Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]


Bővebben

atomerőmű / https://www.nrdc.org/

A bitcoin hozza el az atomerőművek új korszakát?

Akkora a potenciál a bitcoin-bányászatában, hogy még a legdrágább energetikai beruházások is profitábilissá válhatnak. Jó lenne ez az irány: most a létező legszennyezőbb forrásból táplálják a bányák nagy részét. Több zöld megoldás létezik már, de a legnagyobb potenciállal az atomerőművek kecsegtetnek.

Pár éve még csak a világ eldugott részeiről lehetett furcsa történeteket hallani az erőművekre kötött bitcoinbányákról. 2018-ban nagyot szólt, hogy egy orosz üzletember, Alekszej Kolesznyik akkori árfolyamon alig több mint 700 millió forintért vett meg két kisebb orosz hőerőművet a célra. A bitcoin-láz épp a csúcsán volt, az árfolyam ugyan kezdett beszakadni (majd rövidesen a harmadára esett), de óriási potenciál látszott az ágazatban, sok tőkeerős vállalkozó repült rá a lehetőségre.

Miért kell sok energia?

Azóta a hasonló hírek már nem számítanak különlegesnek, a világ számos részén kötöttek bitcoinbányákat erőművekre.

A bányászatnak ugyanis óriási energiaigénye van.

A bitcoin-bányagépek igazából nem ténylegesen kibányásszák vagy teremtik a bitcoinokat, hanem segítenek a hálózat üzemeltetésében azzal, hogy a bitcoin alapjául szolgáló blokklánc-rendszer egyes blokkjait lezárják és hitelesítik. Ezért a „munkáért cserébe” kapnak érméket.

Egy nem is túl nagy bitcoinbánya. Forrás: Flickr

Mindez óriási számítási kapacitást és energiaforrást igényel. Pontos adatok nincsenek, de igen jó becslések léteznek. A Digiconomist évi 135 terrawattórára becsüli a bányagépek fogyasztását, a Visualcapitalist látványos ábrán 129 terrawattórára teszi ugyanezt, míg a Cambridge Egyetem becslése szerint idén 120 terrawattórányi energiát emészt fel a bányagépek működtetése világszerte. Mindhárom becslés szerint a bitcoinbányászat fogyasztásra befér a világ 30 legnagyobb energiaigénnyel bíró országának listájára.

Hogy kontextusba helyezzük: Magyarország teljes villamosenergia-felhasználása 2019-ben, az utolsó, covid előtti évben mindössze 45,4 terrawattóra volt.

A képlet egyszerű: a bányászat akkor éri meg, ha az energiaköltsége kisebb, mint az eladandó érméké. Most, hogy a bitcoin árfolyama tartósan 30 ezer dollár fölött van (épp a 40-et karcolja), mindenképp megéri bányászni, még a legpazarlóbb energiaforrásokkal is. Ugyanakkor a bányászok folyamatosan keresik azokat a lehetőségeket, honnan tudnak a legolcsóbban energiát szerezni. Olyannyira, hogy a két tábor lassan akár egybe is érhet, legalábbis két igen hangsúlyos iparági szereplő szerint. A Twitter-alapító és Square-tulajdonos Jack Dorsey, valamint Elon Musk is határozottan állítják, hogy a kriptobányászat segíti a zöld energiaforrásokra való átállást, sőt, a mostani bányászok lesznek egy idő után az energiatermelők.

Ez elképesztően jó fordulat lenne, most ugyanis épp az ellenkezőjét látjuk.

Most mi működteti a bányagépeket?

A bitcoin-bányászat súlyosan terheli az éghajlatunkat, az energiaigényes tevékenység – pont, mint a globális villamosenergia-fogyasztás – alapjául főleg a fosszilis energiahordozók, különösen a szénerőművek szolgálnak. Nincsenek pontos adatok arról, hány bánya üzemel (csak a számítási kapacitásról, a hashrate-ről), de vannak elég személetes esetek, amik rámutatnak az energiaigényre.

Áprilisban a kínai Szhincsiang tartomány egyik hatalmas szénbányája beázott, 21 bányász rekedt a föld alatt. A bánya kitermelését a felére csökkentették a baleset miatt és sikeresen kimentették a bányászokat is, szóval sikertörténet is lehetne a dologból. A kriptovilágot azonban nem hagyta érintetlenül az eset. A kitermelés csökkentésére, tehát a kínai szénerőművi kapacitás visszaesésére válaszul a globális számítási kapacitás (hashrate) hirtelen 172 millió terrahash/másodpercről 131-re zuhant.

Magyarán a számítási kapacitás 25 százaléka eltűnt egy nagy szénbánya leállása után, majd szépen visszamászott az eredeti szint fölé.

Piros karikával a globális hashrate zuhanása. A további zuhanást a kínai bányászok kitiltása okozta. Forrás: blockchain.com

Még a szakértők is elhűltek az adatok láttán, könnyen lehet, hogy a 25 százalékos csökkenés hátterében nem csak a bánya áll, de mindenképpen tehet róla: a csökkenés pont egybeesett a bánya leállásával.

Peking is észbe kapott

Lehet, hogy ez volt a pont, amikor Peking is észbe kapott, májusban egyszerűen kitiltotta a bányagépeket az országból. A kormány már korábban, 2018-ban is panaszkodott arra, hogy a bányagépek miatt ellátási problémák lehetnek az országban, de akkor még csak a kereskedőkkel toltak ki és a bitcoin használatát tiltották be. Kína részesedése a globális hashrate-ből azóta 75 százalékról 46 százalékra zsugorodott, ami persze nem teljes sikert jelent, csak erős csökkenést.

Peking viszont nem megszüntette a problémát, hanem mások nyakába akaszotta.

A bányászok nem le-, hanem csak odébbálltak: rengetegen tették át a tevékenységüket Kazahsztánba és most ott pöfékelik tele a levegőt káros anyagokkal. Az ország energiatermelésének 70 százaléka szénerőművekből származik, 20 pedig földgázból – ami kevésbé káros, de elég távol áll a zöldtől. El lehet tehát képzelni, hogy milyen forrásból fedezik a hirtelen nagyon ugró energiaigényt. Kínával és Kazahsztánnal a hátunk mögött még mindig azt gondolhatnánk, hogy ez csak a környezetvédelemre kevésbé fogékony keleti országokat érinti, pedig a probléma igen látványosan érkezett meg az Egyesült Államokba is.

Már nem csak a Kelet problémája

A New York állambeli Seneca-tó nyugodt, álmos környéke eléggé felpezsdült az utóbbi időben. A tó partján lévő Greenidge szénerőművet egy évtizede kapcsolták le, egy letűnni készülő technológia műemlékként álldigált sokáig a tó mellett. Egészen addig, amíg a tulajdonos és üzemeltető Greenidge úgy nem gondolta, hogy az erőmű földgázra való átállításával járó, korábbi és amúgy veszteséges beruházását mégsem akarja veszni hagyni. Nyolcezer bitcoin-bányagépet kötöttek fel az erőműre, majd hangos csinnadrattával és a környezetkímélés jelszavával újraindították.

A lakók nem is a légszennyezésre panaszkodnak, azt úgyis csak évek után lehet komolyabban érezni, hanem a víz hőmérsékletére. A szénerőműveknek – hasonlóan az összes többi hőerőműhöz – irgamatlan vízigénye van. A vizet a szén égetésével gőzzé alakítják, a gőzzel turbinákat hajtanak meg, így forgómozgás keletkezik, amit egy generátor villamosenergiává alakít. Eközben a rendszert vízzel hűtik, amit aztán melegebb formában visszaengednek a folyóba, tóba. (Hazai vizekre evezve: évek óta vita, hogy Paks alatt mennyivel melegebb a Duna vize az atomerőműből visszaengedett víz miatt.)

Ennek eredményeképp a Seneca-tó átlaghőmérséklete nagyot nőtt, a környékbeliek szerint „forró fürdő” vált belőle. A Greenidge és a lakók között komoly csörte van, a cég CEO-ja szerint ugyanis nincs semmilyen forró fürdő, az erőmű a környezetvédelmi szabványoknak megfelelőn működik és amúgy is teremtett vagy 30 új munkahelyet.

Nyugalom, idill – és bitcoin fűtötte tóvíz.

Ennek a sztorinak a fényében érdemes visszaidézni Jack Dorsey cége, a Square elemzésének egyik megállapítását: az energiatermelők és a bitcoin-bányászok hamarosan ugyanazok lesznek.

Greenidge-nél ez a futurisztikus kép ijesztően ölt testet: az a technológia, amely leginkább felelős a károsanyag-kibocsátásért, és amelyet a leghamarabb le kellene állítani, épp újraéled, az erőmű és a vele járó szennyezés egyetlen értelme ugyanis a bányászat, semmi más.

Milyen zöld forrással lehet még bányászni?

Persze a Square vélhetően nem erre gondolt, hanem arra, hogy a bitcoiniparág fogja kitermelni azokat a befektetőket, akik olcsón akarnak nem szennyező forrásokat. A Square mutatja is az utat: nemrég lépett partnerségre a Blockstream Mininggal, majd ötmillió dollárt ölt abba, hogy elkészüljön egy kizárólag napenergiát használó bitcoinbánya. Nem véletlen: a Square közel negyedmilliárd dollárért vásárolta be magát a valutába, Dorsey Twitter-fiókjának biojában pedig csak egy szó van: #bitcoin.

A nap szolgálatba állítása a bitcoin-bányák esetén is jó ötlet, bár egyelőre nem elég hatékony a technológia. Azonban minél több napelemet állítanak szolgálatba, nyilván annál jobban csökken szénerőművekre való igény. Akit jobban érdekelnek az elképzelhető és várható energetikai modellek, olvassa el Brett Winton, az Ark Invest kutatási igazgatójánák alapos anyagát a témában.

Már tavaly is voltak róla hírek, hogy Texas állam megnövelte a szélerőművi kapacitásokat, hirtelen pedig megugrott az államban működő bányagépek száma. A bányászok gyorsan rárepülnek az olcsó, az állam által kiépített szélerőművekre. Ahhoz viszont egyelőre túl drágának és túl kis teljesítményűnek tűnik a technológia, hogy a bányászok maguk fektessenek be új kapacitásokba. Ha épül valahol, mennek, de önmaguktól a már létező és olcsó forrásokat használják.

A világ legnagyobb erőműve, a kínai Három-szurdok-gát. 22.500 megawattos, Paks bő 11-szerese. Forrás: Wikimedia

Nem úgy a világ legerősebb, legnagyobb teljesítményű erőműtípusa, a vízerőművek esetén. A világ öt legnagyobb erőműve mind vízerőmű, az első tízbe csak négy olyan állomás fér be, amelyet nem víz hajt meg. Ugyan a vízerőművek óriási területet foglalnak, legalább az energiatermelés nem jár károsanyag-kibocsátással. Van jó példa rá: egy 1897-ben, szintén New York államban épült erőművet épp nemrég állítottak át bányászatra. Az üzemeltető Albany Engineering Corp. vezérigazgatója, Jim Besha nem csinált morális kérdést a dologból, egyszerűen annyit mondott, hogy

több pénzt lehet csinálni, ha bányagépeket kötnek fel a hálózatra, mintha eladnák a villamosenergiát.

Még a vulkánokat is bevetik

Sőt, egy hónapja egy egész valószínűtlen hír járta be a világsajtót: kisméretű vízerőműveket árulnak Kínában. Mikor Peking betiltotta a bányászatot, elszaporodtak az eladó, 50 megawatt körüli, kisméretű erőművek, főleg a kínai használtáru-kereskedelmi oldalon, a Xianyun. A legtöbb terméket Szecsuán tartományból hirdették meg, ami amúgy is gazdag hidroerőművekben. Ez jól mutatja, hogy a bányászok már eddig is használták a házierőműveket, kiaknázták a lehetőséget az olcsó energiaforrásban.

A zöldenergia-forrásért való kutatás még a vulkánok tetejére is elvitte az érdeklődőket. Nagyot szólt, mi is írtunk róla, hogy a közép-amerikai El Salvador az állami bányákat kötötte rá vulkánokra, azaz geotermikus energiát használnak fel a bányászatra.

Az, hogy El Salvador bővelkedik vulkánokban, enyhe kifejezés.

Az ország mindössze 21 ezer négyzetkilométeres (akkora, mint Békés, Heves, Pest és Somogy megye együtt), mégis harminc vulkán található arrafelé, amiből húsz még potenciálisan aktív. Az ország Közép-Amerika második legnagyobb geotermikusenergia-előállítója (Mexikó után). Geotermikus erőműveik 204 megawattnyi teljesítménnyel bírnak, további 110 megawatt pedig szolgálatba állítható vagy épp építés alatt van. Ez így, összevetve a nagyerőművekkel még nem nagy (a paksi atomerőmű 2000 megawattos), de jó néhány bitcoinbánya üzemelhetne rajta.

És akkor jöhet az atomenergia?

És a legújabb, legmegbízhatóbb, de legfélelmetesebb irány az atomenergia. Zöld körökben, főleg a fukusimai reaktorbaleset után érezhető az atomeneriga-ellenesség. De bőven elmondható, hogy a termelés szempontjából a nukleáris erőművek a legmegbízhatóbbak közt vannak.

A 2011-es fukusimai baleset után világszerte több erőművet leállítottak, a lenti ábrán is jól látszik, hogy csökkent a termonukleáris kapacitás. A kieső atomerőműveket azonban nem lehet mással hirtelen pótolni, mint szénnel, pont azzal, aminek a legnagyobb a károsanyag-kibocsátása. Nem véletlen, hogy újra nő a globális kapacitás: tavaly év végén 441 reaktor működött világszerte, további nagyjából 50 van építés alatt. Ugyan megépíteni nagyon költséges, de utána viszonylag olcsón és károsanyag-kibocsátás nélkül termel megbízhatóan, éjjel-nappal nagy mennyiségű energiát.

A globális termonukleáris kapacitás alakulása. Fukusima után leépítés, majd növekedés. Forrás: Nemzetközi Atomenergia‑ügynökség

És úgy tűnik, hogy a technológia lassan megérkezik a kriptovilágba is. Egy amerikai energetikai startup, az Oklo partnerségbe kezdett a bitcoin-bányász céggel, a Compass Mininggal, hogy behozzák a nukleáris energetikát a bányászatba.

A kaliforniai Oklo szerint a reaktoraik már az évtized elején működésbe lépnek, legalább 150 megawattnyi teljesítménnyel állítják elő villamosenergiát – összevetésül: a négy paksi blokk összesen 2000 megawatt névleges teljesítménnyel bír. A cég azonban még ott tart, hogy engedélyt kapjon az amerikai nukleáris hivataltól a kisméretű reaktorokra (SMR), amik működtetéséhez elvileg elég lehet a nagyerőművekből származó nukleáris hulladék is. Az engedélyezési kérelmet már tavaly márciusban beadták, de a hivatalnak három éve van, hogy átnézze a kérelmet.

De ha ilyen jó, mi a baj vele?

A kisméretű, moduláris reaktorok (SMR – small modular reactor) nagy előnye, hogy nem kell egyhelyben megépíteni majd körülötte felhúzni egy erőművet, hanem gyárban összeszerelhető, majd szállítható. A moduláris szó itt azt jelenti, hogy önmagában is működőképes, akár több darab is összekapcsolható, tehát a teljesítmény skálázható. Ez mind nagyon jól hangzik, forradalmasíthatná az energetikát, de van egy nagy probléma a dologgal.

Egy átlagos SMR méretarányos rajza egy 180 centis emberhez képest. „Kicsi”, azaz kisebb, mint egy egész atomerőmű. Forrás: Wikimedia

Egészen kivételes ugyanis, hogy SMR-ek bárhol is működjenek. Szemben a hagyományos reaktorokkal, amelyekből közel 450 működik világszerte (és a globális energiatermelés nagyjából 10 százalékáért felelnek) egyelőre elvétve találunk működő SMR-t, a nagy kivétel az orosz úszó atomerőmű. Van pár 300 megawatt alatti reaktor Kínában, Oroszországban és Indiában, de egyik sem felel meg az SMR-ek klasszikus definíciójának, ami a szállíthatóságot és az összekapcsolhatóságot és előírja.

A legnagyobb gond, hogy a technológia – szemben a nagyreaktorokkal – még nem vizsgázott jelesre, valamint az engedélyeztetés nagyon hosszú – a legtöbb nukleáris hivatalnak csak a nagyméretű reaktorokra van protokollja, a kicsikre nem. Teljesen más biztonsági és kezelési szabályok vonatkoznak rájuk, mint a nagytestvérekre.

De feltéve, hogy az Oklo megkapja az engedély, úttörőként szolgálhat a termonukleáris bányászatban. A két cég közti együttműködés részleteit még nem közölték, az Oklo valószínűleg a kitermelt bitcoinból is kap majd jutalékot. A cég CEO-ja, Jacob DeWitte pedig nagyon jól tapintott rá a lényegre: „A bitcoin óriási piaci lehetőséget teremt a tiszta energiaforrásoknak és elhozhatja az új energetikai rendszerek korát.”

Óriási potenciál van a technológiában

A Bitcoint ugyan még sok piaci szereplője lenézi, de már nem lehet elvitatni tőle, hogy megvetette lábát a befektetési eszközök között. Hatalmas megtérüléssel kecsegtet, olyannal, amiért érdemes komoly beruházásokat, akár energetikai fejlesztéseket is végezni.

Ha az Oklo sikerrel engedélyezteti SMR-jét, úgy rövid időn belül világszerte megszaporodhatnak a gyárban összeszerelhető kisreaktorok, ami a termonukleáris energetika új, modernebb korszakát hozhatja el.

A szél- és naperőművi rendszereken már nem igazán lehet olyan léptékben fejleszteni, hogy hatékonyságuk érdemben nőjön, ezekben az esetekben az erőművek méretével lehet növelni a kapacitást. A kisreaktorok előtt viszont még bőven van fejlődési lehetőség, amíg a véglegesnek tűnő megoldás, a fúziós reaktor meg nem érkezik.

Addig persze a régi, jól ismert atomerőművek sem merülnek feledésbe. Miután a kínai bányászokat kijjebb tessékelték az országból, Miami polgármestere, Francis Suarez egyből helyet kínált nekik a város atomerőműve mellett. A politikusnak kifejezett célja, hogy a városba csábítsa a cégeket, hogy a helyi energiával bányásszanak, a város pedig jutalékban részesül. Egyelőre nincsenek hírek, hogy hány bányászcég tette át a gépeket Amerikába, de valószínűleg lecsapnak az olcsó, ingyenenergiára.

Borítókép: Byron Nuclear Generating Station, Illinois. Forrás: nrdc.org


Oszd meg!