Az Orbán-rendszer alatt futószalagon hagyták jóvá a „nemzetbiztonsági” célú megfigyeléseket.
Mi történt? A 24.hu adatigénylésére az Igazságügyi Minisztérium által küldött dokumentumokból kiderül, hogy az Orbán-kormány 16 éve alatt
18 906 esetben kaptak engedélyt a titkosszolgálatok titkos megfigyelésre az aktuális igazságügyi minisztertől,
és mindössze ötvenszer tagadták meg azt.
Miért fontos ez? A cikk azt írja, ezek a nem bűnüldözési, hanem úgymond alkotmányvédelmi, nemzetbiztonsági célú megfigyelések, melyeknek például külföldi kémek, szélsőséges csoportok lehetnek célpontjai, vagy bárki, aki a gazdasági-társadalmi rendre veszélyes – a kormány szerint.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Az Orbán-kormány alatt az Alkotmányvédelmi Hivatal kérte a legtöbb, 10 403 engedélyt az aktuális minisztertől, aki ebből mindössze harmincat utasított el. Az Információs Hivatal – a hírszerzés – 3320 engedélyt kért, ebből csak 13-szor nem kapott.
Kontextus. „Az Információs Hivatal a magyar állam működése szempontjából lényeges, külföldre vonatkozó információkat szerzi meg. Az Alkotmányvédelmi Hivatal meg elhárítja a magyar állam ellen irányuló ellenséges törekvéseket, és az ehhez szükséges információkat szerzi meg. Úgyhogy ez az arány a két titkosszolgálat esetében kifejezi a feladataik egymáshoz viszonyuló mennyiségi arányait” – kommentálta a számokat Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója.
Remport Ádám, a TASZ ogvédő szervezet kutatója a 24.hu-nak hozzátette, hogy a számok azt bizonyítják, a miniszteri engedélyezés nem elfogadható módja a megfigyelések feletti kontrollnak.
Hogyan tovább? Maguk az érintettek sem szoktak tudni a megfigyelésről – sőt legtöbbször nem is sejtik. A megfigyeltek kiléte államtitok, a tárca pedig a 24.hu-nak azt mondta, jogszabályi tilalomra hivatkozva nem vezet statisztikát az érintettek foglalkozásáról, például hogy hány újságíró vagy politikus van köztük.
