Egy húszéves xboxos franchise kellett ahhoz, hogy a Fortnite-ban járatlanok is megtalálják a helyüket az online multiplayer játékok világában? Pedig nem volt zökkenőmentes a Halo Infinite többjátékos szekciójának a rajtja, de legalább drága sem, hiszen ingyen nyúzhatjuk.
(Ha a családban a gyerkőc – vagy a kedves Forbes.hu olvasó – keni-vágja a Fortnite-ot és társait, nyugodtan át lehet ugrani az első pár bekezdést. Nálam talán még a Révai nagy lexikona is lazábban értekezne róluk.)
Fortnite, Rainbow Six Siege, League of Legends, Heartstone, Among Us, és persze az éppen aktuális Call of Duty. Tényleg csak néhány azokból a többszemélyes videójátékokból, melyek az elmúlt években leuralták a piacot. Velük le is fedtem a multiplayer címek minden új, fontosabb zsánerét, a hero shootertől¹ kezdve a MOBA-n² át a virtuális cserélgetős kártyajátékon keresztül a zászlóshajónak számító battle royale-ig³.
(Gyors cikk eleji mentőöv azoknak, akik már az első pár sortól megfulladtak:
¹ Hero shooter: választható hősök különböző képességeire kihegyezett lövöldözős játék.
² MOBA: multiplayer online battle arena, azaz online többjátékos csatamező, többek közt a stratégiák és a szerepjátékok műfajának elemeit is magában hordozza, a cél az ellenséges csapat bázisának lerombolása.
³ Battle royale: kompetitív többjátékos műfaj, a játékos célja, hogy utoljára maradjon talpon.)
Így működik ma a multiplayer-biznisz
Persze, ma is megtaláljuk a klasszikusabb műfajokat a kínálatban, legyen szó online szerepjátékokról, sportjátékokról, stratégiai játékokról, kompetitív lövöldékről és így tovább. Tény viszont, hogy a fenti címek és irányzatok – legkevésbé sem lebecsülve jelentőségüket, de – kegyetlenül letarolták a videójáték-ipart és hisztérikus sebességgel formálják a trendeket, nemcsak műfaji értelemben, üzleti modellben is.
A nagyobb kiadók jó ideje mikrotranzakciókból, játékon belüli költésekből realizálják bevételük tetemes hányadát, magát a játékot pedig akár ingyen játszhatóvá (free-to-playjé) teszik, hogy vagy a játékos menet közbeni előrehaladásáért, vagy extra pénzmagért cserébe szórják a népnek a mindenféle kozmetikai kiegészítőket, fegyvereket, fejlődési extrákat, miegymást.
Emellett az egymás elleni csatározás közben teljesítendő kihívásokat és az így megszerezhető jutalmakat időszakos szezonokra, sőt külön megvásárolható csomagokra, úgynevezett battle passekre szokás bontani, amiket folyamatosan frissítenek, így formálva a játékokat úgymond élő szolgáltatásokká (live-service játékokká).
Sokaknak ez most elég keszekuszának tűnhetett, pedig ez még csak egy nagyon leegyszerűsített kép a modern kori multiplayer játékok piacáról, egy 12 éves Fortnite-játékosnak meg se kottyanna. Egyéb felmerülő kérdés esetén vele érdemes konzultálni.
Pont ebben, vagyis az ellenkezőjében rejlik a legendás sci-fi lövölde, a Halo új felvonásának, a Halo Infinite-nek a szépsége. A játék idő előtt elrajtolt többjátékos módját is jócskán megihlette a jelen, de a húszéves franchise öröksége is masszívan áthatja. Aki mindig is félt, hogy lemarad a trendekről, de úgy érezte, már esélye sincs beleszokni, beletanulni a jelenleg divatos multiplayer irányzatokba, az keresve sem találna ennél kiválóbb beszállási pontot.
A Halo öröksége
A franchise első része, az eredeti Xboxszal együtt pont húsz éve, 2001-ben megjelent Halo: Combat Evolved megreformálta akkor a konzolos FPS-ek (first-person shooter, belső kameranézetes lövölde) színterét. Például hatalmas, nyílt terekkel, vagy ahogyan rászoktatta a játékosokat arra, hogy nemcsak egérrel és billentyűzettel, de kontrollerrel is simán lehet pontosan célozni. Nem beszélve a gép vezérelte ellenfelek ügyességéről, ebben a játék a mai napig nem szégyenkezhet, felújított kiadása kötelező videójátékos tananyag.
Ebben a részben hiába nem volt még a megjelenéskor online többjátékos szekció, az elkövetkezendő években már ez definiálta szinte a teljes szériát. A 2010-ben megjelent Halo: Reachben – az eredeti fejlesztőcsapat, a Bungie által gyártott utolsó részben – sikerült tökélyre fejleszteni a multiplayer formulát. Olyannyira, hogy az új csapat, a 343 Industries-féle negyedik és ötödik epizód hozzá képest nálam már nem hatott akkora előrelépésnek, még ha folyamatosan áramvonalasodott is a játékmenet, és úgy általában sosem adták egy bizonyos szint alá.
A hat éve megjelent Halo 5: Guardians már nem tudott hosszú távon érvényesülni, pláne egy ennyire átalakuló piacon. A legfrissebb epizódnak ezzel talán nem lesz gondja.
Ahogy arról már egy korábbi cikkünkben megemlékeztünk, a 343 Industries hegesztette Halo Infinite-et eredetileg a Microsoft új generációs Xbox Series X és S konzoljainak megjelenése után közvetlenül tervezték elrajtoltatni. Csakhogy az első játékmenet-ízelítő okozta csalódottság után inkább továbbcsúsztatták egy évvel a megjelenést. Végül pár hónapja indultak el a multiplayer mód első tesztkörei: már akkor is az volt a tapasztalat, hogy abszolút megérte a plusz fejlesztési idő, én pedig most sem vélekedek másképp.
A végeredmény bizony a covid terhelte játékfejlesztési kihívások legyűrésének egy remek iskolapéldája.
A béta első tapasztalatai
Az egyjátékos kampánymód, avagy a főhös, Master Chief kalandjának következő etapja csak a december 8-i teljes megjelenéssel debütál, a többjátékos rész viszont már november közepén élesedett. Igaz, hivatalosan még csak béta üzemmódban, de lényegében minden elem belekerült, ami számít. Ezzel együtt a játék első szezonja is elrajtolt, az így elért fejlődést és cuccokat pedig a teljes játékba is átvihetjük majd.
Itt meg kell megjegyezni, hogy a fejlődési rendszer bőven finomhangolásra szorul még: mivel csak a megszabott kihívások teljesítésével léphetünk szintet, meccs közben elért eredményünkkel nem, így azért elég lassan lehet haladni.
Még a külön megvett battle pass-szel is relatíve lassan dobálja a játék az új páncélokat és egyéb jutalmakat, ami elsősorban a fiatalabb közönség számára lehet szokatlan. Emiatt van is most némi felhördülés játékoskörökben, de a fejlesztők már rajta vannak az ügyön, történetesen a héten is jelentettek be változtatásokat.
Vissza a fő játékmenethez: ha akarunk, külön játékmódban melegíthetünk be a konzol irányította botok ellen, hogy aztán két darab 4 vagy 12 fős csapatban küzdjünk valódi játékosok ellen bő féltucat klasszikus játékmódban (területharc, zászlófoglalás, mezei hentelde), e pillanatban tíz különböző pályán. Egy-kettő közülük, a Behemoth és Launch Site elsőre nagynak tűnhet a kiscsoportos ütközetekhez, de ahogyan pár órán belül ráérzünk a tempóra, máris otthonosabban fogunk mozogni. A 12 vs. 12-es Big Team Battle játékmódokhoz tartozó három pályán a gyors e-sportos tempó keveredik a grandiózusabb sci-fi háborúk életérzésével, de még itt is sikerült kiegyensúlyozni, hogy egy menet ne nagyon tartson tovább 15-20 percnél.
Mind pályák, mind fegyverarzenál, mind irányítható járművek tekintetében természetesen további változtatásokra érdemes majd számítani, úgy is, hogy fegyverekből már most több mint 20, valamint gránátokból és speckóbb felszerelésekből is több áll a rendelkezésünkre. Ezek az ütközetek alatt gyorsan is rotálódnak kezeink között: némelyikük esetén érezni is, hogy extra balanszra szorulnának még, mert túl gyengék vagy pont túl erősek.
Azonban a játék első, szintén megosztónak bizonyult eseményével, a szamurájcuccokat hozó Tenraiban elérhető extra játékmóddal érvényesül úgy igazán, mennyire jól eltalálták a gunplayt, avagy a fegyverharcot. Ebben a játékmódban, a Fiestában ugyanis minden újjáéledés után random fegyvereket, nem pedig az alap pisztolyt és gépfegyvert szórják oda nekünk. (Nyilván igazságtalan, mikor ebben a változatban néha pusztító rakétavetőt és egyetlen suhintással ölni képes energiakardot sorsol nekünk a játék, bár én személy szerint jókat nyerítek közben.)
A gunplay főképp a régi Halo-játékok egyszerű, de nagyszerű irányítását idézi meg, amit épphogy csak meghintettek a modern kori FPS-ek mechanizmusával. Aki valaha játszott a 2010-ig megjelent részek bármelyikével, érteni fogja, miért örömteli hír ez.
Ehhez nem lehet túl öregnek lenni
Hiba lenne a Halo Infinite multijának kezdeti sikerét csupán a fentebb taglaltakhoz kapcsolni: valljuk be, a 343 nem találta fel velük a spanyolviaszt, láttunk már ehhez hasonlót korábban. Nyilván azért van most ott a játék a Microsoft Store és a Steam digitális áruházak sikerlistáinak élén, mivel a többjátékos rész ingyenesen játszható mind PC-n, mind Xbox konzolokon. Igen ám, de ha figyelembe vesszük, hogy az eddigi Halo-játékokért fizetnünk kellett vagy az előfizetéses Xbox Game Pass szolgáltatáson keresztül érhettük el őket,
már-már szégyellem magam, hogy ezt most meg ingyen odadobták, pláne, hogy megtapasztaltam, Xbox Series X-en mennyire részletgazdag, mennyire gyorsan tölt és milyen stabilan fut. Leszámítva a konzol árát, ez bizony nullforintos új generációs élmény.
Külön csábító lehet azoknak, akik már évek óta kitaszítottnak érzik magukat a Fortnite-láz és a sokadik szezonjukban tartó többszemélyes játékok korszakában, hogy
a Halo Infinite-tel pofonegyszerű felvenni a ritmust, a játék még nagyon az elején tart saját élettartamának, egyszerűen nincsen túlbonyolítva. És nem is lesz, hiszen a franchise sosem a komplexitásáról volt híres.
Persze, magában a videójáték mint hobbi nem igazán ismer korhatárt, aki viszont – a Halálos fegyver után szabadon – egy ideje úgy van vele, „túl öreg már ehhez a szarhoz”, mégis szeretne valami újnak a részese lenni, az bátran fizessen be az új Halo-multiba – vagy pont, hogy ne fizessen be!
Borítókép: Microsoft