Brazília egyik legnagyobb fintech cégét vette meg a magyar társalapítású brazil ingatlanportál, a több mint 3 milliárd dollárra értékelt Loft. Pencz Máté társtulajdonosnak saját befektetési alapján keresztül több száz vállalkozásban van részesedése világszerte, a Loft vezetőjeként pedig júliusban Magyarországon puhatolózott munkaerő-ügyben, és európai terjeszkedés esetén egy budapesti Loft-iroda létrehozását sem zárta ki. Háromnapos itt tartózkodása alatt beszélgettünk vele arról, mit láttak egykori lakóhelyén, a Havanna-lakótelepen a gyerekeivel, mi a véleménye a magyar startup-ökoszisztémáról, és hogy az Erős Pistán kívül mit vitt haza magával São Paolóba.
Pencz Mátéról írtunk már korábban is a Forbes.hu-n. A Havanna lakótelepről a Harvardra és a legsikeresebb brazil startup éléré című portrénkat itt találod!
Forbes.hu: Megnézted a magyar Forbes idei listáját a leggazdagabb magyarokról és azt mondtad, hogy saját értékelésed szerint te is benne lennél az első ötben, ami azt jelenti, hogy körülbelül 250 milliárd forint a magánvagyonod. Viccesen hozzátetted, hogy amúgy is fonyódi lakcímkártyád van, oda vagy bejelentve. Mi a véleményed a gazdaglistákról, jó ezeken rajta lenni? Mit tudsz a leggazdagabb magyarokról?
Pencz Máté: Én büszke lennék rá, mert a nulláról kezdtük a Loftot, és így alakult, jól ment, én nem perelnék be senkit, hogyha igazat mondanak, igazat írnak. Egy ilyen pozíció jó az országnak, jó az ökoszisztémának,
jó lenne például Magyarországnak is, ha az első ötben több vállalkozó lenne, aki azért van rajta, mert valamiféle világsikert csinált.
Mert az gyakorlatilag azt jelenti, hogy olyan terméket vagy szolgáltatást kellett letenni az asztalra, ami ténylegesen javítja az emberek életét, a fogyasztók kérik és keresik azt. Világsikert nem tudsz csinálni úgy, hogy valami nem stimmel. Ahhoz, hogy valami akkora legyen, tényleg kell, hogy működjön.
„Világsikert nem tudsz úgy csinálni, hogy valami nem stimmel.” Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: Mi a helyzet a brazíliai listával, ott be tudod magad pozícionálni?
P.M.: A brazil listán nagyjából 50-60 dollármilliárdos van. Hogy én pontosan hová kerülnék ott, azt még nem néztem, de úgy sejtem, jövőre már rajta lehetek.
Forbes.hu: Az ingatlanok el- és bérbeadásában egyre inkább teljes szervízt kínáló Loftot 2018-ban alapítottátok, és mostanra több mint 3 milliárd dollárra értékelik. Most Brazília egyik legnagyobb fintech cégét vettétek meg. Mit lehet tudni erről a tranzakcióról?
P.M.: Egyre inkább próbáljuk a Loftot úgy kiépíteni, hogy az egész ingatlanvásárlási vagy –bérbeadási tranzakciót és az azon kívül lévő legóblokkokat is egyre inkább hozzáépítjük. Ha összehasonlítod mondjuk egy ingatlan.com-mal, ahol csak kilistázza a kínálatot, és összekapcsol egy ingatlanossal, addig nálunk megtalálod a lakást, de azonkívül a tranzakciót, az átírást, az egész hivatali folyamatot le lehet zárni, sőt a finanszírozást, a hitelezést, és a biztosítást is, tehát mindent, egy one-stop-shop modell felé megyünk. Egy nagy legóblokk hiányzott, ez pedig a biztosítás, ezért vettük meg a CredPago-t, az egyik legnagyobb brazil biztosító céget, ami ház- és bérletidíjbiztosításra koncentrál, és piacvezető a kezes nélküli bérlések piacán. Ez egy 200 millió dolláros tranzakció volt, az egész céget megvettük: részben Loft-részesedést kaptak 3,2 milliárd dolláros értékelésen, részben pedig készpénzt.
Forbes.hu: Mik a hiányzó legókockák még a full service-hez?
P.M.: Vannak még legókockák, de a legnagyobbak már megvannak. Most az a prioritás, hogy fenntartsuk a minőséget és növeljük a piaci részesedésünket az egyes legókockákon belül. A CredPago több mint 500 városban működik, Brazílián belül gyakorlatilag minden városban, így rajtuk keresztül is próbáljuk majd másik városokba vinni az egész platformot.
Forbes.hu: Brazíliában melyik városok jönnek?
P.M.: Júniusban indultunk Belo Horizontéban, és még az idén jön Porto Allegre, tehát délre koncentrálunk.
2022 végéig a 10 legnagyobb városban ott akarunk lenni Brazíliában. Közben Mexikóban, azon belül Mexikóvárosban is terjeszkedünk, ami önmagában egy két Magyarországnyi, húszmilliós piac.
Forbes.hu: Korábban mondtad, hogy magyar munkatársakat is toboroztok home office-ba, és később egy magyarországi Loft-iroda sem kizárt.
P.M.: Igen, dolgozunk egy magyar irodán, de nincs még konkrét dátum. Az utóbbi 2-3 hónapban több mint 200 új munkatársat vettünk fel a Lofthoz, majdnem ezren vagyunk már, elsősorban a technológiai területre keresnénk magyarokat is: programozókat, termékmenedzsereket. Próbálom jobban megérteni a magyar rendszert, közelebbi kapcsolatba kerülni a magyar ökoszisztémával és egy kicsit hidat is építeni Brazíliával, és a mi befektetőinkkel a Szilícium-völgyben.
Magyarországról támogatná az európai irodákat. Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: Hogyan látod, mennyire integrálódott a magyar startupvilág a globális ökoszisztémába?
P.M.: Azt látom, hogy sok programozó van itt Magyarországon, nagy a potenciál, de nincsenek meg annyira a hidak Dél-Amerikához, Amerikához, nem annyira nyitott a világra, mint mondjuk a berlini vagy a brazil ökoszisztéma.
Forbes.hu: Mi hiányzik Magyarországon ehhez?
P.M.: Az az érzésem, hogy leginkább a nagyobb nyitottság hiányzik a befektetések, a kockázati tőke felé, és hiányzik kicsit a vállalkozókedv is, hogy még több vállalkozó, startup legyen. Látom, hogy sokat változott ez az utóbbi években, de nincsenek olyan magyar startupok, amik európai vagy világszinten ismertek lennének. Nem látom azt, hogy miért ne lehetne több magyar által kezdett startup, ami nagyobb szinten tudna növekedni. Emellett több európai és amerikai befektető is kellene, aki meg akarja ismerni az itteni cégeket. Most, hogy itt vagyok, programozókkal is interjúztam, és azt látom, hogy a rizikóra való nyitottság még kisebb, tehát
ha valaki aközött kell döntsön, hogy elkezdi a saját cégét vagy alkalmazott lesz egy itteni cégnél, akkor nagy eséllyel utóbbit választja.
Most elsősorban próbálom kicsit jobban megérteni a piacot és hogy hogyan lehetne itt összeállítani egy nagyobb irodát egy európai terjeszkedés keretében, ahol nemcsak programozók vannak, hanem az európai támogató tevékenység.
Forbes.hu: A Canary nevű tőkealapotok Dél-Amerika legnagyobb, korai fázisú cégekbe befektető alapja, több száz befektetést kezeltek. Szívesen fektetnél be Magyarországon is?
P.M.: Igen, ha valaki érdekessel találkoznék, szívesen, és ahogy mondtam, aktívabban is részt vennék az ökoszisztéma alakításában, segítenék a hidakat kiépíteni Amerikába, Kínába a különböző befektetőinkkel, de egyelőre kicsit hiányoznak az érdeklődők és az is, hogy a magyarok nyitottabbak és magabiztosabbak legyenek abban, hogy mit tudnak elérni. Azáltal, hogy viszonylag kicsi az ország, gyakran az ambíció is kicsit kisebb. Pedig lehetne sokkal több sikeres cég, ha azt nézzük, mennyi tehetséges programozó és mennyi tehetséges magyar van itt.
Forbes.hu: Milyen szektorokban látsz potenciált, hová érdemes befektetni?
P.M.: Én azt nézném, mely szektorok működnek főként offline a mai napig, és ott kezdenék digitalizálásba.
A legtöbb szektorban mindig arról beszélnek, hogy a forgalom hány százaléka zajlik online, és mennyi offline, szerintem ez a következő években el fog tűnni,
mert valamilyen formában minden online lesz, de persze nagyon fontos az időzítés is. Ha tíz évvel ezelőtt kezdtük volna a Loftot, még nem lett volna érett a piac egy ilyen szolgáltatásra. A digitalizációt a covid is segítette, mert mindenki egyre inkább online rendel, a kisebb tranzakciók közül, amit gyakran végzünk, mostmár minden online történik, gondolj például a jegyvásárlásra.
Forbes.hu: Magyarországon szerinted milyen területen lenne alkalmazható ez a digitalizáció?
P.M.: Hm..ez jó kérdés. Az adatfeldolgozás, a big data Brazíliában sokkal dinamikusabb. Ha Brazíliában például bemegyek egy boltba és veszek valamit a mobilommal, akkor gyakorlatilag be vagyok profilozva, javasol a közelben éttermet, más boltot, vagyis a big data-t személyre szabott ajánlatokra használja. Az az érzésem, hogy ez itt még egy kicsit statikusabb, és nem tudom, hogy ez adatvédelmi kérdés-e, tehát ezeket az adatokat nem lehet felhasználni vagy egyszerűen még nincs annyira kihasználva, amennyire ki lehetne. Brazíliában az emberek nagy része nem jár élelmiszerboltba, hanem ezek nagy része gyakorlatilag raktárrá alakult át, ahol összeállítják az online rendeléseket. Ezt itt annyira még nem látom.
Kicsi az ország, de az ambíciónak nem kellene annak lennie. Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: A Loft brazíliai megalapítása előtt Délkelet-Ázsiában is megnéztétek a piacot, mi döntött végül Brazília mellett?
P.M.: Délkelet-Ázsia is nagyon jól alakult, amióta ott keresgéltünk és be is fektettem ott, 5-6 cégben van ott részesedésünk, például egy online nyomdacégben, ami Thaiföldön, Malajziában, Szingapúrban működik és jól is megy. Brazíliában nyitottabbnak, európaibbnak (hiszen európaiak gyarmatosították) éreztem a piacot, a kultúrát. Sok amerikai befolyás is van Brazíliában, de alapvetően nyugati befolyású, ami Délkelet-Ázsiára nem igaz. Ott nehezebb lett volna beilleszkednünk, a másik oka pedig az volt, hogy Brazília egy országként sokkal nagyobb, mint bármelyik délkelet-ázsiai ország, Kínába pedig nehéz betörni. Délkelet-Ázsiában több országban kellett volna egyszerre beszállnunk ahhoz, hogy céget tudjunk építeni.
Forbes.hu: Az ehhez szükséges tudásra mennyire lehet intézményes keretek között, mondjuk egy harvardi közgazdaságtan órán szert tenni, ahova te is jártál? Vagy inkább a megérzéseidre hagyatkozol az üzleti döntéseknél?
P.M.: Ez egyrészt kicsit intuíció, ez valahogy mindig bennem volt, másrészt sokat olvasok gyerekkorom óta. Amikor a Harvardra jártam, rendszeresen olvastam az amerikai Forbes-ot, Németországban pedig a szüleimnek járt a Magyar Nemzet, apám olvasta a Népszabadságot, főleg online, ameddig volt mostmár nincs, ugye? (Bólogatok.) Én is olvastam a napilapokat online is, a hírportálokat szintén nézegetem, a listátokat is szoktam látni. Szóval a kezdetektől olvasok magyar, német, amerikai sajtót, és ezekből összeállnak a mozaikok a fejemben, ami segíti az intuíciót. Bizonyos fokú naivitás is hozzátartozik a döntésekhez, vagyis, hogy hiszek benne, hogy sikerülni fog – akkor is, ha a racionális szempontok szerint nem látszik sikernek. Ha kiszámoltam volna, hogy milyen valószínűséggel leszünk sikeresek Brazíliában a Lofttal, akkor sosem kezdtük volna el. Szóval félre kell rakni a pesszimizmust és hinni a sikerben. Emellett kell, hogy legyen egy minél szélesebb körű képzés. Nem tanultam viszont a Harvardon semmi olyat, amire most azt mondom, hogy napi szinten használom, vagyis nagyon keveset ahhoz képest, hogy mi kell hozzá.
Manapság minden információhoz hozzáférsz, az a fontos, hogy hogyan dolgozod fel. Amikor én nőttem fel az 1990-es években, nem volt még számítógépünk, a nyelvtudás elég volt a tájékozódáshoz,
és itt Magyarországon például sosem jártam iskolába, de gyerekkoromtól rendszeresen olvastam magyarul és a szüleimmel is mindig magyarul beszéltünk.
Forbes.hu: Hogyan kezeled a rossz döntéseket, voltak egyáltalán ilyenek? Kívülről úgy tűnik, bármibe kezdesz az üzlettársaddal, Floriannal Hagenbuchhal, az arannyá változik.
P.M.: Vannak azért rossz döntések, de általában ha valamit észreveszek, hogy nem jól megy, legyen az akár befektetés, vagy üzleti döntés a Lofton belül, gyorsan felismerem és korrigálok.
Ez hozzátartozik a vállalkozáshoz, ha az ember csak jó döntéseket hoz, akkor az azt jelenti, hogy nem vállal elég rizikót.
Évente 40-50 cégbe fektetünk be, ebből 30-40 nullszaldóra jön ki, vagy nem fejlődik tovább, de amikből lesz valami, potenciálisan siker lesz. A Lofton belül is sok mindent kipróbáltunk, amiről aztán kiderült, hogy nem működik és mentünk a következőre.
Forbes.hu: A Havanna-lakótelepre születtél, kiskorodtól ismered a városnak azt a részét, de utána is sokszor jöttetek Magyarországra. Az üzleti meetingek előtt-után, most hogyan töltitek Budapesten az időt?
P.M.: Itt van a családom is velem, a feleségem és a két kisgyerekünk, ők brazil-magyar állampolgárok. A fiam mindenképpen akart menni a Budapest Eye-jal, úgyhogy elmentünk, sokat sétáltunk, ebédeltünk, vacsoráztunk, jó látni, hogy lassan visszatér a turizmus is. Elmentünk viszont Budapesten a Havanna-lakótelepre is, megnéztük a régi házat, ahol a lakásunk volt. Budapest mellett elmentünk Monorra a nagymamámhoz, a kislányom, aki 9 hónapos, most jár először Magyarországon és a dédszülőknél. A Balatonra most sajnos nem jutott idő, de idefelé a repülőből láttuk, remélem, hazafelé is így lesz. Végülis mi is 12 órát utazunk hazáig, mint régebben a szüleimmel.
Hiába élt három és fél éves kora óta Németországban, szüleivel és nagyszüleivel azóta is kizárólag magyarul beszél. Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: Mennyit változott a Havanna-lakótelep a budapesti az emlékeidhez képest?
P.M.: Sokat, de az az igazság, hogy maguk az épületek, a bölcsődém is még ugyanott áll, megtaláltam a pontokat, amikre még, mint gyerek is emlékeztem. A kisfiam óvodás, azért is mentünk, mert ő erre már fog emlékezni, meg akartam mutatni neki, hol nőttem fel, hol volt az óvodám. Nagy a kontraszt, teljesen más, mint amit ő lát, amiben ő nő fel. Érdekes volt, a feleségemnek is nagyon tetszett. A boltban is sok dolgot vettünk a magyar konyhához, Erős Pistát, kolbászt, visszük magunkkal haza.
Őszintén szólva a kötődésem, az, hogy magyarnak érzem magam, is belejátszik abba, hogy próbálok itt valamit felépíteni, irodát nyitni, mert akarom a kapcsolatokat, és hiszek az országban hosszú távon, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.
Forbes.hu: Három és fél éves voltál, amikor szüleiddel kiköltöztetek Németországba 1989-ben, ott jártál iskolába, szóval ott kezdtél beszélni, szocializálódni. A szüleid mennyire forszírozták, hogy ennek ellenére ismerd a magyar történelmet, kultúrát?
P.M.: Igen, abszolút, ezzel nőttem fel én is, a zene, a kultúra, a gyerekkönyvek is magyarok voltak. Évente többször jöttünk Magyarországra, vagy nagyszüleim fonyódi nyaralójába. 12 órát utaztunk, két határon mentünk át,
közben szólt Halász Judit és a Paff, a bűvös sárkány. Nyáron és Karácsony előtt is sokat kellett várni a határon.
Félig Monoron, félig Fonyódon töltöttük az időt, és félúton gyakran megálltunk Budapesten is, mindig vettünk könyveket, újságokat, sokat olvastam. Barátok nem annyira voltak, főleg felnőttekkel voltunk, emlékszem, ők gyakran politizáltak. A fonyódi ház még megvan, a szüleim most nyáron is jönnek, és én is szívesen visszatérek oda.
Forbes.hu: Kiskorodtól az egyetemig Németországban éltél a szüleiddel, és bár azt mondod, sosem érezted magad németnek, és inkább csak egy pit-stop volt az életedben, mégis, van olyan, amit onnan építettél be magadba?
P.M.: Talán azt, hogy félreraktam a pesszimizmust, az ambícióm egy része, és a világra való nyitottságom is talán inkább onnan jött. Illetve előttem volt a szüleim példája, hogy kimentek és ott lettek sikeresek, és láttam, hogy ezt lehetne tovább vinni.
Forbes.hu: A szüleid a Harvard után azt javasolták, vállalkozó helyett inkább alkalmazott legyél, aminek néhány évig eleget is tettél. Mi motivált aztán mégis a vállalkozásindításra?
P.M.: A legmeghatározóbb az volt, hogy az alkalmazotti lét nagyon előre látható volt, túlzottan is… Kicsit unalmasnak tűnt, másrészt meg láttam a lehetőséget arra, hogy valami olyat csináljak, ami ténylegesen megváltoztatja a világot. Tudom, ez kicsit klisé, de szerettem volna olyat csinálni, ami jobbá teszi az emberek életét. Van persze az anyagi siker is, de százával, ezrével lett jobb az emberek élete a mi jobb szolgáltatásunkkal, ez nagyon motivált, ezt egy multinál sosem tudtam volna elérni. Így valami olyat csinálunk, amire emlékezni fognak az emberek és munkahelyeket is generálunk.
Abban hiszek a leginkább, hogy azzal, hogy cégekbe fektetünk, ezek a cégek munkahelyeket generálnak, és ez a segítség leghatékonyabb formája.
De vannak bizonyos területek, ahol ez nem működik, ilyen az oktatás, ott segítünk is, nem is a Loft égisze alatt, hanem magánemberként a feleségemmel. Itt a legfontosabb, hogy a tanárok jó fizetést kapjanak. Brazíliában nagyok a társadalmi különbségek, a 200 milliós népességből 50-60 millió szegénységben él.
Forbes.hu: Az előző interjúban azt mondtad, nagyon éled a cégeidet, mennyire tudod kikapcsolni a gondolataidat?
P.M.: Próbálkozom, de nem könnyű, általában nem is sikerül (nevet). Mivel nagyon szeretem, amit csinálok, nem tűnik fel, hogy nem pihenés. Nyilván, ha olyat kell csinálnunk, amihez nincs kedvünk, akkor jobban elfárad az ember, de én egyszerűen így születtem, ez már így marad. A családot is igyekszem integrálni a munkába, ha utazok, próbálunk együtt utazni, ezért vannak most is itt velem. Ha pedig nem jönnek, akkor én is rövidebb utakra megyek, és sokat vagyok home office-ban is.
Borítókép fotó: Sebestyén László
