Ne legyenek kétségeink, a tervezett akkumulátorgyárak meg fognak épülni, illetve ki fognak bővülni, írja vendégszerzőnk a CATL debreceni beruházás kapcsán. A nyomásgyakorlás azonban mégiscsak működhet, ha rátalálunk a gigacégek érzékeny pontjára.
Megrázó képsorokat látott az, aki a Debrecen közelébe tervezett akkumulátorgyár közmeghallgatásáról szóló videókat nézte meg. A felháborodott tömeg kétségbeesésében kiabálva, dühösen próbálta megakadályozni a CATL kínai akkumulátorgyártó beruházását. A hangulat olyan szintig fajult el, hogy értelmes párbeszédre már nemigen maradt lehetőség, sőt egy esetben a konfliktus még tettlegességig is fajult. A leginkább szívbe markoló jelenet számomra az volt, amikor egy anya az alig pár hónapos gyermekével ment oda közvetlen közelre a döntést képviselőkhöz, kissé maga elé tartotta a csecsemőt, és a sírás határán, fennhangon követelte, hogy a gyerek szemébe mondják: a beruházás biztonságos.
Az alig pár hónapos babák általában nagyon érzékenyek a hangokra, és a hangerőre is, így a kicsi minden bizonnyal nagyon meg is volt ijedve, és természetesen fogalma sem lehet arról, hogy mi is folyt körülötte. Az édesanyja félelme azonban egyáltalán nem alaptalan, fellépése pedig megérthető, hiszen éppen a zajszennyezés az egyik legnagyobb probléma, ami a hasonló gyárak felépítése után megtörténhet, így egyáltalán nem kizárható, hogy a kicsinek a gyermekkora
frusztráló, sőt egészségkárosító ipari zajok elviselésével fog lezajlani, amihez képest a múlt heti pár óra kiabálás még bemelegítésnek sem tekinthető.
Ez a bemelegítés máshol már zajlik, méghozzá Gödön, ahol a Samsung SDI hírhedt gyára található. A környéken lakók közül rengetegen számolnak be arról, hogy az üzemből olyan hangos és természetellenes zaj érkezik, ami már a nyugodt pihenést is nagyon megnehezíti, ha éppen nem lehetetleníti el teljesen. A Göd-ÉRT Egyesület helyi érdekképviseleti szervezet által közvetített beszámolók szerint olyan is előfordul, hogy az akár 800 méterre lakó családok gyermekei annyira nem tudnak aludni, hogy másnap reggel már az iskolába sem tudják őket elvinni.
Nem csak a zajszennyezés jelent problémát
Ráadásul a zajszennyezés korántsem az egyetlen, sőt még csak nem is a legnagyobb veszélyt jelenti az akkumulátorgyárak tevékenysége kapcsán. Gödön a talajvízben olyan szennyeződéseket találtak a független mérések, amik jó eséllyel éppen a Samsung SDI üzeméből származnak, hiszen az adott vegyületeket ott használják, más hasonló létesítmények pedig nincsenek a közelben. A hazai hatóságok azonban nem adják ki a vállalat saját méréseinek egy részét, mondván, azokban üzleti titok is található, illetve az is kiderült időközben, hogy
a szennyezés egyébként éves rendszerességgel kötelező mérését a cég elmulasztotta korábban.
Szintén komoly lokális nehézséget jelent, hogy a hasonló gyárak környékén a tehergépjárművek okozta forgalom a sokszorosára duzzad, illetve már globális szintű probléma, hogy az akkumulátorok készítéséhez hatalmas mennyiségű vízre van szükség, amelynek forrása, és a kiáramló szennyvíz megfelelő elvezetése, újrahasznosítása legkevesebb kérdőjeleket ébreszt sokakban.
Mindeközben a Samsung SDI olyan átlátszó PR akciókkal igyekszik helyrehozni a helyi közösségeknél az imázsát, mint a közelben élő újszülöttek családjának adott ajándékcsomag. Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom: a Gödön élő édesanyákat és édesapákat egyáltalán nem érdekli az ingyenes játék nyuszi, sokkal szívesebben szeretnének olyan ajándékot kapni a cégtől, hogy a gyerekeik zaj- és talajvízszennyezésmentes környezetben cseperedhessenek fel, aminek szó szerint és a szó átvitt értelmében véve is természetesnek kellene lennie. Nem csoda, ha ilyen körülmények között az ország más részein sincs meg a bizalom a hasonló beruházásokhoz a helyi közösség köreiben, amit csak tovább rombol a titkolózás és a helyi közösségek feje felett meghozott döntések sora.
A Samsung SDI Hungary akkumulátorgyártó gödi épülete. / Fotó: Samsung
NIMBY
A hasonló tiltakozásoknak saját neve is van a nemzetközi szaksajtóban, amivel a társadalomtudományok is sokat foglalkoztak már. Ez az ún. NIMBY, vagyis Not In My Back Yard, amit a legjobban talán úgy lehetne lefordítani, hogy „nem az én hátsó udvaromon”. Ez annyit jelent, hogy az adott közösséget nem érdekli általában egy veszélyes vagy annak gondolt üzem, szemétégető, vagy éppen hajléktalanszálló megléte, csak azt szeretnék elérni, hogy ez ne az ő közelükben épüljön fel.
Elsőre ez egy önzőnek tűnő álláspontnak tűnhet, de valójában a gödi tapasztalatok miatt mégis meg lehet érteni a helyi lakosok tiltakozását. Sőt, bár a vita során egyes szereplők a dühük megélése miatt nem tűnnek racionálisnak, a helyi beruházás megakadályozásának szándéka mégiscsak annak tekinthető, hiszen a problémájukat a játékelméletből ismert fogolydilemma, vagy annak sokszereplős változata egyik manifesztációjaként élhetik meg, ahol a racionális lépés Nobel-díjat is érő bizonyítással is alátámasztva az, ha ellenállnak az egyedi (itt: helyi) kötelezettségek felvállalásának.
A dilemma másik oldalán viszont ott van az a tény, hogy globális, de még nemzetgazdasági szinten is ezeknek a gyáraknak a szerepe hatalmas és elengedhetetlen a karbonmentes jövőre történő átállásban.
A világ nem engedheti meg magának, hogy nem gyárt a mostaninál is sokkal-sokkal több akkumulátort, illetve nem fejleszti ezeket – némi képzavarral élve – gőzerővel. Az egyes országok pedig aligha engedhetik meg maguknak, hogy kimaradjanak ebből a trendből, ha nem akarnak lemaradni, pláne elszegényedni a gyorsan változó világgazdaságban. A McKinsey tanácsadócég tanulmánya szerint 2040-re csak az Európai Unióban a hasonló gyárak termelése el fogja érni az 1 200 gigawatt óra kapacitást az elkészített akkumulátorok tekintetében, és ez csupán a közlekedési eszközökbe szánt energiatároló eszközöket fedi le, a háztartások és az ipar számára stabilitást, esetleg energiafüggetlenséget jelentő mennyiségről még csak nem is beszéltünk.
Addigra az Európai Unió határain belül közel 20 millió autót fognak gyártani, amelynek nagy többsége teljes mértékben elektromos meghajtású lesz. Az akkumulátorok iránti kereslet ekkorra jelenlegi árakkal számolva is meghaladhatja az éves szinten számolt 90 milliárd eurót. Egy olyan piacról beszélünk, amelyik szűk két évtizeden belül majdnem tízszeresére nőhet, miközben ennek segítségével az Unió teljes üvegházhatású gáz kibocsátásának az ötödét radírozhatnánk le a térképről. Az utóbbi nem feltétlenül tűnik nagyon soknak; de külön érdemes kiemelni, hogy noha 1990 óta a kontinens országait nagyrészt lefedő közösségben harmadával sikerült visszaszorítani az emissziót, a közlekedés esetén ez nemhogy nem sikerült, de továbbra is növekedés volt megfigyelhető, így ennek a trendnek a megfordítása alapvető fontosságú a klímaváltozás megfékezése szempontjából.
Rengeteg akkumulátorra lesz szükség
Már csak emiatt is alapvető szükséglet, és mára már deklarált cél is, hogy a járműállományt szinte teljes mértékben lecserélje az emberiség, amihez rengeteg akkumulátorra és a Gödön található, illetve Debrecen melletti területre tervezett vagy legalábbis ezekhez hasonló gyárakra is nagy szükség van. A gigafactory kifejezést a nagy aksiüzemekre a Tesla vezette be, de mára széles körben használják azokra az egységekre, ahol legalább 10 vagy 15 GWh éves termelés valósulhat meg, a gyártótól vagy tulajdonos kilététől függetlenül.
A CATL gyár ezek között is kiugróan hatalmas lehet, hiszen egyes hírek szerint az összes ütemet tekintve a kapacitás elérheti majd a 100 GWh-t is, ami nemcsak Európában, de még Észak-Amerikában is párját ritkítaná.
Annak ellenére, hogy a két fejlett gazdaságokat tömörítő kontinens erőltetett ütemben próbál meg felzárkózni a jócskán elhúzott Kínához, egy ekkora gyárat eddig még sehol sem sikerült a Peking vezette országon kívül felépíteni. Valóban hatalmas fegyvertény lenne, ha ez éppen nálunk valósulhatna meg, de persze nem mindegy, hogyan és milyen körülmények között.
Fotó: CATL
A közhiedelemmel szemben itt nincs arról szó, hogy a fejlett vagy nagyobb országok a Magyarországhoz hasonló, sok tekintetében még inkább feltörekvő piacokra száműzné a szennyezőnek gondolt tevékenységeket. Amerre csak nézünk a leggazdagabb nemzetek között, mindenhol újabb és újabb gigafactory bukkan fel, aminek az oka főként az, hogy az akkumulátorok igen nehezek, szállításuk pedig sokkal költségesebb, mintha egy ázsiai gyárból műanyag Peppa Malac figurákat, vagy fast fashion nadrágokat kellene a világ másik végére eljuttatni. Az Egyesült Államokban csak az elmúlt két évben tizenöt, a fentihez hasonlóan óriási gyár felépítésének az indítását jelentették be az autógyárak közelében, Európában pedig Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban egyenként is több ilyen létesítmény található már most, hogy csak a nagyobb jelenlegi, illetve egy esetben volt EU-tagokat említsem.
Hazánk ebben a versenyben már most nagyon jól áll, és bár a piac rendkívül gyorsan változik, a friss adatok alapján Magyarország kis gazdaság lévén is képes lehet arra, hogy 2030-ra a harmadik helyet foglalja el világon, ami egészen elképesztő teljesítmény. Jellemző ennek nagyságára, hogy bár Kína egy, de még inkább két nagyságrenddel mindenki más előtt jár, hazánk az addigra várható 28 GWh termeléssel nincs messze a százszor nagyobb gazdaságú, a Tesla által már jó ideje berobbantott Egyesült Államok 44 GWh prognosztizált teljesítményétől. Kevés dolgot csinált a mostani kormányzat és gazdaságpolitikai irányítás kifejezetten jól, de az akkumulátorgyártás hullámának idejében történő meglovagolása még a hatalmas kedvezmények ellenére is ezek közé tartozott.
A szabályozás terén azonban egyelőre kudarcot vallottak, pedig a rengeteg említett országban sikerült a helyi környezetkárosításnak gátat szabni.
Az akkumulátorgyártás jelenlegi technológiája érzékeny terület, de korántsem nevezhető kezelhetetlennek.
Az évtized nagy üzlete
Amíg a helyi közösségek egy része a lokális környezetterhelés miatt a vesztesei a progressziónak, igazi nyertesek mégsem igazán az üzemeknek otthont adó országok, hanem maguk a gyártók és részvényeseik. Az akkumulátorgyártás az évtized nagy üzlete, és ez meglátszik az ezzel foglalkozó cégek pénzügyi eredményein és részvényárfolyamain is. A Samsung SDI immáron a közel 2500 részvényt listázó Szöuli Értéktőzsde hatodik legnagyobb értékű vállalata, olyan neveket maga mögé utasítva, mint a Hyundai, a Kia, vagy az LG Electronics. Érdekesség, de a helyzetre jellemző, hogy ez utóbbi csoporthoz tartozó akkumulátor gyártó szintén túlszárnyalta az LG valamennyi tagvállalatát.
A Samsung SDI az utóbbi három évben 80 százalékkal növelte meg az árbevételét, és az eredményhányadok javításával pedig majdnem megötszörözte a nyereségét. Mindkét adat egyértelműen tanúskodik arról, hogy mekkora a kereslet az autókba tömött és egyéb felhasználási célú akkumulátorokra.
Még csak arról sincs szó, hogy a vállalatot a részvénypiac már felkapta volna.
Annak ellenére, hogy az árfolyam ugyanezen időszak alatt a háromszorosára robbant fel, a növekedést is figyelembe vevő értékelési mutató, az egy alatti érték esetén kifejezetten olcsónak számító PEG ráta esetén mindössze 0,68-as adatot láthatunk, ami nagyon ritka és kecsegtető ajánlat a befektetők számára, pláne egy növekedési részvény esetén.
Hasonló a helyzet a kínai CATL esetén is, ahol a növekedés szintén szédítő: mind az árbevételt, mind az adózott eredményeket tekintve felülmúlja az 500 százalékot 2019-hez képest, és bár az értékeltség itt inkább csak jó, mint kiváló, az is beszédes, hogy Shenzen tőzsdéjén a (!) legnagyobb piaci értékű vállalat helyét töltik be. Bár lehet, hogy sokak számára ez a kínai város és pénzügyi jelentősége nem mond semmit, de nem árt tudni, hogy az akkumulátorgyártó birodalom olyan helyen van az első helyen, amelynek részvénypiaca utcahosszal felülmúlja Hongkongot, Londont, vagy Frankfurtot. A cégek közötti világranglistán 2020 elején pedig még csak a 466. helyen jártak, mára a CATL a bolygó hatvan legértékesebb vállalata közé került (alapítója pedig már most a harmincadik leggazdagabb ember az egész világon), és nincs annak jele, hogy a folyamat megállna, vagy akár lelassulna.
Van érzékeny pont
Ekkora méret esetén már alig kell félnie bárkitől a menedzsmentnek, egy kivétellel. Ezen vállalatok döntéshozói számára a részvényárfolyam, a befektetők reakciói jelentik az egyetlen igazán fajsúlyos igazodási pontot. A tőzsdei szereplőket pedig két dolog érdekli: a hozam és az ennek érdekében felvállalt kockázat. Az előbbi esetén mostanában nem panaszkodhatnak, és jó esély van rá, hogy ez a következő években, akár évtizedekben is így maradhat. Az utóbbi már nehezebb dió, különös tekintettel, ha az ún. ESG kockázatokról beszélünk, amely a Környezeti (Environmental), Társadalmi (Social) és Felelős Vállalatirányítás (Governance) szavaiból összeálló betűszó. Az ide tartozó hatások felmérésére mára egy külön iparág szakosodott, amelynek összeszedettsége és transzparenciája még messze van a tökéletestől,
de jelzéseire mostanra minden magát valamennyire is komolyan vevő intézményi befektető odafigyel.
Márpedig ez utóbbi csoport az, amelynek portfóliómenedzserei gyakran élet és halál urai a részvénypiacokon. Ennek óriási jelentősége van az olyan vállalatoknál is, mint a Samsung SDI, ahol az anyavállalat a név ellenére mindössze a részvények 20 százalékát tartja kézben. Az intézményi befektetők aránya ugyanakkor közel 50 százalék, köztük is inkább Dél-Korea zárt elitje helyett a külföldi szereplők dominálnak. A cég harmadik legnagyobb befektetője (igaz, jórészt passzív ETF-eken keresztül) a világ legnagyobb alapkezelője, a Blackrock, ahol az ESG szempontok jelentősége az utóbbi években jelentős mértékben megugrott. A CATL esetén ugyan zártabb a tulajdonosi kör, de itt is megtalálunk olyan neveket, mint a JP Morgan, vagy a UBS, akik szintén régóta az ESG vonaton ülnek.
Mi a helyzet az ESG-értékelésekkel?
A gödi és a lehetséges debreceni fejlemények tükrében a két vállalat ESG-értékelése meglepően, talán még felháborítóan pozitívnak is nevezhető, ugyanis az ezzel foglalkozó elemzők a Samsung SDI-t az alacsony és közepes kockázat határára sorolják, az összes értékelt vállalat közül a legjobb 25 százalékba. A CATL esetén árnyalatnyival rosszabb a besorolás, itt már egyértelműen közepes kockázat és a középmezőny a jellemző.
Az ESG elemzések általában külön vizsgálják azt, hogy az adott vállalat feltűnt-e valamilyen botrányban, legyen szó munkahelyi balesetekről, környezetszennyezésről, korrupcióról, és úgy általában a helyi közösségek semmibe vételéről.
A Samsung SDI esetén ennek a tényezőnek a besorolása mérsékelt, de már enyhén az iparági átlag felett van. Azonban az ESG értékelések részben homályba vesző módszertana ellenére azt tudjuk, hogy az ilyen esetekre az ESG elemzők és általában a beállított súlyok alapján is dolgozó algoritmusok kifejezetten érzékenyek.
Egy szélsőséges példa: amikor a Volskwagenről 2015-ben az elhíresült dieselgate botrányban kiderült, hogy csalt a nitrogén-oxid kibocsátási adatokkal, a vonatkozó ESG kockázat egyes értékelő cégeknél 30 százalékkal ugrott meg, a részvényárfolyam pedig részben ennek hatására bő 40 százalékot veszített az értékéből az egyedi tényezők által. Ez az, amit egyetlen felsővezető és részvényes sem akar átélni, és bár sajnos egy gyár helyi közösséget semmibe vevő tevékenysége ekkora botrányt nem jelent, érdemes lehet felhívni a Hongkongban vagy Londonban a monitor előtt ülő ESG-elemzők figyelmét arra, hogy ha az ilyesmi egy helyen előfordul, akkor bárhol meg is történhet.
Ez már növelné a vitatott esetekkel kapcsolatos mutató nagyságát, így a befektetők ingerküszöbét elérve a kockázat nagyságát is, visszahatva a döntéshozókra, hogy ne gázoljanak át mindenkin a magasabb profit érdekében.
Meg fognak épülni, ki fognak bővülni
Tragédia, vagy legjobb esetben is hatalmas elszalasztott lehetőség lesz, ha ezeket a cégeket nem tudjuk áttéríteni az etikus és a környezetterhelést minimalizáló, transzparens működésre. A méltánytalanul sarokba szorított tiltakozók azzal teszik a legtöbbet a saját érdekeikért, ha nem a magyar hatóságokat próbálják meg jobb belátásra bírni. Ne legyenek kétségeink, a tervezett akkumulátorgyárak meg fognak épülni, illetve ki fognak bővülni, a karbonmentes világot szinte minden áron meg fogja valósítani a világ, és ha talán lesz is némi szigorodás a szabályozás kapcsán, gyökeres változásra nem igazán számíthatunk.
Ehelyett a nemzetközi befektetői közvélemény ingerküszöbét lenne érdemes elérniük, erre pedig mostanában a korszellem miatt az ESG értékelések folyamatának megfelelő információkkal való ellátása a kulcs. Ha erről az oldalról ezek a cégek nyomást érzékelnek, akkor ugyan nem fogják áttenni a gyárakat máshová, mint ahol üzletileg igazán megéri nekik, de számukra aprópénzt jelentő összegekből gondoskodni tudnak a valóban környezetkímélő, és a helyi közösségek alapvető és elvárható igényeiket megvalósító megoldások életbe léptetéséről. Ez lehet zajvédő fal, szivárgásokat megelőző technológiák, lakott területektől távolabb vezetett teherforgalmi út és még sorolhatnám. Ki tudja, talán az ajándékcsomagok helyett még a bölcsőde és az óvoda felújításához is hozzájárulnak majd.
A Samsung SDI-nek, a CATL-nek, és a hozzájuk hasonló cégeknek valójában minden lehetősége megvan arra, hogy ezeket a többletberuházásokat a helyi közösségek érdekében végre is hajtsák és ne a közelben élő emberek szenvedése árán növeljék a részvényesi értéket. Csak meg kell találni azt az érzékeny pontot, amivel nyomást lehet gyakorolni rájuk.
Faluvégi Balázs,
Befektetési és ESG szakértő
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
