A rovarfehérje hatalmas üzlet, de ettől még nem leszünk kukacevő nemzet. A fehérjevákuum az egyik oldalról egy globális probléma, a másikról viszont egy globális piaccal rendelkező, most épülő iparág. Budapest mellett hatalmas üzem épül: Hernádi Zsolt Mol-vezér alapja és a Liss patrongyár tulajdonosa is meglátta a lehetőséget egy ambiciózus magyar csapatban. Eddig 7 milliárd forint befektetést kaptak. Az Agroloop sztorija.
Egyre többen vagyunk. A fejlett államok népessége évtizedek óta a túlfogyasztás kultúrájára rendezkedett be, a fejlődő államok egyre vaskosabb középosztálya pedig ugyanezt a mintázatot hordozza a fogyasztási trendekben. Másképp, a mezőgazdaság felől nézve a dolgot, egyre kevesebb az elérhető termőföld, és ami van, azt mind nehezebb folyamatosan termővé tenni.
Több táplálékra, több fehérjére van igény – nem csoda, hogy egyre több területet kell a termelésbe vonni, miközben a termőföldek kimerülése is egyre nyomasztóbb. Sőt, nem árt, ha egy új kifejezést is megtanulnunk:
sokan már egyenesen úgynevezett fehérjevákuumról beszélnek.
Az emberiség mindig is tenyésztett rovarokat. Jóllehet más kultúrkörben teljesen megszokott a rovarok közvetlen fogyasztása, az európai embertől ez messze áll. És valószínűleg ez nem is fog megváltozni, mindenki megnyugodhat, nem leszünk kukacevő nemzet. De akkor miért akar mégis valaki azért rovarokat tenyészteni, hogy enyhítsen az európai importéhségen?
Ehhez érdemes tisztázni néhány alapvetést. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a világ mezőgazdasági területeinek – termőföldeinek és legelőinek – 80 százalékán takarmányelőállítás zajlik. Az elmúlt két évtizedben egyértelműen hiánycikk lett a takarmányfehérje Európában, ami létrehozta az úgynevezett alternatív fehérje iparágat. Ekkor lett igazán elterjedt a napraforgóból vagy borsóból finomított fehérje, és mindenekelőtt a szójafehérje, ami olcsóságával letarolta a piacot.
Feketekatonalegyek: a rovarfehérjegyártás szupersztárjai – és alapegységei.
A szójaliszt árával nehéz versenyezni, de a dél-amerikai esőerdők helyén termelt génmódosított szója (GMO) minden, csak nem fenntartható. Más szavakkal: azért perzselnek fel vagy vágnak ki esőerdőket, hogy húsipari alapanyag legyen az ott megtermelt földeken. Időközben felnőtt egy egészségtudatos, fenntartható megoldásokat kereső réteg – és ez nemcsak a fogyasztókra igaz, hanem a vállalkozókra is.
„Van egy másik nagyon erős motívum is az üzleten kívül, hogy miért is csináljuk ezt, most már tíz csapattaggal. Ez pedig a fenntarthatóság kérdése. Azok a fehérjék többsége, amik az EU-ba beáramlanak, rengeteget utaznak a tengereken, hatalmas logisztika és erdőirtások állnak mögöttük” – mondja Percze Rajmond, az Agroloop általános vezetője. „Sokkal nagyobb a kereslet az iparág termékeire, mint amekkora a kínálat. Vannak olyan gyárak, akiknek három évre előre le van kötve a termelési kapacitása. Ez nemcsak a nyugat-európai gyártókra igaz, hanem ránk is.”
De hogy vág bele egy mérnök-közgazdász páros és csapata az ország legnagyobb rovarfehérje-bizniszébe?
A géptervező és a biológus beszélgetnek az osztálytalálkozón
Nagy István lassan hat évvel ezelőtt, Hollandiában hozta létre az Agroloopot. 2011 óta éltek ott a feleségével, a céget is közösen alapították. István eredetileg gépész, ipari formatervező háttérrel az olajiparban dolgozott, roncsolásmentes anyagvizsgálathoz kötődő géptervezéssel, robotikával foglalkozott. De egy idő után azt érezte, amit olyan sokan egy nagy cég alkalmazottjaként:
„Tudtam, hogy egy nagyon pici csavar vagyok a gépezetben, és ez soha nem is fog megváltozni. Lehet előrelépni, még nagyobb projektekben részt venni, de túl nagy hatásom ezzel sem lesz a világra. Ekkor már régen kerestem azt, hogy mivel lehetne.”
Hollandia, azon belül is a Wageningen Egyetem a rovaripar bölcsője, már ha élhetünk egy kis képzavarral. Mindenesetre itt született meg az európai rovaripar, azon belül is az, hogyan lehetne indusztrializálni a már régóta létező területet. A karnyújtásnyira elérhető tudásbázis miatt itt kezdte magát beleásni a szakterületbe, majd az itthoni osztálytalálkozón elkezdtek beszélgetni egy biológus barátjával.
Nagy István a hollandiai Wageningen Egyetemen szerezte első tapasztalatait a rovariparról. Fotó: Sebestyén László / Forbes
A beszélgetésből közös kutatás és munka lett, és néhány új csapattag segítségével Somogy megyében, Törökkopány nevű falucskában megalapították a kutatóbázist. Ezt még nem ipari termelésre szánták, sokkal inkább arra, hogy megismerjék az állatok viselkedését és kísérletezzenek a technológiákkal, gépészettel, különböző takarmánykeverékekkel.
A hollandiai céget időközben a Climate KIC is támogatta – ez Európa legfontosabb innovációs kezdeményezése a közszfére és a magánszféra között a klímaváltozás megfékezésére. (Egy korábbi konferenciájukról ebben a cikkben írtunk.) Látszott, hogy a rovarbiznisz ötlete működőképes, István pedig elkezdte felkutatni az összes elérhető technológiát. Mivel egy születőben lévő iparágról beszélünk, öt-hat éve egyáltalán nem voltak „konyhakész” megoldások arra, hogy lehet egy ilyen üzemet létrehozni, így azokat fel kellett kutatni, vagy meg kellett csinálni.
István körülbelül 4 éve már Norvégiából fejlesztette a vállalkozást és kereste azt az üzleti partnert, akivel tovább léphetne a fejlesztés következő szintjére. Ekkor kereste meg Percze Rajmond az Agroloop-ot, akinek hasonló ambíciói voltak az iparággal kapcsolatban. Ő közgazdászként végzett, majd egyetem után hat évet dolgozott big four-cégeknél.
A következő állomás egy hazai biomassza-feldolgozó, a Silvestris volt. A cég profilja, hogy gyógynövényekből készít illóolajokat és kivonatokat, amit aztán az élelmiszeriparban, takarmányiparban, gyógyszeriparban hasznosítanak. Rajmond feladata itt egy zöldmezős beruházás elindítása volt, beleértve a forrásszerzést, a tervezést, kivitelezést, és még a próbagyártást is.
Percze Rajmond az Agroloop somogyi kutatólaborjában. Fotó: Agroloop
István és Rajmond végül 2019-ben találkozott, és miután jól kiegészítették egymást, a közös folytatás mellett döntöttek. A biológiai folyamatok és a tenyésztési metódus összeállt, már csak forrás kellett ahhoz, hogy ami kicsiben működik, ipari méretekben is megvalósíthassák. Ekkor találkoztak Érdi Zoltánnal, az Eprolius Hungary Zrt. vezetőjével.
„Volt egy nagyon kezdetleges, egy istállóból általunk, saját kézzel átépített tenyésztőegységünk. Nem volt egy nagyon attraktív látvány, főleg befektetői szemmel. Zoli látta a csapat elszántságát, megértette, hogy ez az iparág hamarosan meg fog jelenni, és meghatározó részt fog magának kivívni a mezőgazdaságból – mondja Nagy István. – Az első perctől kezdve támogatott minket, és amikor három éve megkaptuk az első befektetést, mindenki otthagyta az állását, és a csapat száz százalékban erre tudott koncentrálni.
Akkor úgy éreztem, hogy ilyen angyalbefektető talán csak a Szilícium-völgyben létezik.
Hogy ennyire korai fázisban lévő vállalatot elkezd támogatni anélkül, hogy látná, hogy mondjuk egy év múlva mennyi bevétel folyik be. Amikor tényleg egy fészert tudsz mutatni, meg három marék lárvát, akkor ott az ember az, akiben megbízik.”
Több milliárd forint – egy istállóba
A véletleneknek köszönhető, de Érdi Zoltánt már régóta foglalkoztatta az állattenyésztés gondolata. Mint mondja, körülbelül egy évtizeddel ezelőtt építkezett, ekkor találta ki, hogy szeretne állatokat tartani. Elkezdett utánaolvasni, és végül ma sem kapirgálnak tyúkok a házuk mellett, de valószínűleg ez volt az első lépés a későbbi befektetéshez.
„Arra jutottam, hogy az egész állattartás nem sokban különbözik a gyártástól, alapvetően matematika az egész. Ez megtetszett. Mert ha már matematika, akkor miért ne lehetne rajta javítani? És akkor hogyan lehet optimalizálni? Eljutottam oda, hogy erre a legideálisabb terep a rovartenyésztés. Nem lett az egészből semmi, de azóta foglalkoztatott a kérdés” – meséli Érdi Zoltán, az Eprolius Hungary Zrt. vezetője, aki mellesleg a világ egyik legnagyobb patrongyártóját virágoztatta fel Répcelakon. (A Liss történetét másfél évvel ezelőtt, a nyomtatott lapban írtuk meg.)
Később az látszott, hogy a szabályozói oldal is lassan nyitni kezdett afelé, hogy a rovarokat takarmánycéllal fel lehessen használni Európában. Ha jobban belegondolunk, a baromfiudvarban kapirgáló tyúk is kukacokat fogyaszt, evolúciós szempontból kifejezetten jó, ha ilyen jellegű táplálékot fogyaszt.
„Nem biztos, hogy mi Európában annyira érezzük, mint a világ többi részén, de a világ egyre inkább szűkén van az élelemnek, amire lépni kell. Egyre izgalmasabbá vált az egész így nemcsak a termelékenység oldalán, hanem a hasznosság oldalán is lett egy pluszjel”
– mondja Érdi Zoltán.
Végül 2020 első felében találkozott Rajmonddal, akit korábbról ismert. Hosszan tárgyaltak, és Zoltán és az Eprolius vezetése úgy döntött, hogy befektet a cégbe. Jelenleg a harmadik befektetési kör keretében már 10 millió eurót (3,8 milliárd forintot) fektettek be az Agroloopba.
Egy adott pillanatban közel 900 millió, egész pontosan 886 750 000 darab látva lesz valamilyen stádiumban az üzemben. Fotó: Agroloop
Mint Érdi Zoltán fogalmaz, szeret niche piacokat találni, újdonságot hozni Magyarországra, ezért fektetett kraftsör-cégbe, kovászos pékségbe, és most a rovarfehérje-üzembe is. „Elmondták, hogy min dolgoztak, mit szeretnének megvalósítani. Sokban egybevágott azzal, amit én gondoltam. Fiatalok, volt céljuk, ez mindig jó. Elszántak voltak. Tudtam, hogy Rajmit mennyire lehet terhelni.”
István szerint „az volt ebben az érdekes, hogy neki van operációs tapasztalata, de ez nem az a technológia, amit ő ismer, vagy látott valaha. Egy nagyobb technológus cég kifejleszti a legjobb rendszert, aztán a mi mérnökeink is átmennek rajta, gyúrjuk, és amikor prezentáljuk neki, még mindig talál benne olyat, amit lehetne jobban csinálni.”
Később érkezett egy másik befektető, a Gran Private Equity Zrt., egészen pontosan az általuk kezelt Gran III Kockázati Tőkealap, ami szintén jelentős összeget, 1,5 millió eurót fektetett be az Agroloopba. A Hernádi Zsolt érdekeltségébe tartozó tőkealap az álláspontját egy szűkszavú nyilatkozatban küldte el a Forbes.hu-nak: „Az Agroloop Hungary Kft.-be való befektetésről a felkészült és ambiciózus csapat és a kiemelkedő iparági növekedési potenciál mellett a projekt magas fokú előkészítettsége és a meglévő tulajdonosok projektbe vetett hite alapján döntöttünk.”
Hogy az ötlet nem csak a magyar befektetők szerint működőképes, azt jól mutatja az európai boom. A kontinens szinte minden országában elindultak hasonló projektek, de az adottságok, többek között a viszonylag kis távolságok, az intenzív mezőgazdasági profil és a felvevőpiac feketekatonalégy-nagyhatalommá tehetik Magyarországot.
Itthon sem az Agroloop az egyetlen versenyző, mellettük az elmúlt években a Grinsect szerzett rovarfeldolgozásra vonatkozó engedélyt – igaz, ők kicsit más területet céloztak meg maguknak, így egyáltalán nem is konkurensként tekintenek egymásra. A csapatról egyébként itt írtunk korábban.
„Az iparban nincs új a nap alatt, szuper gépeket és megoldásokat kínálnak vezető mérnöktechnológiai, vagy rovaripari technológiára szakosodott cégek, de azt mindig észben kell tartani, hogy csak akkor lesz sikeresen termelő egy cég ebben az iparágban, ha az állattenyésztési részre is legalább annyi, ha nem több figyelmet és szakértelmet fordít – mondja Könyves Nikolett, a Grinsect egyik alapítója. – Az uniós jogszabályi környezet egyébként magára a végtermék előállítására, ami a rovarliszt és rovarolaj, mint takarmány alapanyag, részletes és szigorú kritériumrendszert dolgozott ki, ennek minden szereplőnek eleget kell tennie függetlenül attól, hogy melyik technológiát használja.”
Könyves Nikolett szerint itthonra is kellenek az újabb és újabb rovaripari szereplők: mivel a Magyarországon felhasznált takarmányfehérje fele importból származik, nem kell messzire menni azért, hogy lássuk az igényt egy lokálisan előállított, jó minőségű állati fehérje iránt. Emellett a rovarfehérje igazi szuperfood a kedvtelésből tartott állatoknak is, mondja.
„Többen is elindultak, ami jó – mondja Érdi Zoltán. Csak mindenki másképp közelíti meg a kérdést, ami megint jó dolog, mert lehet egymástól tanulni. Előbb-utóbb ez is olyan közösségé válhat, mint a kraft sör. A versenytársak sokszor túldimenzionálják ezt a dolgot, pedig a versenytárs mindig jó.”
Napi 60 tonna alapanyag
A két befektetőtől tehát összesen már 5,7 milliárd forint érkezett a cégbe, de összesen 7 milliárd forintról írtak alá (az iparági gyakorlatnak megfelelően egy részlet még lehívásra vár a legutóbbi körből). Ebből már épül a régiós szinten is jelentős méretű, új bázis Budapest határában, az M0-ás és az M4-es autópályák közötti területen. A helyszínt hosszas mérlegelés után választották ki.
A gyár a technológia és pusztán a méretei miatt is figyelemre méltó. A 13 ezer négyzetméteres üzemcsarnokba napi 60, évi 18 500 tonna alapanyag érkezik be, ebből
évi 3000 tonna talajjavító granulátumot, 1400 tonna takarmányfehérjét és 300 tonna takarmányzsírt állítanak elő.
Már épül és 2024-től teljes kapacitáson üzemel az Agroloop új üzeme.
Mindezt prémium állateledelhez, állati takarmányhoz keverik, kiváltva ezzel rengeteg importot, főként dél-amerikai eredetű GMO-szóját. A gyár napi 40 köbméter vizet használ fel, az épület tetejére tervezett napelemek körülbelül 1 megawatt teljesítményűek lesznek, ez a működéshez szükséges energiamennyiség 40 százalékát fedezi.
A fenti mennyiség nagy részét a régiós takarmánypiac egyik meghatározó vállalata, a UBM veszi meg tőlük. A hosszú távú szerződés keretében 2027-ig biztosan szállítanak – ezzel is megvalósul a tervük, hogy ne csak az „input”, hanem az „output”, a késztermékek is a lehető legkevesebbet utazzanak. A két magyar cég egyébként stratégiai megállapodást kötött, így együtt fejlesztik a termékeiket.
A csarnok nyárra készen áll, és a tesztüzem után 2024-ben kezdi meg a működését teljes kapacitáson, amelynek működését ötven fős csapattal oldják meg. A gyárat úgy alakították ki, hogy akár kétszer, háromszor ekkora kapacitást is el tudnának helyezni benne, így a cél ennek a bővítése, de a következő években további üzemeket szeretnének még felépíteni.
Új iparág születik
„Ez egy magasan technológiaintenzív, vertikálisan integrált és érzékeny biológiai folyamatokkal megfűszerezett termelő üzemet működtető vállalat. A hatékony működéshez és a folyamatos fejlődéshez az átlagosnál jóval több diszciplína megértésére van szükség” – mondja Nagy István. A csapat ma, a nagy üzem elindulása előtt tíz főnek ad munkát, és van köztük biológus, klímatechnológus, rovartenyésztő, entomológus, gépészmérnök és kereskedelmi szakember is.
Az új üzemben évi 300 tonnát állítanak elő ebből a zsírból.
A rovartenyésztés korábban is létezett, de mindössze az elmúlt évtizedben iparosodott. A becslések szerint a következő évtizedben a rovar alapú fehérje mennyisége el fogja érni az 500 ezer tonna/év kapacitást. Eddig a pontig körülbelül 1,5 milliárd euró befektetés folyt be az iparágba, de ez hónapról hónapra növekszik. Az előrejelzések szerint ekkor csak Európában körülbelül kétmilliárd euró éves bevételt fog generálni az iparág, és a termékek árupiaci termékként fognak működni.
„2017 óta kapcsolatban állok az összes globális szereplővel és részletekbe menően megfigyeltem a működésüket” – mondja Nagy István. – Az Agroloop célja, hogy a piacvezető vállalatok között ennek a mennyiségnek szabad szemmel látható részét állítsa elő a közép-európai régiós expanzió által. Ehhez keressük a stratégiai befektetőket.”
Ha meg akarjuk érteni, hogy mégis mi is folyik egy ilyen üzemben, miért hatékony a folyamat és miért fenntarthatóbb így fehérjét előállítani, mint mondjuk szójából, ahhoz
egy szót érdemes megjegyeznünk: ez pedig a biokonverzió.
Más szavakkal, a másra nem használt, vagy alacsony hatékonysággal használt takarmányból, növényi biomixből jön létre értékes alapanyag.
Ebből a lisztből évi 1400 tonnát gyártanak.
„Alapelvünk, hogy 100 kilométeres sugarú körön belülről hozzuk az alapanyagoknak a túlnyomó részét” – mondja Percze Rajmond. Nagy mennyiségben áll rendelkezésre például a gyümölcslégyártás után keletkező alapanyag. Mivel Magyarországon sok alma terem, ezért a gyümölcslégyártóknál sok préselési maradvány, gyümölcstörköly keletkezik. Ez nedves, nem áll el túl sokáig, ezért nem is szállítható túl messzire – de jó minőségű.
Ugyanez igaz a sörgyártás melléktermékére, a malátatörkölyre, a kukorica másra nem használt részeire, vagy épp a búzakorpára. De ilyen alapanyag keletkezik még a csomagolt saláták előállításakor is, a rovaroknak például a káposzta torzsája vagy a saláták másra nem használt része is tökéletes.
A lényeg, hogy minden olyan alapanyagot visszaforgatnak, amit korábban sokszor kidobásra ítéltek, elpazaroltak, vagy alacsony hatékonysággal biomasszát állítottak elő belőle és elégettek.
Egy kilogramm szójafehérje-koncentrátum előállításához 500 liter vizet kell felhasználni, az ő üzemük 10 literből tudja ugyanezt. „De a szén-dioxid ekvivalens gázkibocsátásról sem érdemes megfeledkezni. A szójához először is kiirtják az esőerdőt. Aztán elhajózzák Európába, megetetik az állattal, amit az nem túl hatékonyan emészt meg. Most kezdte megérteni a mezőgazdasági iparág is azt, hogy a körforgásosság mennyire fontos.”
És hogy mi történik a több százmillió lárvával, ha bejön egy új befektető? „Elférne még kétszer ennyi.”
