Egy heteró személyhez képest kétszer akkora utat kell megtennie egy LMBTQ személynek, ha el akarja érni a céljait, állítja Kanicsár Ádám András, LMBTQ-aktivista, író és újságíró. Szerinte az elmúlt tizenhat évet az előző kormány elvette tőle és a közösségétől, a lemaradásukat pedig nem tudja, mikor lehet behozni.
Forbes.hu: A könyved, témáját tekintve, tökéletes célpontja lehetne a Fidesz-kormány megbélyegző propagandájának. Le kellett fóliázni az LMBTQ+ forradalmakat a könyvesboltokban?
Kanicsár Ádám András: Nem, az én könyvem nincsen lefóliázva. Csupán nem lehet olyan könyvesboltban, aminek kétszáz méteres körzetében van templom, iskola vagy óvoda, a boltok asztalain és polcain csak a gerincét lehet mutatni, valamint szigorúan nem kerülhet kirakatba. Csak ennyi szabály vonatkozik rá.
Mondanom sem kell, rendkívül nehéz úgy eladni valamit, ha szabályosan rejtegetni kell a vásárlók elől.
Fotó: Ránki Dániel
Gyerekkorod óta álmodtál róla, hogy egyszer írsz egy könyvet. Eleve tudtad, hogy az LMBTQ-közösségről szeretnél írni, mondhatni ismeretterjesztő jelleggel?
Valóban régi vágyam volt egy könyv megírása, de az elején szépirodalomban gondolkoztam. Egy disztópiát képzeltem el nagyon hangsúlyos LMBTQ-szállal – igaz, ez máig nem feladott álom. Az LMBTQ+ forradalmak egyrészt az újságírói munkámból, másrészt az aktivizmusból született. Egy roma LMBTQ-címlapon dolgozva hasított belém a felismerés, hogy mindig szerettem volna könyvet írni. Miért ne írhatnám meg azoknak az embereknek a történetét és ügyét, akikkel egyébként is interjúztam, beszélgettem?
Ez a felismerés már az Orbán-kormány alatt történt. Nem tartottál tőle, hogy a hatalom célkeresztjébe kerülsz, ha aktívan írsz a közösségedről és a titeket érintő kérdésekről?
ERRŐL SZÓL MÉG A CIKK
- Így vált az Orbán-kormány ellenségévé az LMBTQ-közösség
- Az aktivizmusról és az aktivista munkáról Magyarországon
- Az LMBTQ-közösség formálódásáról, a betűszó folytonos változásáról
- A queer emberek reprezentációjáról a Netflixen és a mainstream médiában
