Egy hónap telt el azóta, hogy kiborult a bili a francia játékkiadó Ubisoft szexuális zaklatási botrányai miatt. A cég az elmúlt hetekben agresszív marketingkampánnyal próbálta a játékok felé terelni a vele kapcsolatos közbeszédet. A trükk látszólag bevált, a játéksajtó a Ubisoft újabbnál újabb bejelentéseitől volt hangos, miközben a zaklatási ügyeket elnyelte a rádiócsend. Következményeik azonban lehetnek.
Pár hete történt, hogy a metróból kiszállva egy magas,
vékony fiatalember került elém. Lassan bandukolt, oldaltáskát viselt, ránézésre
a húszas évei elején járhatott. Nem volt rajta semmi különös, leszámítva egy
tenyérnyi tetoválást a tarkóján:
az Assassin’s Creed-játékok 2006 óta ismert emblémáját viselte a bőrén.
Ennél talán nincs jobb példa arra, mekkora befolyása volt a
Ubisoftnak az elmúlt másfél évtized popkultúrájára. A szóban forgó srác még
ovis korú gyerekként találkozhatott az Assassin’s Creed jelenséggel, együtt nőhetett
fel vele, és minden bizonnyal azért varratta magára, mert ugyanazt jelenti
neki, amit sok boomernek a kedvenc bandája, vagy a veteránoknak a hazafias
tetoválásaik.
A franchise mögött álló Ubisoft tehát nemcsak rengeteg pénzt keresett a sorozattal, no meg az általa kidolgozott játékrendszerrel, amit később más-más brandjeiben is fel tudott használni; hanem ezzel együtt tagadhatatlan hatást gyakorolt a legfiatalabb már dolgozó generációra.
Egyszer már bevált stratégia
Nem is olyan meglepő ez. Akik emlékeznek még az akkori globális marketingfőnök Murray Pannell 2010-es nyilatkozatára, miszerint nem látja okát annak, hogy az Assassin’s Creed felnőjön a látszólag beérhetetlen Grand Theft Autóhoz, utólag összerakhatják a kirakós darabjait, és megérthetik, mire is gondolt akkor Pannell, aki marketingeszközökkel és kampányokkal érte volna utol a szórakoztatóipar legnagyobb fenegyerekét. Nem, egyik Assassin’s Creed sem lett akkora durranás, mint bármelyik 2001 óta kiadott nagygépes GTA-játék. De megfelelő kommunikációval és évenkénti megjelenéseivel a Ubisoft igenis be tudta szuszakolni a sorozatot a fősodorba.
Készült belőle egy vitatható minőségű film. Írtak hozzá kismillió
regényt. Vannak képregények, albumok, konzolstartokat berobbantó új epizódok –
na meg tetkók. És mivel egy Assassin’s Creed szinte minden évben kijön (oké, mostanában
inkább kétévente jelennek meg, de ez nem mindig volt így), könnyebb is
belebotlani a sorozatba, mint a máig patinás, ám 2013 óta új résszel nem
jelentkező GTA-ba. (Ja, igen, Murray Pannell azóta a GTA-sorozat felett álló
Take-Two Interactive munkatársa.)
Kommunikációs nehézfegyverzet tehát a Ubisoft legütőképesebb eszköze – és úgy tűnik, ezt veti be most a cég, hogy elcsendesítse a kiadó körüli zaklatási botrányok okozta robajt.
Assassin’s Creed Valhalla és Far Cry 6
A cég júliusban jelentette be játékait, a hivatalos álláspont szerint egy előre felvett videóban. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a zaklatási vádaktól ebben az összeállításban nem esett szó, azokat csak röviden kommentálta a cég, elsősorban a közösségi médiában.
Yves Guillemot vezérigazgatót a második negyedéves üzleti eredményekről szóló befektetői konferencián szembesítették a kialakult helyzettel. Akkor nagyon óvatosan fogalmazott: azt mondta, továbbiakban is vezérigazgató marad és olyan értékek szerint vezeti majd a céget, amilyeneket mindig magáénak vallott. Igaz, azt nem fejtette ki, melyek ezek az értékek. Addig mindenesetre a magas szinteken mozgó ubisoftos fejesek sorra mondtak le pozícióikról, ezzel sokan olyan előjogokhoz jutva, mint amilyen a zsíros végkielégítés. A konferencia zárójelentésében egyébként szó esik a zaklatási vádakról. A hivatalos bejegyzés szerint a Ubisoft komolyan veszi az ügyet és külsős szakértőt von be a megoldás érdekében.
Az egyetlen jelentős változás július óta Tommy François távozása volt. A Ubisoft a hónap utolsó napján vett búcsút a fogdosási botrányba keveredett kreatív alelnöktől (ez a pozíció senkit se zavarjon meg, a Ubisoftnál viszonylag sok alelnök van), ezt azonban eleinte alig kommunikálták, a cég hivatalos sajtóközleményei között nyoma sincs a lépésnek. Ha maga François nem erősíti meg, talán ki sem derül a dolog – ahogy az sem, hogy nem csak elment a cégtől, de ő az első olyan ismert ubisoftos vezető, akit a zaklatási botrány óta kirúgtak a Ubisofttól. A befektetői konferencia zárójelentése szerint nincs egyedül, ebben az anyagban ugyanis több elbocsátott vagy felfüggesztett dolgozóról esik szó, persze név nélkül. A kiadó egyébként a Gamasutrának megerősítette François távozását, de a kirúgásáról a lap külön kellett értesüljön, ezt nem kötötték a sajtó orrára.
Ennek jelentősége abban áll, hogy amennyiben a Ubisoft valóban a zaklatási botrány miatt rúgta ki François-t, akkor azzal tulajdonképpen elismerték, hogy ez a jelenség valós, és tényleg tesznek is miatta valamit.
Ugyanakkor ha ezt echte nem mondják ki, akkor nem is ismerik el, elvégre François távozásának okát nem kell világgá kürtölni, ha „elment” és nem elbocsátották. Ez ám a kommunikációs hadviselés!
Nem 70, csak 60!
Mindeközben a sajtó sokat foglalkozott a céggel, de nem a botrányok, hanem a játékai miatt. Egy ideig a csapból is az Assassin’s Creed Valhalla folyt, aztán a Far Cry 6 szivárgott ki kényelmesen idő előtt, elérve, hogy ne csak a bejelentéskor, hanem előtte és utána is hangos legyen tőle a gamer-világ. Majd mikor egy-egy nagy játék már nem volt elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmet a stúdió az aggasztó fejleményekről, mint egy mentőöv érkezett az egyébként konkurens Take Two Interactive azon bejelentése, hogy bizony-bizony ők az új konzolgeneráció megérkeztével emelni fogják egyes játékok alapárát – a sportjáték-zászlóshajó NBA 2K21 69,99 dollárba és euróba kerül majd.
Most ez 60 dollár/euró, ez az összeg nagyjából az előző konzolgenerációval állt be, és azóta tulajdonképpen nem változott. Ez az, amire sok nagy kiadó hivatkozik, na meg hogy a modern játékokat több ember kell készítse, ergo a költségek csak nőnek és nőnek. Az álláspont kritikusai szerint azonban mindez csak porhintés: az AAA-kategóriás játékokban jó ideje megtalálhatók mikrotranzakciók, léteznek éves kiegészítő-bérletek, mindenféle extra bevételi módok – szóval azért az a 60 dollár/euró több is lehet, ha a vásárló egy valóban teljes értékű játékot akar magáénak tudni.
A Ubisoft esetében ez különösen áll, majdnem minden nagyobb játékát többféle kiszerelésben bocsátja áruba a kiadó. Ha az összes tartalmi elemet szeretnéd, és nem elégszel meg az alapjátékkal (ami ebben az esetben csak üzleti döntés, hisz a tartalom így is, úgy is elkészül), akkor sokszor inkább 80 dollárt/eurót kell a kasszánál hagynod. Az egész áremelési kérdést ismét reflektorfénybe hozó NBA 2K-sorozat speciel annyira tele van mikrotranzakciókkal, hogy a 2020-as iterációt egész konkrétan félkarú rablókkal hirdette a kiadó. Nem vicc, érdemes megnézni az alant látható reklámot, döbbenetesen szürreális az egész.
És hogy jön ide a Take Two? Nos, a 70 dolláros/eurós
AAA-játékok megszellőztetése remek alkalmat adott a Ubisoftnak, hogy jó fejnek
tűnjön: a kiadó gyorsan reagált, hogy ők bizony nem szándékoznak árat emelni,
az egymilliomodik Assassin’s Creed is 60 dodó lesz. Ez a hír futótűzként
terjedt, és mindenki örült neki – de talán senki sem annyira, mint a Ubisoft.
Aztán jött a Variety exkluzív sztorija, miszerint a francia kiadóóriás összebútorozik a Netflixszel, hogy a frigyből egy Splinter Cell animációs sorozat szülessen. A projekttel a John Wick-filmekkel ismertté vált Derek Kolstadot is kapcsolatba hozták, és bár mindegyik cég úgy döntött: nem kommentálják a hírt, a Ubisoft a napokban újabb Splinter Cell-bejelentést tett: a játéksorozat főszereplője, Sam Fisher a Rainbox Six Siege című online akciójáték egyik játszható karaktereként fog feltűnni. Hogy ezt az ötletet mennyire tervezték előre, lehetetlen megmondani, de kis fantáziával belátható, hogy a netflixes tervek azért megtolhatták az évek óta parlagon heverő karakter népszerűségi mutatóját.
Főleg annak tükrében, hogy micsoda siker lett a
streaming-szolgáltató Witcher-sorozata, ami bár nem echte játékon alapszik, a
lengyel író Andrzej Sapkowski fantasy-sorozat valószínűleg sosem lesz
világhírű, ha a szintén lengyel CD Projekt RED nem készít belőle videójátékos
gigafranchise-t.
És még meg sem száradt a virtuális tinta a Variety cikkének digitális lapjain, egy nappal később jött a The Hollywood Reporter, egy hogy, hogy nem, szintén exkluzív sztorival: a Ubisoft és a Netflix összefogott, hogy Netflix-exkluzív filmadaptációt készítsenek a Beyond Good & Evil című kultikus játékból (aminek második része hosszú ideje fejlesztés alatt áll). A filmnek már rendezője is van: Rob Letterman, a Detective Pikachuval sikert sikerre halmozó direktor áll majd a félig élőszereplős, félig komputeranimációs (és eszerint minden bizonnyal jó drága) produkció mögött.
Mindig van ennyi bejelentés
Természetesen nem volna fair azt állítani, hogy ezek a hírek és bejelentések csak és kizárólag azért léteznek, hogy eltereljék a szót a Ubisoft botrányairól. Mégiscsak egy tőzsdei óriáscégről van szó, az efféle, sok-sok évre meghatározó stratégiai döntéseket általában jó előre meghozzák. Illetve jön az ősz, vele az új konzolok, így a játékosok a szokottnál is fogékonyabbak az új tartalomra – máskor is lenne ennyi bejelentés, ha nem több. A furcsaság tehát nem ezek létében áll, hanem a vádakkal kapcsolatos reakciók szegényességében. Ha a Ubisoft tiszta vizet akarna önteni a pohárba, ezerszer megtehette volna. Mivel viszont a tőzsdei óriáscégeket nemcsak a jövő, hanem a megfelelő PR is izgatja, ezért talán nem vad feltételezés, hogy a hallgatásnak oka van.
Ráadásul ebben valamennyire a média is cinkos, noha sokszor véletlenül. Az amerikai Forbes szerzője, Joe Parlock például azt nehezményezte, hogy a lelépett vezetőkre a nemzetközi sajtó sokszor afféle bizarr áldozatként reagált. Persze ennek részben az is oka, hogy az áldozatok a nyilvánossághoz fordultak, nem rendőrségi ügyek lettek belőlük, amiknek a végén valóban ítéletet lehet hirdetni. És hát ez kényelmes szitu, ugye – ha nem mondunk semmit és nincs bíróság felettünk, a csend idővel teljes lesz.
A Ubisoft hivatalosan annyit mondott a befektetőknek, hogy a belső vizsgálataik nyomán minden szükséges lépést megtesznek majd, sőt figyelemfelkeltő kampányt indítanak a zaklatásokkal kapcsolatban. A dolgozóknak tréningmodulokat kitöltve kell megtanulniuk, hogy másokat fogdosni, zaklatni, kéretlen ajánlatokkal bombázni gáz.
Kineveztek egy diverzitásért és beilleszkedésért felelős, valamint egy munkahelyi kultúráért felelős részlegvezetőt; mindketten Yves Guillemot-nak jelentenek majd; a CEO-nak, akinek egyik legközelebbi barátja, Serge Hascoët a beszámolók szerint egyike volt a leghírhedtebb vezetőknek. Ezen felül a Ubisoft anonim belsős kérdőívet küldött a dolgozóknak, hogy megtudják, nekik van-e mondanivalójuk.
Ők tudjanak róla, ne a nyilvánosság.
Hogy lesznek-e következmények? Nos, a hatóságok talán nem fognak nyomozni, az iparágat azonban igenis alapjaiban rázza meg a Ubisoft botránya. A kedélyek még csak nem is csillapodtak, amikor az Activision Blizzardnal is betelt a pohár, és egyre többen emlékeznek a cégvezér Bobby Kotick saját, szexizmust érintő ügyére (jóval a metoo előttről). Az Electronic Artsnál pedig maguk a részvényesek fúrták meg a csúcsvezetők eszelősen magas béremelését, talán nem csak azért, mert féltek tőle, hogy ezt az óriáskiadót is elkezdi kóstolgatni a közvélemény.
És hogy az üzletre milyen hatással van mindez? Hát, a játékokat megveszik, nemde?
Borítókép: Yves Guillemot Ubisoft CEO a 2018-as E3 idején tart youtube-os kérdezz-feleleket. Forrás: a Ubisoft hivatalos Youtube-csatornája
