Elképesztő siker volt a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) háromszori fellépése Londonban. Az idei Proms fesztivál egyik legjobban várt koncertje volt az övék, hol hangos ujjongások, máskor pisszenés nélküli feszült figyelem kísérte játékukat. Fischer Iván egy olyan formátumot is bevetett, amit csak ő mer megcsinálni.
Lehet szidni a briteket a Brexit miatt, és hogy bolond módon szerelik fel a fürdőszobai csapokat, de hol van még egy hely a világon, ahol nyolc héten át hatezer ember tódul be minden áldott este London egyik legnagyobb komolyzenei arénájába, hogy Csajkovszkijra tomboljon?
Tulajdonképpen hihetetlen, ami 128 éve Londonban minden nyáron zajlik. Úgy hívják, hogy Proms, vagy The Proms, vagy BBC Proms, Sir Henry Wood 1895-ben indult találmánya. Nyolchetes komolyzenei koncertsorozat, amit a világ legnagyobb és legdemokratikusabb zenei fesztiváljának tartanak. 1941 óta a koncertek többségét a londoni Royal Albert Hallban rendezik, de az ötletgazda és alapító Henry Wood idejében még szabadtéri fesztivál volt, promenád koncertek sorozata.
A közönség sétált a promenádon, pontosabban London parkjaiban, közben ingyenesen hallgathatta a szimfonikus és kamarazenekarok színvonalas játékát. Ezt a tradíciót ma az Albert Hall földszinti arénájában olcsó (8 fontos) állójegyekkel ápolják (az ülőhelyek drágábbak – és jóval drágábbak), őket ma is prommers vagy promenaders névvel illetik.
Küzdőtéren Beethovenért
És ez rögtön megadja a Proms egészen különleges alaphangulatát. Az amfiteátrum jellegű, hatalmas kör alakú csarnok földszintjének belső köre akkor is küzdőtér, ha a színpadon nem Lady Gaga, hanem a Bostoni Szimfonikusok játszanak, vagy éppen a Budapesti Fesztiválzenekar.
A küzdőtéren Beethoven alatt is áll a közönség – pulóverek, kabátok, hátizsákok, szütyők, motyók, kulacsok a lábaknál –, és ha tetszik neki, akkor azt hangosan ki is nyilvánítja. A darabok között kiabál, a végén dobog a lábával, de míg a zene szól, feszült figyelemmel, sűrű csöndben koncentrál.
A BFZ három koncertjéből kettőn volt szerencsém közel ülni a küzdőtérhez és oldalról figyelni a promming jegy elszánt birtokosait. Szabad szemmel látszott, ahogy csúcsosra hegyezik a fülüket, fél órán át mozdulatlan fejjel, előre szegett állal lesték a zenekar minden rezgését, közben néha járt az ujjuk vagy a lábuk a ritmusra, és hagyták, hogy a végén kendőzetlenül felszínre törjön belőlük a lelkesedés.
Ebben a közegben adott tehát augusztus 12-én és 13-án összesen három koncertet Fischer Iván világklasszis zenekara (az egyik legrangosabb díj, a Gramophone által tavaly odaítélt és megszavazott „Az év zenekara” győztese). Nyilván túlzás és kicsit félrevisz, ha azt mondom, hogy ő a karmesterek magyar Mick Jaggere, de hogy nagyon érzi, mit szeret a közönség, az elvitathatatlan.
A közönség választ
Ez legjobban egy vasárnap kora délutáni BFZ (angol rövidítéssel BFO – Budapest Festival Orchestra) koncerten jött át. Ez volt az Audience Choice (Közönség választ) névre keresztelt hangversenyük – az itthoni közönség egyes december 26-i karácsonyi koncertek alkalmával találkozhat ezzel a koncertformával. A Promson eddig egyszer, 2011-ben követték ezt el, elég régen volt ahhoz, hogy az idei szezont beharangozó cikkek sorában a The Times már május elején megkezdje a közönség felkészítését a szokatlan formátumra, és mint
az idei Proms egyik fénypontjaként emlegesse.
Az Audience Choice koreográfiája önmagában komplett showműsor. A közönség kézhez kap egy szépen kimunkált 12 oldalas füzetet, mielőtt elfoglalja a helyét, benne 275 darabbal, a zenekar repertoárjának egy szeletével. Mint egy étlapon az elő-, fő- és utóételek, úgy sorakoznak a nyitányok, a különböző szimfóniák tételei, majd a ráadásnak szánt száz elemű választék.
Van köztük Bartók, Mozart, Schubert, Prokofjev, Dvořák, Csajkovszkij, Haydn, Mahler, Mendelssohn, Beethoven és sorolhatnám még hosszan, mindenki, akit a Fesztiválzenekar bármikor szívesen eljátszik. Csakhogy némelyiket nagyon régen, vagy az együttes tagjai közül többen akár soha nem játszottak még, így ők maguk ezt a formátumot prima vistának is hívják – olyan darabnak, amit gyakorlás nélkül első ránézésre, a kottából játszol el.
Kézfeltartás, kiabálás
A ceremónia a következő. Fischer Iván behívja Bazsinka Józsefet és 18 kilós tubáját, abban lapul a Royal Albert Hall legtöbb székének (stalls, circle, quire üléseinek) a száma kis cetlikre felírva. A karmester kihúz három számot, és bemondja hangosan. A székek boldog birtokosai kezdhetnek töprengeni, mit válasszanak a kezükben tartott étlapról. Kis idő elteltével bekiabálják a javasolt műveket, majd a három közül Fischer megszavaztatja a komplett koncertteremmel, hogy melyiket szeretnék hallani.
A BFZ a 2023-as Proms fesztiválon a londoni Royal Albert Hallban | Mark Allan, Chris Christodoulou, Zentai Róbert (15 kép)
Nincs semmi elektronikus hókuszpókusz és digitális voksolás, de van kézfeltartás és bődületes felhördülés. Az első szavazásnál Csajkovszkijnál a legátütőbb a hangorkán – így az első tétel Csajkovszkij 4. szimfóniája lett. Mint utóbb megtudom, van olyan hegedűs a zenekarban, aki tényleg soha nem adta még elő, kemény érettségi vizsga ez élőben, rögtön hatezer zenekedvelő, köztük nem tudni, hány hardcore zeneértő kritikus füle hallatára.
A játék része Gátay Tibor bemutatása is, ő egyszerre hegedűművész és a BFZ könyvtárosa, a kották őrzője és harminc éve szisztematikus rendszerezője. Amint kiderül, mit fognak játszani, ő hátramegy a színpad mögé, a tornyokban bekészített kottahegyekből kiemeli a megfelelő kupacot, és szétosztja a zenészek között.
Extra kamarakoncertek
Hogy ne legyenek üresjáratok, ezt a technikai momentumot is zenélés kíséri, nem is akármilyen. A rövid betétek sorozata önmagában kiadna egy briliáns kamarakoncertet. Elsőnek egy Sosztakovics hegedű duó szólal meg, később egy magával ragadó klezmer darab Ács Ákos klarinét játékával, utána a népzenei trió húzza olyan lendülettel, hogy egy ponton Fischer Ivánnak kell leállítania őket az időszűkére való tekintettel. Majd jazzt is hallunk – Bujtor Balázs hegedűművész vezetésével a Tea for Two-t játszák el zseniálisan –, pedig ez még mind csak a kottaosztás alatti idő kitöltése.
A lényeg a közönség választása, és ami abból kisül.
Ezúttal egy Csajkovszkijtól Beethovenen (6. „Pastorale” szimfónia, 2. tétel) és Dvořákon (7. szimfónia, 3. tétel) át Mendelssohnig („Skót” szimfónia, 4. tétel) ívelő meglehetősen heterogén est, ráadásnak Brahms ötödik magyar táncával. Fischer Iván biztosan nem így rakta volna össze a programot, de ez ilyen műfaj, neki is meglepetés. Cserébe hihetetlen a hangulat, kivételesen erős ujjongás például azért, hogy Dvořák és Brahms jöjjön ki győztesnek.
Olyan tombolás, ami valószínűleg a világ más táján komolyzenét hallgatva nem nagyon fordulhatna elő, és amihez különösen jól passzol Fischer Iván játékossága.
Nem véletlenül mondta David Pickard, a BBC Proms igazgatója, amikor a BFZ első londoni koncertje előtt beszélgettem vele, hogy az egész Proms olyan vérbeli londoni dolog, a közönsége pedig hihetetlen fogékony Fischerre, és „amint Iván kimegy a színpadra, rögtön ovációban tör ki”. (David Pickarddal készített interjúnk itt olvasható.)
38 ezer font sterling
A Proms szép hagyománya az is, hogy zenei célokra, különböző együttesek, projektek támogatására adományt gyűjtenek. Ezt a koncertek szünetében a küzdőtérről kiabálják be a jótékonysági akció szervezői – teli torokból, hogy a teljes koncertterem hallja. Augusztus 12-én szombaton 35 ezer fontnál, 13-án, vasárnap már 38 ezernél járt a számláló, ez 17,1 millió forint.
Két öreg barát egy ritka bor mellett
Üdvrivalgás persze akkor is tud lenni, amikor nincs meglepetés a műsorban (kicsi mindig van), és a BFZ azt adja elő, amit a karmester maga gondosan felépített. A több napon át tartó skót turné után – ahol a leglazább arcát mutatta meg a zenekar, és olyat csináltak, amire másnap mindenki emlékszik – szombat este telt ház előtt játszottak Webert, Mendelssohnt és Schumannt. Utóbbitól az a-moll zongoraversenyt Schiff András előadásában.
A tetőgerendáig dugig volt a Royal Albert Hall, fogalmazott igen képszerűen a Guardian, amelynek kritikusa aztán a bátor, teátrális és lenyűgöző szavakkal illette a zenekar koncertjeit. Schiff és Fischer együttlétét ahhoz hasonlította, amikor két öreg barát valami ritka borkülönlegességet kortyolgat.
Vasárnap estére is maradtak ritka kincsek és maradt Schiff is. Bartók 3. zongoraversenyét játszották – a Telegraph kritikusa innen nemcsak Schiff Andrást, de Ács Ákos klarinét- és Jóföldi Anett fuvolaszólóját is kiemelte. A legizgalmasabb választás Ligeti György avantgárd anti-operájának (Le Grand Macabre) részlete (Mysteries of the Macabre) volt Anna-Lena Elbert német énekesnő szopránjával – különösen nehéz darab, nagyon markáns előadásban, érdemes visszahallgatni (link a cikk végén).
Stúdiócsönd
Az est és a brit BFZ-turné méltó zárásaként pedig Beethoven 3. „Eroica” szimfóniáját hallgatta feszült csendben a hatezres tömeg (néhány szék kivételével majdnem telt ház volt aznap este is) – egy teljes óra tömény szépség. Újabb bizonyítéka annak, hogy bár a Proms közönsége időnként egy focimeccs vagy a hangoskodó brit parlament hangulatát idézi, stúdiócsendben is végigül egy monumentális zeneművet.
És hogy milyen volt belülről mindezt megélni? Közvetlenül az előadás után Gulyás Emese hegedűművész boldog mosollyal mondta, hogy
miután lement róluk a prima vista stressze, mennyire élvezték a saját játékukat.
Felszabadultan és a legjobb formájukat hozva muzsikáltak – szépen előkészítve a szerdától péntekig tartó programjukat, amikor is már Budapesten bevonulnak a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába, és lemezre veszik Beethoven ugyanezen gyönyörű 3. szimfóniáját. Utána az ausztriai Grafeneggben és a németországi Brémában folytatják – élsportolói tempót diktálnak maguknak, élsportolókéhoz hasonló sikerekkel.
„Büszkeség” – ezt már Erdődy Orsolya mondja (a Forbes befolyásos női listájának is szereplője), mit érez egy szuperül sikerült turné után. A BFZ menedzser-igazgatója, ha teheti, a legtöbb helyre elkíséri a zenekart, őt is mindig felemeli az élmény, nem utolsó sorban azért, mert „a külföldi közönség reakciója valahogy még elementárisabb”.
Idén július 14-től szeptember 9-ig tart a Proms, koncertjeit a BBC Radio 3 is közvetíti. (A szombat esti itt, a vasárnap délutáni itt, a vasárnap esti itt hallgatható vissza október 9-ig). Aki pedig itthon szeretné hallani, látni a Fesztiválzenekar játékát, az ne hagyja ki a budapesti Hősök terére tervezett szabadtéri koncertet szeptember 2-án. Szép együttállás lesz: a főváros 150. születésnapján a negyvenéves BFZ mindenkinek elérhető örömkoncertet ad – ingyenesen. Beethoven Eroicáját akkor is eljátsszák.
