Egy Budapestről hazaköltöző kalocsai fiatalember kifejlesztette saját ciderreceptjét, de miközben a gyártás elindításán fáradozik, lazán feltámasztott egy régi magyar üdítőmárkát. A Gyöngy bérgyártásban készül, narancsos kiadás egyre több boltban tűnik fel a napokban.
Nem volt könnyű fűthető raktárt találni Kalocsán – meséli Salamon József Attila, miközben a plusz 5 fokban dideregve kószálunk több raklapnyi áru között. Furcsán hangzik, de ezért az 5 fokért meg kellett küzdeni, az idei szokatlanul hideg télen fűtetlen helyen tönkrement volna az árukészlet. A szénsavas üdítőkben nem a buborék fagy meg, de nulla fok alattról visszamelegedve elillan a szén-dioxid egy része és egyértelműen romlik a minőség. Ezt pedig vállalhatatlan, főleg egy olyan cégnél, amely egy új terméket próbál lelkesen bevezetni a piacra. Pontosabban egy régi-új terméket, Salamon József Attila ugyanis a hetvenes és nyolcvanas évek egyik kedvelt márkája, a Gyöngy újjáélesztésén munkálkodik.
A raktárhoz kapcsolódó kicsi irodában vitrin, benne mindenféle régi gyöngyös tárgy az üvegektől a tálcán át a terítőig. Amit csak fel tud lelni, megveszi a gyűjteménybe, de persze közben leginkább azon fáradozik, hogy a Gyöngy-szállítmányokat minél több üzletbe juttassa el. Jelenleg két üzletkötő teríti, beszélgetésünkkor 205 boltnál tartanak, de az ötletgazda-vállalkozó azt mondja, elégedett akkor lesz, ha „minden sarki boltban kapható lesz”, kicsit konkrétabban pedig „amikor hetente 10 kamion indul el innen a szállítmánnyal”.
Salamon József Attila sose szeretett nagyvárosban élni és ragaszkodik Kalocsához. A gimnáziumot még helyben végezte, de egyetemre Pestre került. „A statikatanárommal megbeszéltük, hogy belőlem sose lesz gépészmérnök” – foglalja össze, hogy miért hagyta ott a felsőoktatást, utána viszont több mint 10 évig egy könyvelőirodában dolgozott, egyre magasabb beosztásban, végül irodavezetőként. Az italszeretet mindig megvolt benne, Pesten a munka mellett borásznak tanult, amikor pedig hétvégenként hazajárt Kalocsára, egy saját italt fejlesztgetett. Noha hobbija a pálinkafőzés, abból nem csinálna üzletet, úgy számolt, hogy nem működne. Rátalált viszont a ciderre, amiben többszörösen kiélheti kreativitását: úgy döntött, saját receptúrája alapján elindít egy új márkát, aminek gyártására vállalkozást alapít.
Amúgy is egyre inkább elege lett Pestből, az állandó dugókból. Visszavágyott Kalocsára, azt mondja, ablakából mindig is gyümölcsfasorokat akart látni, sőt legjobban egy tanyán érezné magát. Összetrombitálta barátait és közösen megalapították a cidermanufaktúrát. Az ital a Yellowmill névre hallgat majd és a gyártó zrt.-t is erre keresztelték. Tizenketten tulajdonosok benne, Salamon József Attiláé a legnagyobb rész, de nincs többsége, 40 százaléknyit birtokol. A gyár most épül, havi 60 ezer palack előállítását, illetve értékesítését tervezik. A kézműves szót már elcsépeltnek tartják, de a lényeg, hogy kézi töltőgéppel dolgoznak majd, a Yellowmillben csak alma lesz, cukrot se adnak hozzá.
A Gyöngy feltámasztása viszont valami egészen más. Már nyakig benne volt a ciderprojektben, amikor Salamon azon kezdett morfondírozni, gyerekkora kedvenc márkái közül van-e még olyan, amit nem élesztettek fel. Véletlenül épp 2015 novemberében nézte meg azt is, hogy ki gyárthatná a Gyöngyöt és kiderült, hogy egy hónappal később lejár a védjegy védelme. December 28-tól lett szabadon jegyezhető, azonnal le is csapott rá. Öt hónappal később, tavaly áprilisban be is jegyezték a kérelmét, övék lett a márka. Az üdítőital-gyártás azonban máshogy működik, mint a cider. Nem hogy nem kézműves, nem is éri meg kis tételben, de eleinte saját gyártásban sem. Fel kellett kutatni a bérgyártó partnert és ki kellett fejleszteni az ízt, a receptet.
Annó az átkosban a sörös cégek márkája volt a Gyöngy, gyártották több helyen Bőcstól Nagykanizsáig, a legtovább, 1992-ig Pécsett. De az akkori ízvilággal és nulla gyümölcstartalommal ma már senkinek sem kellene, legalábbis Salamon József Attila szerint. Az új, Császártöltésen gyártott Gyöngy természetesen narancs ízben jött ki először, a nagyoknál is a szőke kóla a legnépszerűbb a barna után. Persze mindenki a Fantához méri magát, a Gyöngy a nagy tesóval szemben kisebb cukortartalommal és alacsonyabb árral áll ki, az olcsóbb, „kétszáz forintos” hazai konkurensekkel szemben pedig magasabb gyümölcshányaddal keresi a maga célcsoportját.
Az 1,75-ös és a fél literes kiszerelés után a 2 és fél decis gasztrós verzióval is próbálkoznak, ami nem könnyű terep: gyártó is kevés van és az éttermekbe betörni is melós és nem is ott van a legnagyobb árrés. De a márkaépítéshez elengedhetetlen. Ehhez viszont már nem elég a cég mai finanszírozási helyzete, új befektetőket bevonása is napirenden van. Az éttermi vonaltól függetlenül az már biztos, hogy indul a meggy ízű Gyöngy gyártása, később pedig ízesített vízben is utazni akarnak.
Még több feltámadó régi magyar márka története a Forbes februári retro számában
