Donald Trump grönlandi fenyegetései alaposan megmozgatták a piacokat, de a hosszabb távú trendek nem ott, hanem egy másik szigeten látszanak eldőlni, és nem napokra, hanem évekre határozhatják meg a globális tőkepiacok kilátásait.
Az idei év első hetei a globális tőkepiacokon elsősorban Donald Trump Grönlanddal szembeni, sokszor és sokat változó területi és politikai követeléseinek hullámait nyögték. Az amerikai részvénypiac látványosan felült a hullámvasútra, a dollár újabb mélypontra szakadt, az arany átlépte az ötezer dolláros álomhatárt.
Az amerikai elnök ugyanakkor csak azt követően vette látványosan vissza ismét kommunikációját, hogy a világ legnagyobb gazdaságának kötvénypiacán ellentmondást nem tűrően megjelent a befektetői stressz és fásultság, azaz kilőttek a 10 éves hozamok. Ennek hátterével a Forbes.hu bővebben ebben a cikkében foglalkozott.
Volt azonban az elmúlt hetekben egy másik olyan fejleménysorozat is, melynek tőkepiaci jelentősége minden bizonnyal joggal vetekszik az Amerikában tapasztaltakkal, még ha a címlapokat nem is uralja akkor mértékben: ennek a történetnek a középpontjában Japán áll, mégpedig a szigetország kötvénypiaca, melynek a napokban tapasztalt, már-már tektonikus mozgásai nem csak a globális részvénypiacokra,
de még a forint árfolyamára is hatással lehetnek, és ennek a dominónak a végén nem látni egy olyan világverő esztendőt a magyar eszközök számára, mint a tavalyi volt.
Miért fontos a befektetőknek a japán kötvénypiac?
Japán az elmúlt években alacsony kamatairól volt híres a befektetők körében világszerte. A gazdasági növekedés érdekében – valamint az infláció visszafogott, sőt 2020 végén, 2021 elején negatív tartományban való mozgása nyomán – a jegybank negatív tartományban tartotta az alapkamatot az országban, így aki akart, az nagyon olcsón juthatott jen alapú hitelhez.
Ebből a pénzből utána sokkal magasabb hozamokkal kecsegtető eszközöket tudott vásárolni, általában a nemzetközi piacon: részvényt Amerikában, bitcoint a blokkláncon, vagy éppen forintot/forintos eszközt a magyar piacon – ezek az eszközök rendre sokkal több pénzt termeltek, mint ami a jenben felvett hitelek törlesztőrészlete volt,
így a befektetők a törlesztést követően megmaradó összegeket könnyedén zsebre tehették.
Ezt a módszert a profi befektetők carry trade-nek nevezik, ezek egyik kedvenc célpontja pedig éppen a forint és a forintos eszközök voltak az elmúlt időszakban. A magyar részvények ugyanis nagyon alulértékeltek voltak az elmúlt évek hatalmas ralijai előtt, a forint pedig – főleg 2022 közepe óta – egy extrém magas kamattámasszal is bír, melyről tudni lehetett, hogy a brutális hazai infláció nyomán egy jó ideig nem kerül majd a piaci átlag közelébe.
Ez azt eredményezte, hogy a magyar részvényekben és a forintban jelentős jen-alapú carry-tőke épült ki, az így létrejött kitettség mértékét ugyanakkor lehetetlen pontosan megállapítani.
Mi történik most Japánban?
Japánban az extrém megengedő kamatpolitika ellenére sem indult be érdemben a növekedés az elmúlt években. A GDP negyedéves dinamikája mínusz és plusz 1 százalék között ingadozott, ami túl sok örömre nem adott okot a szigetországban. Az infláció ugyanakkor az alacsony kamatoknak köszönhetően 2021 második fele óta egyértelmű és meredek emelkedésbe kezdett, ez pedig 2024 márciusában már a negatív kamatok hátra hagyására kényszerítette a jegybankot – igaz, pozitív reálkamatról azért szó sincs, hiszen a kamatemelés pillanatában éppen 2,7 százalékos éves inflációra jutott egy 0,1 százalékos alapkamat. Jelenleg egyébként 2,1 százalékos pénzromlás társul egy 0,75 százalékos alapkamattal.
A tavaly októberben, első nőként japán miniszterelnökévé választott Takaicsi Szanae mindezt mérlegelve úgy döntött, hatalmas fiskális élénkítéssel öntene lelket a recsegő gazdaságba, ami újabb magasságokba tolná a már így is extrém magas, 230 százalék feletti GDP-arányos államadósságot.
Ez a lépés aggasztja a befektetőket, hiszen egyre inkább megkérdőjelezi, hogy
mennyire tud finanszírozható lenni az államháztartás számára egy ekkora adósságteher, miközben a növekedés minden igyekezet ellenére sem akar beindulni.
És itt is a piac válasza: magasabb hozamokat követel a kötvények tartásáért. Ezt a folyamatot támogatja az a várakozás is, hogy a megugró fiskális kiadások tovább gerjesztik az elmúlt években egy ponton 4,3 százalékig ugró inflációt is, ami a kamatok további emelésére ösztönözheti a jegybankot, ez pedig magasabb kuponú kötvények megjelenését hozhatja magával, így a jelenlegi sorozatoktól egyre nagyobb lendülettel szabadulnak meg a befektetők.
Ez a folyamat a múlt héten csúcsosodott ki, miután a miniszterelnök olajat öntött a tűzre azzal, hogy bejelentette, előrehozott választásokat ír ki február 8-ára, hogy közvetlenül is megerősítést szerezzen fiskális programja számára a választók részéről, majd feloszlatta a törvényhozás alsóházát is.
Az ezen fejlemények által csak súlyosbított bizonytalanság hírére egyetlen nap alatt 25 bázispontot ugrott a 30 éves államkötvények hozama, egy ekkora mozgáshoz korábban az elemzők szerint rendre hetekre, sőt, hónapokra volt szüksége a piacnak. A 30 éves hozam azóta egyébként normalizálódott és visszatért a rali előtti szintekre, a bizonytalanság azonban kézzel tapintható a japán tőkepiacon, a Nikkei index és a jen árfolyama az éppen aktuális napi hírekre látványos csapkodással reagálnak, ez pedig egyértelműen nem tesz jót a befektetők idegeinek.
Miért fájhat a magyar piacnak és a forintnak a japán kötvénypiaci felfordulás?
A Bloomberg számításai szerint jelenleg 5 ezermilliárd dollárnyi tőkét fialtatnak külföldön a japánok vonzó belföldi befektetési lehetőségek híján, a kamatok további emelkedése által előidézett kötvénypiaci hozamemelkedés, párosulva az ugyanezen okból szűkülő carry-marzsokkal már előbb-utóbb elég lehet ahhoz, hogy a japán befektetők újragondolják tőkéjük elhelyezését, ez a tőkevisszavonás pedig
könnyedén elérheti például a forintot vagy a magyar részvénypiacot is, melyeken egyébként is nagyot nyertek a befektetők az elmúlt években, így az itteni profitok realizálása alapesetben is logikus lépés lehet.
Érdekes adat egyébként, hogy amikor a japán jegybank 2024-ben másodjára is megemelte a kamatokat, szakértői számítások szerint 1,1 ezermilliárd dollárnyi befektetői tőke mozdult meg. Azt ugyanakkor nem tudni, hogy pontosan mekkora külföldi tőke van jelenleg befektetve jen alapú carry tradeken keresztül, így nehéz megmondani, hogy pontosan mekkora hatása is lehet a szigorodó japán kamatpolitikának a világpiacokra. Az elemzői véleményeket látva az tűnik csak szinte borítékolhatónak, hogy jelentős.
Azt ugyanakkor a japán fenyegetés ellenére sem lehet biztosan kijelenteni, hogy az idei év rosszabb lesz majd a piacokon, mint a tavalyi. Érdemes visszaemlékezni, hogy mikor Donald Trump tavaly áprilisban a „felszabadulás napján” (Liberation Day) széleskörű globális vámháborúba kezdett, a tőkepiacok rég nem látott pánikkal reagáltak, a befektetők menedéket kerestek pénzüknek a bizonytalanság árnyékában.
A szédületes mínuszok aztán az év végére a legtöbb eszközön rendre jelentős pluszba fordultak – kivéve a dollár esetében, melynek árfolyama jelenleg is négyéves mélyponton mozog. Ennek a trendnek a hátterében Trump amerikai jegybank-ellenes lépéssorozata, a várható laza monetáris politika, és az Amerikával szembeni bizalomvesztés állnak főként, így mondhatni, a dollár gyengélkedése egy egészen kivételes együttállásnak tudható be.
Az viszont biztos, hogy az idén minden befektetőnek érdemes lesz a japán fejleményeket követnie, kezdve a február 8-i választással, de az azt követő fiskális, illetve monetáris politikai fejleményeknek is azonnali hatása lehet majd a piacon – hogy ezek mennyire lesznek tartósak, és melyik piacot és eszközosztályt mennyire érintik majd pontosan, azt gyakorlatilag lehetetlen előre megjósolni.
