Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Zabálják a tőzsdeguruk az üres cégeket akkor is, ha veszteséggel járnak

Visszatért egy korábban menőnek számító befektetési forma: tőzsdére viszünk egy céget, ami nem csinál semmi, majd a bevezetés során felgyülemlett pénzből veszünk más cégeket. A dolog hosszútávon nem éri meg, mégis rekordokat dönt a tőzsdére vitt biankó cégek száma.

Ki venne meg egy üres céget? Miért ömlenek milliárd dollárok egy olyan vállalatba, ami nem csinál semmit? Pont ezért. Az SPAC-et (Special Purpose Acquisition Company) speciális célú akvizíciós vállalatnak lehet fordítani, és pont ugyanolyan, mint egy normális cég attól eltekintve, hogy

az ég világon nem csinál semmit.

A vállalat lényege pont az, hogy bevezetik a tőzsdére, tőkét gyűjtenek, majd eldöntik, hogy mivel foglalkozzon, ehhez pedig vesznek egy, a tevékenységhez passzoló kisebb céget, amivel elkerülik az újabb tőzsdei kibocsátást (IPO) – foglalta össze a jelenséget a Portfolio.

Vannak azért bizonyos szabályok, amelyek biztosítják a befizetéseket. A biankó cégben felgyülemlett tőkét kamatozó számlára teszik, és azt később csak akvizícióra lehet használni. A cég az IPO után 2 évvel talál valamilyen felvásárlási célpontot, ha meg nem, akkor a pénzt visszaadja a befektetőknek. A részvények pedig eközben pörögnek a tőzsdén úgy, hogy igazából nem történik semmi a cég körül.

A legfontosabb azonban a SPAC-eknél, amitől érthetővé válik a történet, maga a kulcsfigura: leginkább olyan befektetők tűnnek fel a biankó cégek vezetése körül, akik ismertségükkel, hitelességükkel bizalmat ébreszthetnek. A példákon át könnyen érthető lesz a jelenség.

Az egyik legmenőbb amerikai sztárguru, az amerikai Forbes listán is szereplő Bill Ackman 4 milliárd dolláros IPO-t bonyolított le saját biankó cégével,

ami még mindig nem csinál konkrétan semmit, de Ackman neve zálog mindenre.  

A volt republikánus házelnök, Paul Ryan neve is jól cseng a befektetési piacon, 300 millió dollárért akar tőzsdére lépni egy Executive Network Partnering Corp nevű SPAC-kel, ami egyelőre teljesen üres. Billy Beane korábban sikeres baseball-játékos volt, ma már sikeres üzletember, aki a Goldman Sachs egyik bankárával karöltve gründolt össze félmilliárd dollárt egy biankó vállalattal.

E befektetési formánál tehát gyakorlatilag csak a központi figura neve jelenthet valamit. Ennek ellenére csak az idén már 97 SPAC IPO-nál tartunk, tavaly 57-nél állt meg a mutató. Az egyes IPO-k összege is jelentősen megnőtt, tavaly még átlagosan 230 millió dollár volt, idén pedig már közel 400. Sőt, már második hónapja, hogy több tőkét emeltek biankó cégeken, mint a hagyományos IPO-kon keresztül: 20,5 milliárd dollárt a 17-tel szemben.

És megéri mindez? Egyáltalán nem.

A 223 biankócégből, amit 2015 óta hoztak létre csak 89 fejezett be sikerrel akvizíciót. Ezek közt az átlagos hozam mínusz 18,8 százalék volt, míg a medián hozam mínusz 36,1 százalék. A pénz ég, az alkotó pihen.

Fotó: Chris Liverani // Unsplash

 

"Az oligarcha szó csak arra jó, hogy megsértsenek vele embereket."

 
Csányi Sándor, a leggazdagabb magyar