Pusztító volt az elmúlt év a női jogok terén. A feminizmus katasztrófája. Nem a pólókon összefogást és erőt hirdető feminizmusé, hanem azé a fajtáé, amely a kormányokat és a munkáltatókat alapvető változtatásra sarkallja. A világjárvány és következményei miatt bizonyos tekintetben évtizedeket léptünk vissza a női egyenlőségi jogok terén. Szóval a kérdés, hogyan csináljuk? Hogyan fogjuk kiásni magunkat ebből a pandémiából és ragaszkodni az építsük meg jobban-elvünkhöz? Vélemény.
Tavaly júliusban történt, hogy az internet szinte felrobbant egy egészségügy-politikai szakértő nyilatkozata miatt. De nem az terjedt, amit Clare Wenham a BBC-nek mondott, hanem az, hogy Zoomon adott interjúját végigkísérte négyéves kislánya, és az ő küzdelme: vajon melyik polcon mutatna jobban az unikornisos képe? Amíg a kislány, Scarlett végleg ki nem billentette anyját a hivatalos hangnemből és minden szakmai presztízséből, a kutató férje egy másik szobában dolgozott, teljesen megfeledkezve a családhoz kapcsolódó feladatokról.
A helyzetet ma már mindenki ismeri. Szoptatáshoz és altatáshoz időzített meetingek, értekezletekbe besétáló kislányok és kisfiúk, nekem pedig újdonsült kutyám rágta le a bal karomat, miközben online adtam interjút az RTL Klubnak a befolyásos nők 2021-es listájáról (ők ezt ügyesen kivágták).
Az anyák 67, az apák 52 százaléka segítette gyermekét a tanulásban a brit statisztikai hivatal idén január-februárban zajlott kutatása alapján. A 2020 áprilisi adatokból még az derült ki, hogy ezeket a feladatokat egyenlő arányban osztották meg a szülők, de a nők akkor több időt töltöttek az egyéb háztartási feladatokkal. Ugyanilyen aránytalan munkamegosztás jött ki az Unicef Magyarország reprezentatív felméréséből is.
„A koronavírus idején főként azok a családok funkcionáltak jól, ahol ketten voltak felnőttek a családon belül. Tehát ne dolgozzon az anyuka, csak úgy lehetett túlélni a helyzetet”
– mondta egy anonim hazai kutatás egyik interjúalanya. Itthon a KSH adatai szerint a gyerekek harmada él egyszülős családban.
Így egy másik megszólaló:
„Mikor látom napközben vagy akár a férjem látja, hogy munka van otthon, akkor azt megcsináljuk, de én többet csinálok, mert a férfiak nem látják, hogy a tévé poros.”
Annak ellenére, hogy az iskolák ma sokkal felkészültebbek az online oktatásra, mint egy éve voltak, most a brit nők 53, a férfiak 45 százaléka állítja, hogy az iskolabezárások negatívan hatnak jólétükre, 50 százalékuk emiatt mentális problémákkal is küzd – ez utóbbi tavaly tavasszal fele ennyi embert érintett. (A BCG tanácsadócég négy európai országot és az Egyesült Államokat átívelő, háromezer fős mintájában a nők kétharmada, a férfiaknak fele érezte veszélyben mentális egészségét.)
„Össze lehet hasonlítani, máshol az EU-ban például az iskolák üzemeltek. Itt démonoknak állították be a gyerekeket, hogy ők fertőznek, ne menjenek sehova. De arra nem volt megoldás, hogy mi legyen velük. Nem volt minimum szolgáltatás, eltűnt minden – ez jól megmutatja, hogy mi van a mélyben. Például egy bolti eladó fizetett egy bébiszittert, ami többféle szempontból nevetséges, mert odahívsz egy idegent a házadba a kijárási tilalom idején. Aztán ott vannak a szomszédok is, igazából együtt játszottak a gyerekek. De egy bevándorló anyuka, aki egyedülálló, kert nélkül, az konkrétan az őrület kategória. Mindenkit magára hagytak. Ideiglenesen jobban jártak azok, akik elveszítették a munkájukat, mert kaptak segélyt, tudtak foglalkozni a gyerekükkel. A segély mértéke attól függ, hogy mit dolgoztál” – idézet az Unicef kutatásából. Ebből az is kiderül:
a munkaerőpiacot érintő döntésekben a gyermekek érdekének, helyzetének mérlegelése nem hangzott el szempontként a cégeknél, és a gyermekek érdekeire való hivatkozás vagy a részvétel elve nem szempont a munkaerőpiaci döntések kialakítása során sem, pedig az az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint is alapjog.
A gyermekjóléttel foglalkozó szervezet, a Theirworld angliai felmérése szerint az otthon tanuló 14-24 éves lányok kétharmada többet jár boltba, főz és takarít, mint korábban, a Covid-19 előtti időkben. A nőnapon nyilvánosságra hozott, ezerfős mintán vett eredményekből az is kitűnik, hogy a házimunka elsősorban a lányok idejét veszi el a tanulástól, és nem a fiúkét. A lányok közül minden ötödik azt is elismeri: az iskolák bezárása a tanulmányi eredményein túl a mentális egészségére is rossz hatással van.
A globális tendenciákat nézve a Theirworld.org azt is kiemeli cikkében: a pandémia előtt 132 millió lánynak nem volt lehetősége iskolába járni (ebből 34 millió általános iskolás korú), és fennáll a veszélye, hogy a járvány után további 11 millióval nő majd ez a szám.
„Kutatások eredményei azt mutatják, hogy a nemek közti egyenlőség terén 2019-ig elért eredményeket akár tíz évvel is visszavetheti a pandémia – ez egyértelmű jele annak, hogy ez a harc még zajlik – mondta a Guardiannak Sarah Brown, a Theirworld elnöke. – Ennek a kutatásnak az eredményei pedig azt mutatják, hogy amikor a lányok kiszorulnak az oktatásból, könnyedén a hagyományos női szerepek csapdájában találhatják magukat.”
A Human Rights Watch nőjogi vezetői kijelentik: számos ország oktatási rendszere belebukott a járványba, és egyes kormányok az emberek egészségvédelme terén is elvéreztek.
A konklúzió több szempontból is abszurd: eredeti céljával ellentétben sok anyának rosszabb opcióvá lett a home office, mint az irodába járás. Sőt, miközben az emberek többsége számára az otthon a legbiztonságosabb hely a járványhelyzetben, a bántalmazott nők és gyerekek számára az a legveszélyesebb. És az erőszak egyértelműen teret nyert az otthonokban az elmúlt egy évben.
A Covidot is a nők hordták ki?
A nők jobbak a kézmosásban és más járványvédelmi szabályok betartásában, mint a férfiak, és ők nem csak az állukon hordják a maszkot. Sőt, a nők jobb vezetőknek bizonyultak az elmúlt év krízisében, mint a férfiak. Mégis, kimondhatjuk: a nők szempontjából az elmúlt egy járványév gazdasági katasztrófa volt – az ENSZ szerint 47 millió nőt taszít szegénységbe ez év szeptemberéig.
Ezért más becslések szerint nem 10, hanem akár 30 évet is visszavethet a nemek közti egyenlőségen a pandémia. A három legrosszabbul érintett csoport: az anyák, az alacsony végzettséggel rendelkezők, és a kisebbséghez tartozók.
A helyzet persze a fejlődő országokban még rosszabb, mint a fejlett társadalmakban. Pedig nem a Covid-19 diszkriminál, hanem a társadalmak.
„Nagyon nehéz volt. Egész nap be voltunk zárva. A párom dolgozott, nagyon nagy anyagi gondjaink voltak. (…) Márciusban nem adtak felvilágosítást a munkahelyen, hogy más lesz a fizetés, havonta hatvanezer forinttal kevesebbet kaptam. A két munkahelyemen együtt havonta 160 ezer forint volt a fizetésem az adókedvezményekkel. Most három hónapig kaptunk 108 ezret” – mondja az Unicef kutatásában egy takarítóként dolgozó magyar nő.
A Covid-19 ellen harcoló egészségügyi dolgozók 76 százaléka nő az Európai Unióban; itthon a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2019-ben a kereskedelemben dolgozók 67 százaléka és a humán-egészségügyi, szociális ellátásban dolgozóknak a 79 százaléka volt nő. Persze a női dolgozók többségben vannak az egyéb nélkülözhetetlen szolgáltatószektorokban is, mint amilyen a gyermekgondozás és oktatás, ezen felül az EU-ban 95 százalékban a takarítók és háztartási kisegítők is nők.
Vagyis nők állnak a fronton, szemben a vírussal – ellenben arányuk a kormányzati és üzleti döntéshozásban még mindig elenyésző (különösen itthon), sőt per pillanat egyre csökken.
Például 2020 elején az amerikai vállalatokban a nők aránya lassan, de növekedett – a női cégvezető-alelnökök aránya a 2015-19 között 23-ról 28 százalékra nőtt. Szintén a McKinsey adata, hogy 2019-ben több férfi lépett ki a cégektől, mint nő. De a helyzet szinte azonnal megváltozott, amikor kitört a járvány: jelenleg minden negyedik nő gondolkodik azon, hogy kilép a munkaerőpiacról vagy lassítja karrierjét, miközben a férfiaknál ez csak minden ötödik gondolataiban fordul elő.
Mindeközben elsősorban a nőket érintették az elbocsátási hullámok is a turizmus-vendéglátás szektorokban, globálisan nézve pedig a nők munkahelye kétszer veszélyeztetettebb, mint férfiaké. A KSH adatai szerint 2019 első felében a férfiaknak átlagosan bruttó 68 ezer forinttal volt magasabb havonta a keresete, mint a nőknek Magyarországon. Itthon a járvány miatt a nők, az 55 év felettiek, illetve a csak általános iskolai végzettséggel vagy még azzal sem rendelkezők körében erősödött a munkanélküliség. Az Egyesült Államokban idén januárban 275 ezer nő lépett ki a munkaerőpiacról, e mellett 71 ezer volt a férfiak száma.
A dolog persze tovább gyűrűzik. Folytassam?
Az elbocsátások miatt a következő néhány éven belül elsősorban a nők lesznek rákényszerítve arra, hogy pályát módosítsanak: Franciaországban, Németországban és Spanyolországban majdnem négyszer annyi nőnek kell majd új szakmát tanulnia, mint férfinak. Az EU-ban a nők körülbelül harmada dolgozik részmunkaidőben, és a szürkegazdaságokban is jelentős mértékben részt vesznek, ahol igencsak korlátozottak a lehetőségeik a jogérvényesítésre. És amikor a munkaerőkínálat felülmúlja a keresletet, az a bérek csökkenéséhez vezet – ez ismét a nőket érinti majd, illetve akár már most –, az pedig növelheti a szexuális visszaélések és zaklatások számát is.
A számok, a statisztikák lesújtóak és elöntenek minket, de csak számok és statisztikák maradnak. Viszont most már mindegyikünknek vannak családtagjai és ismerősei – vagy akár mi magunk is közéjük tartozunk –, akik kimerültek a szülői feladatok és az otthontanulás kereszteződésében, akiknek a karrierje e miatt veszélybe került vagy elakadt, akiket elbocsátottak az állandó iskola- és óvodabezárások következményeként vagy létszámleépítések miatt, akik már Facebook-kommentekben könyörögnek konyhai kisegítő állásért, mert jó ideje sehol nem találnak munkát.
A játékszabályok megváltoztatása
A Covid-19 pandémia pusztítólag hat a nőkre és lányokra, és a visszalépés megmutatta, milyen mélyen beágyazódtak a nemek közti egyenlőtlenségek a világ politikai, szociális és gazdasági rendszereibe, mondta március 8-án az ENSZ főtitkára, António Guterres.
A McKinsey számításai szerint, ha semmit sem teszünk a nemek közti egyenlőtlenség ellen, és az ellen, hogy a világjárvány gazdasági értelemben súlyosabban érinti a nőket, mint a férfiakat, 2030-ra a globális GDP egybillió dollárral lesz kevesebb, mintha a Covid egyformán érintette volna a nemeket.
De ha most azonnal elkezdünk nagy erőkkel befektetni az oktatásba, a digitális és financiális egyenlőségbe, a családtervezésbe, a fizetett gondoskodás infrastruktúrájába (gyerek-, fogyatékos-, beteg- és idősgondozás), támogatni kezdjük a fizetetlen gyermek- és beteggondozási munkát, akkor 13 billió dollárral növelhetjük a globális GDP-t a másik verzióhoz képest.
A szervezetek és szakértők szerint nincs annál jobb módja az egyenlő társadalmak elérésének, mint a lányok, nők oktatásának priorizálása.
Az oktatás fejlesztése – amit szinte minden forrás és szakértő a legfontosabbnak tart – nemcsak a jövő generációira lesznek hatással, hanem a jelenlegi szülőkre is, akik biztonságban tudva gyermekeiket javíthatják vagy növelhetik munkahelyi teljesítményüket.
Ezzel együtt több száz millió új munkahelyet is teremthetnénk nőknek, és egy fenntarthatóbb gazdasági lehetőséget állítanánk fel mindannyiunk számára. Persze, a változások beindításhoz és monitorozásához az is nagyban hozzájárulna, ha több nő lenne bevonva a döntéshozásba, akár kormányzati, akár vállalati szinteken.
A munkáltatók részéről a családbarát munkahely megteremtése prioritás kell legyen. Hazai szervezetek összefogva korábban egy kifejezetten hazai munkáltatóknak szóló járványhelyzeti tanácsadási kisokost is közzétettek, ingyenesen letölthető. Az Unicef viszont azt is megjegyzi:
reménytelen amellett kampányolni, hogy a férfiak menjenek el GYES-re vagy GYED-re, ha a nemek közti (és a tipikusan férfiak és nők által végzett szakmák közti) bérkülönbség miatt a párok nem engedhetik meg maguknak ezt az opciót.
„Szóval a kérdés, hogyan csináljuk? Hogyan fogjuk kiásni magunkat ebből a pandémiából és ragaszkodni az építsük meg jobban-elvünkhöz? – teszi fel a kérdést Heather Barr, a Human Rights Watch egyik nőjogi vezetője. – Sokat gondolkodtam azon, hogyan mobilizálta az elmúlt egy év az embereket és szült új feministákat – nem csak nőket.”
„A kormányok visszaépítési terveket fognak készíteni, és nekünk ott kell lennünk a termekben vagy vernünk kell az ajtaját, amíg ezeket csinálják, minden egyes faluban, városban és fővárosban, és azt mondani, hogy ti hagytátok, hogy ez megtörténjen velünk, de nem fogjuk engedni, hogy ez megismétlődjön.”
A nők döntéshozásba való bevonása az ENSZ főtitkár szerint is mindannyiunk érdeke – a gazdasági növekedés vagy például a klímavédelem miatt is –, szerinte pontosan ez az a játékszabály, aminek megváltoztatására ma leginkább szükségünk van.
A visszafejlődés visszafordításához az alapjaink világszerte megvannak: a Covid előtt arányaiban világszerte több lány járt általános iskolába, mint a történelem során bármikor, a fejlett országok pedig már tudják, hogy a nők egyenlősége a gazdasági biztonság fontos hozzávalója. A járvány felhívta a figyelmet arra, hogy bőven van még mit tenni a nemek közti egyenlőségért, de talán újabb lendületet is adott ehhez a munkához.
Nekünk, a Forbesnak biztosan. Érezzük: a nők ügyének most több figyelemre van szüksége még a korábbiaknál is. Találkozzunk online a 2021-es Forbes Women’s Summit – Minden fronton eseményünkön március 26-án.
Nyitókép: Luke Jones / Unsplash
