állók és az úgynevezett menedzseri létformára rendeltetett fiatalok (akik sokszor azonos halmazt képeznek) az egyre élhetőbb, helyenként már-már kertvárosias hangulatot árasztó környék, és az ahhoz közel eső munkahelyek okán is képesek ideszállingózni.

A régi építésű társasházakat – legyen szó panelről, csúsztatottról vagy szocreálról – itt is sok helyen fedi már a máshol is látható ronda, ám annál praktikusabb külső szigetelés. Egyértelmű értéknövelő tényező, csakúgy, mint a majdnem minden lakótelepen megtalálható gumiborítású játszótér, az elkerített kutyafuttató meg az a száz másik dolog, hogy tele van dokival, sportolási lehetőséggel, miegymással. Ténylegesen azonban Angyalföld egészének fejlődésével magyarázható, hogy itt ma már egy panellakás átlagos négyzetméterára is képes meghaladni a félmilliót.

A Vizafogótól északra, a Váci úttól a Duna felé eső részt korábban Kikötő-dűlőként tartotta számon a közigazgatás, de ma már mindenki Marina-partként ismeri.

Az itteni, a 2000-es években felhúzott új építésű lakópark kis túlzással önálló polisz magánorvosi lakásrendelőivel, kávézóival, fitnesz- és konditermével, jachtkikötőjével, vízisport egyesületével, parti éttermeivel, közülük leginkább a kajak-kenusok bázisa fölött levő Céltorony Grill & BBQ bisztró említendő.

Keresd a Forbes Urban mellékletét a novemberi lapszámban!

Budapest első amerikai típusú bevásárlóközpontja, a Duna Plaza is ide épült még 1996-ban, benne – hogy a gasztrónál maradjunk – a Tepertős delikátüzlete elkerülhetetlen azoknak, akik a kistermelői grillkolbászt kizárólag kézműves borral vagy kisüzemi sörrel tudják elfogyasztani.

Úgyhogy van itt minden, ami a rendes urbánus létformához szükségeltetik, csak a 3-as metró felújítása lenne már kész, mert a pótlóbuszokon reggelente és késő délutánonként egymásba olvadó embermassza meglehetősen kártékonyan hat a kerületi filantrópiára.

Illusztráció: Risto Avramovski

A további környékeket és a Forbes Urban mellékletet keresd a novemberi Forbes magazinban. Lapozz bele!

 

A félmaraton az új öt kilométer – a városi futás a Forbes Urban címlapján

Olvasd el A jó élet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő