Itt a Re-business podcast második évadának ötödik része, Pistyur Vera házigazda pedig ezúttal, mint mondja is, cégtársát, sőt barátját fogadta vendégként: Fehér Gyulát, a Ustream társalapítóját, együtt indítottak befektetőcéget is, az Oktogon Ventures-t.
Még a 2019. áprilisi Forbesban jelentették be a befektetési holding rajtját, miután Fehér Gyula otthagyta azt az IBM-et, akinek startupját, a Ustream-et eladta. A podcast kifejezetten a Ustream utáni időszakra fókuszál, meg arra, hogy gondolkozik Gyula a pénzről.
Fehér Gyula a Ustream eladása után nem keresett adóoptimalizálási kiskapukat, ő úgy döntött, az ebből származó bevételét magánszemélyként adózza le. Az adásban el is meséli, hogy nem érzi magát „baleknak”, mert befizette az adót. Az itthon érvényes adókulcs erre a jövedelemszintre „viszonylag mérsékelt százalék”, neki megért annyit, hogy ez rendezve legyen, hogy utána nyugodtan tudjon aludni, ő ezzel a kötelezettségeit le is tudta az állam irányába. Mint állítja: „lusta” az ezt kikerülő „bonyolult konstrukciókhoz”, szerinte végighallgatni is „fárasztó” ezeket.
Szerinte az adófizetői spektrumnak is az a két vége, hogy valaki vagy a méltányos adókulcs, vagy pedig a kötelező jellege miatt fizet, „embere meg országa válogatja, hogy a többség hol helyezkedik el éppen”.
Gyula vallja, hogy az élet nem olyan egyszerű, hogy a pénz megold mindent, hiába vetítik rá sokan az „összes szorongásukra és egzisztenciális bizonytalanságukra”, hogy az a pénzhiány miatt van. Ettől még persze nem kell szerinte sajnálni a vagyonosokat, csak hát nem véletlenül élnek boldogtalan gazdagok is a világon, ez nem így működik. Neki is menet közben kellett megtanulnia a pénz összetett hatását:
„Ha pusztán a pénz mozgatott volna, bőven lettek volna olyan pontok, ahol teljesen értelmetlennek tűnhetett volna továbbcsinálni ezt…”
Az IBM után megijesztette az érzés, hogy már nem kell időre bemennie, nem lesz nagyértekezlet a fejesekkel, szóval hogy nincs már dolga. Ehhez képest ha ma beszélget olyanokkal, akik ugyanabban a cipőben vannak, mint ő volt tizenvalahány éve, már nem hiányzik neki ez az élet, sőt. Egy átlagos napján sokat olvas, podcastot hallgat, mindezt már bűntudat nélkül – azzal foglalkozik, ami érdekli. Mindemellett motiválja az is, hogy ma már sikertörténetek mögé kerülhet be, több cégnek segíthet, ehhez pedig ráadásul nem kell végigfutnia újra a teljes pályát.
Fehér Gyula a Re-business podcast felvételén, fotó: Betone Stúdió
Mi lesz a pénzzel?
„Én azt látom, hogy egy folyamatot, ami már elindult évek óta a fejlett világban, azt most a covid abszolút felgyorsított”
– kezdi válaszát Gyula ebben a témakörben, hozzátéve, hogy országok a jegybanki pénzcsinálástól afelé, a nemrég még „szélsőbalos tabunak” számító lépés felé tartanak, hogy közvetlenül az állampolgároknak küldenek pénzt. Példa Amerika, ahol a vendéglátószektor szenved az eleve gyengébben fizető állások járvány utáni feltöltésével, hiszen a dolgozók jól elvannak a bejövő csekkekből, és így a rosszul keresőknek is több megtakarítása van, mint eddig bármikor.
Olyan helyzetbe navigálták magukat a kormányzatok és a jegybankok 2018 óta, hogy lehet választani: vagy alapjövedelem, vagy komoly politikai szélsőségek komoly társadalmi feszültségekkel – ismerteti álláspontját Gyula.
Szerinte „nagyon cinikus” dolog az alapjövedelmen „kattogni”, azon, hogy „miért kaphatnak az emberek csak úgy pénzt”. Ő maga vissza is menne pár évtizedet, hogy újra lehessen gondolni,
vajon cégek és vagyonos emberek könnyű továbbgyarapodására kell-e optimalizálni az adó- és kamatrendszert a bérből élők kárára.
Nem állítja, hogy az országvezetők mára őszintén hinnének az alapjövedelemben, helyette tudják, hogy ezzel választásokat lehet nyerni. Olyan politikát Gyula szerint sem lehet vinni, ami mindenkinek egyszerre fekszik, de a következő évek lehet, hogy immáron azoknak fognak kedvezni, akik eddig kimaradtak a jóból. Megjósolhatatlan szerinte, milyen hatása lehet ehhez hasonló ígéreteknek a demokráciára, de az államoknak erősebb lehetőséget adhat a kontroll gyakorlására, mint valaha.
Ami a készpénz visszaszorulását illeti: Gyula a helyünkben elbúcsúzna a „köteg húszezresektől”, ez a folyamat nem fog leállni. Sőt, tovább fogja limitálni a hétköznapi emberek és vállalkozások adókerülését, még ha a korrupció nagyja nem is feltétlen emiatt fog eltűnni.
Hosszú távú víziók és támogató szülői háttér
A podcast második felében Zeitler Ádám, az elitképzést nyújtó Milestone Intézet társalapítója mesél, mégpedig abból az apropóból, hogy harmincéves tervük első tíz évén már túl is vannak. Át is fog fordulni náluk a fókusz a belső rendszerek finomhangolásáról a szélesebb elérésre, illetve a közösségükre is, arra az 1500 alumnira, akik már jönnének haza.
A fiatalok igenis haza akarnak jönni, és jó lenne, ha ezt végre mindenki észrevenné – Milestone-interjú
Ádámot már gyerekkora óta hosszú távú víziók hajtották. 30 év múlva a nógrádi házukban képzeli el magát, két boldog, immár felnőtt lánnyal, kvázi bölcs idősként, aki az idejét a közösségre tudja fordítani és kérdéseken tud agyalni kertészkedés meg kutyasétáltatás közben.
Reméli is, hogy a fiatalabb generáció nem fogja komolyan venni az „öregek” mondandóját, hanem az aktivitás szerepét átvállalva fog még sokkal jobb dolgokat letenni az asztalra.
Ádám a most és később vágyott szülőszerepére is kitért: jelenleg nem a kompetenciák feltérképezése a fontos, inkább az, hogy lányai vonják be őt és feleségét, beszélgessenek, és hogy a szülő támogató hálót jelentsen, hiszen ő is ebben nőtt fel.
A Milestone Intézet neve idén a The Telegraph által összeszedett húsz legjobb iskola között is felbukkant. Ezen a listán azokat az intézeteket szedték össze, ahonnan a legtöbb diák jut be a két legnevesebb brit egyetem, az Oxford és a Cambridge képzéseire.
Az e eheti Re-business itt hallgatható végig.
A múlt heti adást Tálos Gáborral, a Zhao Zhou teaház tulajdonosával ide kattintva foglaltuk össze a Forbes.hu-n.
