Hiába esik trendszerűen az olaj ára, nem kerül az üzemanyag egyhamar a hatósági szint alá. A tankolható benzin és dízel ára sok tényező következménye, röviden elmagyarázzuk.
Nagyjából két hónapja trendszerűen esik az olaj világpiaci ára, a határidős piacon a Brent ma 100 dollár alatt van. Mivel itthon tavaly év vége óta, amikor a nagykereskedelmi ár elérte az 500 forintos szintet, rögzítették árakat, nem kellett foglalkozni a világpiaci ár változásával.
Mi befolyásolja az üzemanyagárat?
Ma már viszont csak a magánszemélyek, a taxisok és a mezőgazdasági munkagépek tankolhatnak rögzített, hatósági áron. Mindenki más a piaci árat fizetni, ami elég rugalmasan igazodik a nemzetközi árakhoz, érdemes figyelemmel követni azokat. A holtankoljak.hu oldalán nyomon követhetők a nagykereskedelmi árak. Eszerint június derekán voltak a csúcson, akkor
- a 95-ös benzin 810,
- a dízel 835 forinton állt.
Azóta az olaj világpiaci árával párhuzamosan csökken az üzemanyagok nagykereskedelmi árazás. Ami azért igen furcsán hat egy üzemanyag-hiányos környezetben. Legutóbb szerdán közölte a cég, hogy ereszkedik, mától:
- 663,9 forint a 95-ös,
- 722,9 forint a dízel literenkénti ára.
Mindez főleg azért, mert olcsóbban jutnak nyersanyaghoz a finomítók, tehát olcsóbban kapják a nagykereskedők, majd a kiskereskedők is.
Ennyi lenne az egész?
Adódik a feltételezés: ha most csökken, egyszer el kell jutnia egy olyan szintre, ahol már nem kell fenntartani itthon a 480 forintos hatósági árat. Viszont, hiába néz ki egyszerűen, az üzemanyagok kiskereskedelmi ára nem feltétlenül egyenesen arányos a világpiaci árral. Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője rövid számolgatás után azt mondta: a jelenlegi forintárfolyammal, nagykereskedelmi marzsokkal és jövedéki adóval számolva
benzin és dízel esetében esetében is nagyjából 58 dolláros
világpiaci árnál érjük el a 480 forintos hatósági ár szintjét.
Mitől függ a kiskereskedelmi ár?
És ez elég távol van, nem nagyon van remény, hogy a közeljövőben ilyen olcsó legyen a nyersanyag.
A benzinkúton tankolható üzemanyag ára függ
- a forintárfolyamtól,
- a világpiaci ártól,
- a pillanatnyi nagykereskedelmi marzsoktól,
- a kiskereskedelmi marzsoktól
- és a jövedéki adótól is.
Ebből leginkább a forint, ami kiszámíthatatlan. A hazai deviza egyelőre megragadt az euróval szembeni 400-as szint körül. A dollár jegyzését viszont az amerikai kamatemelési ciklus miatt alaposan megmozgatta, a forinttal szembeni keresztárfolyam most 380 körül jár. Két hónapja még 410 fölött is volt, a háború előtt viszont sokkal erősebb volt, a 320-as szinten volt. Pletser azt mondta, hogy ha a forint-dollár keresztárfolyam visszaerősödne a 340-es szintig,
akkor 65-70 dolláros világpiaci ár is elég lenne, hogy elérjük a hatósági szintet.
És ha nem Brentet veszünk?
Még úgyis számít, hogy jelenleg a keletről érkező, Ural típusú kőolaj ára bő 30 dollárral kevesebb, mint a piaci benchmarknak számító Brenté. A lenti táblázat az Ural és a Brent hordónként ára közti különbséget mutatja.
Az Ural-Brent árkülönbség alakulása. Forrás: Neste
Míg általában pár dollár a különbség, addig a háború óta az Ural ára nagyon beesett. Több, mint 30 dollárral olcsóbb az Ural hordója, mint a Brenté, az oroszok olcsóbban adják el a nyersanyagot a kieső európai export helyett. Ezen a különbségen a Mol amúgy nagyon jól keres.
Azonban, ahogy arra Pletser már korábban is felhívta a figyelmet, nem várható, hogy tovább nőjön a különbség, tehát hogy még olcsóbb legyen az Ural a Brentnél. Ha az Ural árát nézzük, közelebb van ez az 58 dolláros szint, de nem valószínű, hogy hamar elérjük. Ráadásul a Mol sem csak Uralt vesz, Pletser szerint nagyjából 64 százaléknyi Uralt vásárol, míg a maradék 36 százalék más típusú olajat.
Hogyan alakulnak a marzsok?
Nagyon sokat számít a nagykereskedelmi árrés, azaz, hogy mennyivel kerül többe a benzin- vagy dízeltermék hordója a világpiaci nyersanyag áránál. Itt egy táblázat, ami mutatja, hogy hogyan alakul a marzs az ARA-háromszögben (Amszterdam–Rotterdam–Antwerpen, Európa legfontosabb szénhidrogén-központja).
Marzsok alakulása az AMA-háromszögben. Forrás: Neste
Azt látni, hogy még most is, amikor épp esnek a marzsok, nagyon komoly különbségek a hordónkénti árban: a benzin 11, a dízel bő 31 dollárral került többe, mint a világpiaci ár. A nagykereskedelmi marzs alakulását főleg a kereslet és a finomítói kínálat határozza meg. Alapvetően ha nő a kereslet, nőnek a marzsok is, ezért látható most az olaj árával párhuzamosan az árrés csökkenése is. Viszont, hogy Pletser Tamás hangsúlyozta: teljesen el tud válni egymástól a két piac. „A dízelre sokkal jobban nő a kereslet, mint a benzinre, ezért sokkal magasabb rá a marzs is.”
A világpiaci ár eshet?
Az pedig, hogy a világpiaci ár érdemben visszaessen, kevés esély van. A mostani, trendszerű csökkenést alapvetően a recessziós félelmek határozzák meg.
- egyrészt Kínában a zéró covid politika nagyon belassult a GDP-növekedés,
- máshol világszerte, de különösen az Egyesült Államokban a szigorítási ciklus miatt
nagyon erősek a recessziós félelmek.
A képlet egyszerű: ha nő a gazdaság, akkor arra számít a piac, hogy több olajat vesznek majd, tehát emelkedik az árfolyam, míg ha rosszak a kilátások, akkor mindez fordítva történik.
Kínában ez már valóság: a gazdaság a második negyedévben 2,6 százalékkal zsugorodott negyedéves bázison, és csak 0,4 százalékkal nőtt éves alapon egyértelműen a járvány okozta lezárások miatt. Az Egyesült Államok pedig már technikai recesszióban van és nagy kérdés, hogy a kamatemelési ciklus mennyire széleseti ki a visszaesést. Mi is írtunk róla, hogy az Egyesült Államokban főleg a világpiaci ár esése és a lakossági fogyasztás csökkenése miatt már esik az üzemanyagok ára, de ők a teljes piaci árat fizetik, így a fogyasztói árakon gyorsan meglátszódnak a mozgások.
Pletser Tamás viszont azt mondja:
„ha komolyabb recesszió is lesz, nem hiszem, hogy tartósan 80 alá beesik a Brent világpiaci ára.
Főleg úgy, hogy az elmúlt években a szénhidrogén-ágazatban elmaradtak a komolyabb beruházások, komoly olaj- és gázmezők maradtak kihasználatlanul és a finomítói állomány sem újult meg a kellő mértékben. Így annak, hogy csökkenjen az olajkitermelés költsége, alacsony a valószínűsége.
És a kiskereskedelmi árrés?
Nyilván minden kiskereskedő felszámolj a maga marzsát a nagykereskedelmi árra, ez az a tényező, ami miatt egy forgalmas helyen, egy autópályán drágább az üzemanyag, mint pár kilométerrel arrébb, egy kisebb településen.
Míg a Mol csoportszinten nagyon jól keres és bődületes profittal dolgozik, addig a magyar kiskereskedelmen veszteséget termel. A kisebb hálózatokat is nagyon megviselte, hogy hatósági áron, veszteségesen kellett kereskedniük. Több kisebb hálózat le is állt, nem véletlen, hogy a kormány egyből a Molt jelölte is, mint ami átveszi a csődhelyzetben jutott kutakat.
Ez a kiskereskedelmi árrés békeidőben 15-20 forint körül szokott alakulni.
És ugyan nem lehet számolni előre, hogyan fognak kalkulálni a kiskereskedők, de valószínűtlen, hogy ne próbálnák behozni a kieső bevételt, ha egyszer megint nyereséges lesz üzemanyaggal kereskedni. Valamint a csődbe jutott kutak szűkítik a versenyt a piacon, ami tovább növelheti az árrést.
