Katona Eszterrel az történt, ami sok anyával a gyerekvállalás után. A multis pörgés helyett inkább önmegvalósításra vágyott vágyott, babás termékeket kezdett tervezni és értékesíteni saját webshopjában. Csakhogy közben rájött, valami égetően hiányzik annak a nagyon is sokszereplős alkotói rétegnek, amibe akkor már ő is beletartozott. Mielőtt még bárki feleszmélt volna, megcsinálta a Pici Piacot. Bejött neki.
Talán nincs ma Magyarországon olyan baba-mama témában alkotó designer, kézműves, aki ne ismerné a Pici Piacot. A négy évvel ezelőtt indult baba-mama vásár manapság átlagosan kéthavonta jelentkezik, már nem is csak Budapesten. Alapítója, Katona Eszter eredetileg nem ezzel akart dobbantani a multis versenyszférából, hanem saját termékekkel, de rájött, hogy az online értékesítés mellé nagyon kellene egy olyan tér, ahol a termékeket meg lehet nézni, tapogatni. Egy találkozási pont eladó és vevő között.
Manapság a gyerekvállalás után sokan találnak maguknak valamilyen izgalmas alkotói munkát, indítanak vállalkozást, de a költségek miatt ezek általában csak webshopként üzemelnek. Ezért a személyes kapcsolódásra, akár a vevővel, akár más alkotókkal, nagy igény van. Eszter ezt saját bőrén is megtapasztalta, de kanyarodjunk vissza a történet elejére.
Saját márka és egy piaci rés
„A kislányom születése előtt nagy multiknál ügyfélkapcsolati vezetőként építettem a karrierem, idővel egész nagy csapat tartozott hozzám. Bár a munkámat jól elvégeztem a baba után is, elhalványult bennem az a szupermotivált marketinges, máshová került a fókusz. Négykor eldobtam mindent és rohantam a lányomért, délután pedig nem a következő tenderen agyaltam, hanem a gyerekkel voltam” – meséli. Hamar felismerte, hogy a versenyszféra már nem az ő világa és elindította saját márkáját, a gyerekszobai kiegészítőkre fókuszáló babyberry webshopot. Ma már különböző magyar és külföldi alkotók termékeit is árulja, kezdetben viszont csak saját maga tervezte darabokat kínált: takarókat, párnákat, rácsvédőket és egyéb kiegészítőket skandináv stílusban.
Katona Eszter, a Pici Piac elindítója. Fotó: Sebestyén László
Varrni, rajzolni nem tudott, de ettől nem esett kétségbe: felkért egy grafikust, egy divattervezőt, a varrást pedig szakemberre bízta. A webshopot hamar kevésnek érezte, a magas költségek miatt a saját bolt indítása fel sem merült, a kézműves-design vásárokon pedig nagy volt a meddőszórás, nehéz volt a célcsoporttal találkozni. „Azon kezdtem gondolkodni, hogy ha ez nincs, akkor miből állna megszervezni, kikhez tudnánk eljutni, lenne-e elég kiállító és befogadó közönség” – meséli Eszter az első lépésekről. Kutakodni kezdett és elég hamar kiderült: mindkét oldalról nagy igény lenne egy ilyen vásárra. A szervezésben egy rendezvényekben otthonosan mozgó barátnő segített, a kiállítókat maga kereste meg: „Próbáltam olyan márkákat találni, amelyekről azt gondoltam, hogy kézműves, de inkább a design felé mutat. Itthon a design terméknek szerintem van egy olyan kicsengése, hogy valami, ami drága és semmire sem használható. De úgy érzem, a kézműves elnevezéshez is kapcsolódik negatív jelentés: a mami, aki otthon köt, horgol és batikol.”
„A Pici Piac valahol a kettő között mozog, nincs erre jó szó, azért szoktam együtt használni: kézműves-design, magyar tervezők által készített termékek babák és anyák számára.”
A 10 éves marketinges múltnak hála, nem volt kihívás az alapstratégia, koncepció, célok és célcsoport meghatározása sem, mindez már a kisujjában volt. „Ez szerintem a siker fontos összetevője. Tudok gondolkozni a célcsoport fejével, fel tudom mérni, hogy mire van szükségük, és tudom, hogyan lehet egy szerethető márkát létrehozni. A Pici Piac elég hamar ilyen lett, pedig eleinte csak kevés pénzt tudtam kommunikációra fordítani. Az első vásár 2015 nyarán egy próba volt, és látva a sikerét, fel sem merült bennem, hogy ne legyen folytatása” – teszi hozzá.
A tudatos márkaépítésnek meglett a pozitív hozadéka, az alkotók között gyorsan híre ment a lehetőségnek, rengetegen jelentkeztek, így elég hamar kellett valami szűrő: „Influencereket, bloggereket kértem fel, hogy velem együtt zsűrizzük a jelentkezőket. Legyen minőségi, magyar, szóljon a célcsoporthoz és legyen benne valami egyedi vonás – nagyjából ezek a kritériumok. Ez mára bejáratott rendszerré vált, de akkor nehéz volt bevezetni, mert előállt olyan helyzet is, hogy valaki addig kiállíthatott és azután már nem.
Kaptam hideget-meleget, a szívemre is vettem, de muszáj volt meglépni.”
Az első évben három piac szerveződött, közben Eszter várandós volt a második babájával. Nem volt mese, a munkát a szülés után sem hagyhatta abba, mert a sikeres vásár mélyrepülésbe kezdett volna. Amikor a baba aludt, felnyitotta a laptopot, amikor felébredt, lecsukta. Két gyerekkel nem kevés szervezést igényelt ez az időszak, de megoldotta.
Lendület a kis márkáknak
A Pici Piac a saját márkájának, a babyberrynek is adott egy lendületet. Nem csak neki. Giret Fruzsina és Laár Györgyi az elejétől kezdve ott vannak a piacon Cseppke hálózsák márkájukkal. „Emlékszem, Eszter első jelentkezését sokáig visszautasítottuk, leginkább Györgyi barátnőm és üzlettársam miatt, aki divattervező múltjából kifolyólag ismerte már a piacozás árnyoldalait. Én azonban úgy éreztem, szükségünk van egy fórumra, ahol személyesen is találkozhatunk a vásárlóinkkal, hiszen webáruház lévén erre nem sok lehetőségünk nyílik. A Cseppke a Pici Piacot megelőzően, és azóta is kizárólag online forgalmazza a termékeit. Éppen ezért a vásár nagyon fontos megjelenési lehetőséget jelent számunkra. Emellett támogató közösséget és rengeteg együttműködési lehetőséget, akár barátságokat is köszönhetünk a többi kiállítóval.” Hasonlóan nyilatkozik Sellei Lilla is a Pocket Trailer (kismotor, futóbicaj hordozó) és a Lilla Sellei Bags alapítója: „A termékeimmel már a legeslegelső Pici Piacon részt vettem, ami annyira sikeres volt, hogy már zárás előtt órákkal nem maradt eladható termékem, az összes kismotorhordozót megvették.
A márkáim sikere elválaszthatatlan a Pici Piactól, ha nincs Eszter és a nagyszerű vására, akkor biztosan nem tartanék itt, de azért nem árt hangsúlyozni, hogy senki ne várjon csodát tervezőként, ha ő nem teszi oda magát 1000 százalékosan. Egy ilyen kézműves márkát vinni rengeteg meló, érteni kell a marketinghez, a webfejlesztéshez, a fotózáshoz, és akkor a gyártásról és logisztikáról még nem is beszéltünk. Nekem jó érzés személyesen találkozni a vásárlóimmal. Felemelő az a sok kedvesség, dicséret, amit ilyenkor kapok, ez pedig pótolhatatlan muníció azokra az időkre, amikor fáradt vagyok, semmire nincs időm és sokszor egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam.”
A piac vásárlóként is nagy élmény, erről beszél Kata, aki elmondása szerint csak kapkodta a fejét mikor először ment ki: Itt nem találni tucattárgyat, minden minőségi és gyönyörű. Ezek a termékek kicsit drágábbak mint “fröccsöntött” társaik, de szerintem jellemző trend már, hogy inkább kevesebb, de minőségi cuccot vásároljunk. Biztosan sokan ajándékba vásárolnak, én például egyik karácsonykor szinte mindent innen szereztem be az rokongyerekeknek is, és a piacot mindig összekötöttem egy barátnős kávézással, találkozóval. Mára már nem vagyok elsődleges célcsoport, mert nagyobbak a gyerekek, de még így is simán kimennék pl. babás barátnőknek vásárolni.”
Vidéken is sikeres
A néhány százezres befektetéssel induló vásár a helypénzből az első évben 2, a második évben már 7 milliós árbevételt produkált, 2017-ben 8,5 milliót, és tavaly elindult Székesfehérváron is. Komoly versenytárs eddig nem akadt. „Szinte az elejétől kérdezgették, hogy mikor lesz vidéken is, de én előbb Budapesten szerettem volna megerősíteni a márkát. Vidéken szerintem fontos a helyi viszonyok ismerete, hogy legyen kapcsolat a helyi önkormányzattal, bölcsődével, óvodával, baba-mama klubokkal, de azt is fontos tudni, hogy a helyi anyáknak mire van szüksége, ott milyen rendezvények vannak. Én ezt nem tudom akkor sem, ha leutazom, ezért csak franchise-ban tudtam ezt elképzelni. Ezt sikerült is végigvinni” – meséli büszkén.
Bár mostanában már a második székesfehérvári Pici Piac szerveződik, még nem szeretne fejest ugrani ebbe a lehetőségbe, lassan építkezik. Ez egyébként abszolút jellemzi a gondolkodását, még az sem baj, ha kevesebb lesz a bevétel, csak a márka növekedjen, teljen meg újabb jelentésekkel, értékekkel – ez többször is elhangzott a beszélgetés alatt. Ilyen márkaépítő újítás volt a fenntartható, tudatos termékekre hangolt Zöld Pici Piac, vagy az, hogy a 2017-es dömping után tavaly kevesebb vásárt rendezett:
„Nem mintha nem lett volna rá igény. Inkább nem akartam, hogy unalmassá váljon, ellaposodjon.
Azt szeretném, ha a Piaci Piac egy várt és kihagyhatatlan program lenne a látogatóknak. Nálunk nem az arcfestés a plusz program, hanem például az, hogy játékos adománygyűjtést szervezünk a kiállítókkal és a vásárlókkal együttműködve.” A befolyt összeget, ami sokszor több százezer forint, jótékony célra ajánlják fel. Gyűjtöttel már anyaotthonnak, a Koraszülöttekért Egyesületnek, a Tűzoltó utcai Gyerekkórház alapítványának és Adománytaxinak is. És a történet itt biztosan nem áll meg.
