Az angol nyelvű könyvpiacban az a szép, hogy nem tudsz olyan fura témát mondani, amiről ne jelent volna meg kiadvány: így az is talál magának olvasnivalót, akit a kunyhóépítés érdekel, az is, akit a kígyóbűvölés, meg az is, aki egzotikus gasztronómiai könyvet keres. Ez motiválja Janzer Frigyest, akinek több mint 20 éves könyvkereskedő cége, a Prospero Könyvei mára sokmilliós adatbázist épített fel külföldi kiadványokból. És mint afféle mini-Amazon, bármelyiket beszerzi a magyar vevőknek – ígéri.
„Szinte nap mint nap jönnek be hozzánk fiatalok, hogy átvegyék a legkülönfélébb könyveket, amiket rendeltek a weboldalunkon. Mondjuk, hogy egy sikeres témát említsek, angol képregényt vagy japán mangát, persze szintén angol nyelven. A legtöbben a mobiljukat használják a rendeléshez, sőt a kínálatunkat is többen böngészik már telefonon, mint számítógépen” – mondja az online könyvpiaci trendekről Janzer Frigyes, a Prospero Könyvei Kft. tulajdonos-ügyvezetője.
Igaz, azzal együtt, hogy cégének immár évi 350 millió forint körüli bevétele származik a külföldi könyvek itthoni eladásából, Frigyes más képet lát, mint a magyar könyvkereskedő cégek. A Prosperónál már az is sikeres kiadványnak számít, amiből tíznél többet rendelnek. A cég presztízskérdésnek tekinti, hogy a világ minél több könyvkiadójától felkerüljenek különleges témájú kötetek a weboldalára, így ott kedvére válogathasson az is, aki mondjuk hajóépítéshez keres angol nyelvű nyomtatott segédletet, meg az is, aki indonéz szakácskönyvet szeretne, esetleg németül. De persze a romantikus regények kedvelői is találnak a Prosperónál olvasnivalót, és nagy súlya van a forgalomban a tudományos és szakkönyveknek is.
Janzer Frigyes a Prospero irodájában. Fotó: Sebestyén László
És beszerezte…
Frigyes az ELTE magyar és történelem szakának elvégzése és három tudományos továbbképzési ösztöndíjas (a mai PhD-ösztöndíj elődje) év után egy könyvkiadónál segített kiépíteni a külföldi könyves üzletágat – frissdiplomásként, nulla tapasztalattal, angoltudás nélkül, angol szakos felesége segítségével. Mintegy másfél év után aztán önállósodtak, és Frigyes 1995 óta saját cége, a feleségével közösen alapított Prospero Könyvei Kft. égisze alatt dolgozik ebben a sajátos üzletágban. „Én franciás voltam, eleinte a feleségem segített az angol levelezésben, aztán én is megtanultam angolul” – mondja. Akkoriban tényleg nagyrészt leveleztek, email még nem volt, sőt a fax is modern vívmánynak számított.
Először egy hátsó udvari irodát béreltek a Terézvárosban, a Weiner Leó utcában, aztán szép lassan egyre nagyobb területet laktak be. „Még megvan az első rendelésünk dokumentuma, a cég egyik születésnapjára sikerült előbányásznom: két angol nyelvű közgazdasági kiadvány volt, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének szereztük be.” Kezdetben ugyanis szigorúan könyvtárellátó cég volt a Prospero: sorra megkeresték a könyvtárakat, egyetemeket és más intézeteket, és felajánlották, hogy beszerzik nekik azokat a külföldi kiadványokat, amelyekre vágynak.
Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy internet nélkül ezt hogyan lehetett megtenni. Néha nem is volt könnyű megtalálni, hogy melyik kiadó jelentette meg az adott könyvet, vagy ha a kiadó meg is volt, még fel kellett kutatni a disztribútor céget, amelyik terjesztette azt. „Az első pillanattól sportot űztünk abból, hogy minél több külföldi kiadóval legyen közvetlen kapcsolatunk. Nem akartunk nagykereskedőkkel, közvetítőkkel dolgozni, már csak azért sem, mert a pluszköltségek, jutalékok miatt az nem lett volna profitábilis és versenyképes” – mondja Frigyes. Fokozta a nehézségeket, hogy néha olyan kis cégekkel is dolgozniuk kellett, amelyek egyáltalán nem profi kiadók voltak, csak éppen megjelentettek egy könyvet.
„Hogy konkrét példát említsek: a magyar aszfaltépítők szerettek volna például az amerikai Association of Asphalt Paving Technologists nevű szervezettől szakkönyveket, és előfordult az is, hogy valaki egy kígyókutató saját kiadású könyvére vágyott, olyanéra, akinek az előszobájába bejegyzett cége évente átlagosan 0,2 könyvet jelentetett meg” – mondja nosztalgiázva Frigyes.
Egy könyvtár ne rendeljen online!
Azért valamilyen adatbázist nyilvánvalóan kellett használniuk már az elején is. „Hetente rohangáltam fel az Országos Széchényi Könyvtárba (OSZK), és ott bújtam az egyes országokban megjelenő Books In Print nevű katalógust. Abban címre lehetett keresni, kinéztem a könyvek adatait, valamint a kiadókat, és elkezdtünk velük levelezgetni.” Aztán ahogy a technika lassan modernebb lett a könyvkiadás területén is, megjelent a Book-Find nevű CD-s adatbázis, amelynek ezer fontos éves díja ugyan borsosnak számított egy akkora cégnek, mint akkoriban a Prospero, de Frigyes belátta, hogy efféle segítség nélkül nehéz lenne tovább fejlődni.
A Prospero forgalma az első évi 6 millió után a másodikban már 30 millió forint volt, a harmadikban 54, a negyedikben 72 millió.
Miután szinte a teljes angol könyves adatbázisra ráláttak, elkezdtek tematikus katalógusokat készíteni és kiállításokat rendezni a legígéretesebb kiadványokból egyetemeken és az OSZK-ban. Volt külön orvosi, humán és társadalomtudományi, illetve műszaki és természettudományi könyvkatalógus, ezeket az első években egy apró garázsnyomdában nyomtatták, és még a borító is Frigyes saját tervezése volt. „Aztán mivel a Képzőművészeti Egyetem az ügyfelünk volt, az ottani könyvtárigazgató hölgy ajánlott nekünk egy friss diplomás grafikust. Farkas Anna akkor még kezdő volt, de aztán kinőtt minket, többszörösen díjazott grafikus lett.”
Az első nyomtatott katalógusok, könyvcímek ezreivel. Az első borítókat még maga Frigyes tervezte. Fotó: Sebestyén László
Négy-öt év után a legerősebb külföldi könyves könyvtárellátó lett a Prospero, kevés intézmény volt, amelyik ne rendelt volna Frigyeséktől. A 2000-es évek legelejétől már online is lehetett náluk vásárolni, csakhogy a könyvtáraknak eleinte egészen egyszerűen nem volt szabad. A lakossági internetpenetráció pedig az ezredforduló körül még nem volt olyan, hogy a magánszemélyek könyvkereslete észrevehető tétel lehetett volna a bevételben.
„Az Amazon jó helyen nőtt nagyra: amikor 1994-ben elindult Amerikában, itthon még a kutya nem vett online könyvet” – von párhuzamot Frigyes.
A hosszú farok elmélete
Magyarországon bőven az ezredforduló után indult be az online könyvpiac, Frigyesék is főként 2007-2008 körül kezdtek a könyvtárak mellett a magánvásárlókra is figyelni. „Ehhez persze hatalmas informatikai fejlesztés is kellett, hiszen nagyon sok helyről nagyon sok adatot fogadunk, amiket csak automatikusan tudunk feldolgozni, manuálisan lehetetlenség volna.” Bár a forgalom eltörpül az amerikai példamutató mögött, a kínálat nagyságrendje ma már közelít az Amazonéhoz: a Prospero webáruházában több mint húsz főkategóriában, több száz alkategóriában – az ezoterikus könyvektől a művészeti albumokon és szépirodalmi köteteken át az utazási kiadványokig és persze a szakkönyvekig– mintegy 10 millió cím szerepel.
„Semmilyen termékből nincs ekkora kínálat a neten, mint könyvből” – mondja Frigyes.
Más kérdés, hogy ennek a 10 millió kötetnek a nagyobb részéből soha egyetlen példányt nem rendeltek, évente csak néhány 10 ezer féle könyv fogy el a Prosperónál. Persze minden évben más néhány 10 ezer cím. Frigyes a hosszú farok elméletet látja igazolódni: a hagyományos áruházak kevés fajtájú, de nagy mennyiségben árusítható tömeg- vagy sikertermékével ellentétben az internetes kereskedelemben úgy van árubőség, hogy nagyon sokféle terméket lehet kapni, de azokból jellemzően kis mennyiségek fogynak. A niche piacoknak szóló könyveknek például a hagyományos kereskedelem korszakában nem volt esélyük a piacra jutásra, hiszen nem tudták velük elérni a gazdaságos tömegtermelést.
Ám ma már – ahogy Frigyes fogalmaz – „nem tudsz olyan fura témát mondani, amiről nem jelent volna meg kiadvány: így az is talál magának olvasnivalót, akit a kunyhóépítés érdekel, az is, akit a kígyóbűvölés, meg az is, aki egzotikus gasztronómiai könyvet keres.”
Fotó: Sebestyén László
Miután a netes vásárlások elkezdtek felpörögni, a Prospero fel is hagyott a katalógusgyártással és a könyvkiállítások szervezésével. A könyvtárak korábban 95 százalékát hozták az összes forgalomnak, ma az arányuk 80 százalék lehet, míg a magánvásárlóké 20 százalékra nőtt. Ahogy az Amazon és más nagy webáruházak, ma már Frigyesék is próbálják minél pontosabban eltalálni az elemző algoritmusokkal, hogy melyik ügyfélnek mit érdemes kínálni. Azért emailen is lehet tőlük rendelni: ha valaki olyan könyvet szeretne, amelyet nem talál meg a webáruházban, beszerzik neki – legalábbis ezt ígérik.
A vásárlóik száma nagyjából 10 ezer, de ebben a számban a nagy egyetemi könyvtárak is benne vannak, meg az a fiatal is, aki életében egyetlen 1700 forintos francia nyelvű szépirodalmi kötetet rendelt. A kínálat egy része azért nem ennyire olcsó: az orvosi vagy műszaki könyvek időnként százezer forintba is kerülnek. Évente kétszer – november-decemberben, illetve május-júniusban – pedig úgynevezett karitatív célú kampányt rendez a Prospero: ilyenkor a netes vásárlások egy részét alapítványi célokra fordítja a cég. A vevők dönthetik el, hogy a Heim Pál Kórház Fejlesztéséért Alapítványnak vagy a Gondola programra adják-e a vásárlásuk értékének öt százalékát. Utóbbi programnak Frigyes az egyik szervezője: fiatal tanárkollégáival péntekenként nógrádi kisiskolásoknak tartanak gondolkodásfejlesztő foglalkozásokat, és most éppen tanodára gyűjtenek Lucfalván.
A Gondoláról a tavaly novemberi Forbesban írtunk cikket:
„Szinte elvárt, hogy a neten árkedvezményt adjunk, amit persze a kiadóktól kapott árrésünkből gazdálkodunk ki. Már a legelején eldöntöttük, hogy nem adjuk listaárnál drágábban az angol, francia és német könyveket, így nem számoljuk fel a külföldről szállítás költségét sem” – mondja Frigyes, hozzátéve, hogy a francia nyelvű könyveknél ez némi veszteséget azért okoz, hiszen azokból annyira jelentéktelen a magyarországi rendelés, hogy néha ráfizetéses az ideszállításuk. Ami az árakat illeti: akadnak könyvek, amelyek a Prosperónál olcsóbbak, mások drágábbak, mint az Amazonnál, de a szállítási költséget mindenképpen meg lehet spórolni a prosperós rendeléssel, ha az ember „házhoz megy” a könyvért.
Ami pedig az árrést illeti, Nyugat-Európában és Amerikában kissé szofisztikáltabbnak tűnik annak kikalkulálása, mint a magyar piacon. Itthon a könyv árának 50-55 százalékát kapja meg a nagy, hálózati kereskedő a kiadótól az eladás után (a kisebb boltok persze jóval kevesebbet), Frigyes szerint ez a fejlettebb piacokon inkább csak a populáris műfajoknál van így, a rétegkönyveknél kisebb az árrés.
„Szerencsére a külföldi kiadók nem részesítik feltétlenül előnyben a nagyobb kereskedőcégeket, mi is ugyanazt a kedvezményt kapjuk, vagy éppen nem kapjuk, vagyis törődnek a kicsik fennmaradásával.”
Megmentené a magyar kiadókat (ha azok hagynák)
Magyarországon a független könyvpiaci szereplők – így a kis kiadók és az önálló könyvesboltok – sokat panaszkodnak, hogy mekkora hátrányban vannak a nagy kereskedő-kiadó cégcsoportokkal szemben, amilyen például a Libri és a Líra. „Valóban nehéz elképzelni, hogy egy 40 millió forint forgalmú önálló könyvesbolt képes felkeresni elég sok kis kiadót, hogy megfelelően széles választékot nyújtson. A kiadók pedig nyilván nem jutnak el saját erőből elég sok üzletbe. Nem kellett semmi újat kitalálnunk, csak megnéztük, mi a helyzet külföldön, és 2011-ben létrehoztunk egy disztribúciós üzletágat” – mondja Frigyes.
Fotó: Sebestyén László
Miután a velük szerződő kiadóktól kizárólagosságot kér a Prospero – vagyis a kiadó nem mondhatja, hogy két-három üzletbe maga szeretné elvinni a könyveit, mert azokkal éppen jóban van –, cserébe azt vállalja, hogy nem mazsolázza ki a legmenőbbeket az adott kiadó könyvei közül, hanem minden kiadványát terjesztik. Ezért a ténykedésért cserébe jutalékot kap, 2011 óta nagyjából 30 kiadótól. „Mérsékeltnek mondanám a sikerünket e területen, talán nem vagyunk elég erőszakosak. Alapvetően az lehet a könyvpiaci szereplők óvatosságának az oka, hogy sokszor égették már meg magukat, maradtak kintlévőségeik a nagy könyvpiaci bukások után.”
A Prospero portfóliójában vannak például egyházi kiadók, amelyek egy disztribútorral könnyebben eljuthatnak az ország számos kis kegytárgyboltjába is, nemcsak a nagy budapesti egyházi könyvesboltokba. Akad azért kisebb szépirodalmi és humán tudományos kiadó is, például az erdélyi Koinónia, illetve olyan szakkiadók, mint a Szegedi Tudományegyetemé. „Nem dominálnak az olvasmányirodalmi kiadók” – vallja be Frigyes. Ami pedig a kiszolgált könyvesboltokat illeti: a Prospero disztribúciós részlege több mint százzal van kapcsolatban, és ebben csak egynek számít a Libri teljes hálózata.
S bár ez az üzletág inkább viszi, mintsem hozza a pénzt, egyelőre elbírja e jótéti terhet a Prospero, bár kérdés, hogy meddig akarja ezt megtenni. „Ha legalább 100 millió forintos bevétel jönne innen, akkor már jövedelmező lenne, de nagyon magas jutalékot meg nem akarunk elkérni a kis kiadóktól” – mondja Frigyes, és hozzáteszi, hogy az a bizonyos jutalék a sok esetben bőven egyszámjegyű.
A független könyvesboltok vegetálásának okát pedig részben abban látja: ésszerűtlen, hogy azok az általános kínálatban fel akarják venni a versenyt a Libri vagy a Líra üzleteivel.
Szerinte jobban tennék, ha valamire specializálódnának, ahogyan a Pagony gyerekboltjai vagy a szépirodalomban szinte verhetetlen Írók Boltja. „Ha rákényszerítenének, hogy könyvesboltot nyissak, akkor biztos, hogy valami szűkebb profilú üzletet vinnék, például történelmit – persze erős online jelenléttel.”
A májusi Forbesban összeállítást olvashattok a könyvpiaci trendekről, itt pedig bele is lehet lapozni a magazinba:
