Különös építmények tűntek föl a semmiből a Balaton-felvidék egyik legszebb részén, a Művészetek Völgyének bölcsőjének tekinthető földeken. A Treehouses Kft. és tulajdonosa, Maliga Péter gyakorlatilag új kategóriát teremtett itthon, amikor Egertől nem messze, a noszvaji tavak mellett felépítette egyedi lombházait. A szálláshelyek a nem épp alsópolcos árak ellenére nagyon népszerűek, ezért a sikerreceptet továbbgondolva, a faépítészetben otthonosan mozgó Hello Wood csapatával közösen fejlesztett különleges formavilágú szálláshelyeket a Kapolcs és Vigántpetend közötti, ligetes pusztában.
Nagy bükki fába vágta a fejszéjét öt évvel ezelőtt Maliga Péter. Vállalkozóként keresőoptimalizálással foglalkozott, tele volt megbízásokkal, és jól is ment az üzlet. Nagyjából hat éve aztán gondolt egyet, és a megtakarításait befektetve, felülve a nemzetközi kabinházmozgalom hullámaira, két tehetséges építész és egy lelkes ács segítségével olyan lombházakat épített a noszvaji hegyoldalba, hogy a fa adta a másikat.
Maliga Péter, a faházak itthoni úttörője. Fotó: Egyed Péter / Forbes
A favicceket félretéve, a bükki fáknak semmi baja sem esett, mivel a lábakra állított házak közéjük, a lombkoronák magasságába épültek. A házak újszerűsége rögtön feltűnést keltett, ami a foglaltsági adatokban is szépen visszaköszönt, ráadásként az indulás után jó egy évvel még egy rangos nemzetközi építészeti díjat is sikerült begyűjteniük, és az év szálláshelyének is megválasztották őket.
A siker talán még a tulajdonost is meglepte, a házak iránti érdeklődés nem egy szezonra szólt, sőt, ezt a népszerűséget még a járvány sem tudta igazán megtépázni. Bár a szálláspiac megreccsent – oké, ígérem, leállok –, de a vendégek továbbra sem tűntek el, még úgy sem, hogy
vállaltan nem a legtakarékosabb itthoni szálláshely díjára pályáznak,
az akciós időszakban két főre hetvenezer, míg nyáron közel százezer forintba kerül egy éjszaka. „Mi mindig a csúcsot láttuk. Ha emeltünk az áron, akkor is tele volt.”
Hogy ez sok vagy kevés? Az biztos, hogy a luxusfaházak nem a IV. számú Újpesti Úttörőtábor és nem is a BAZ megyei Előre SZOT-szálló áraival vetekednek, ezekhez képest mondhatni drágák. Nagyjából egy jobb budapesti hotel normál méretű szobája kerül ennyibe nem csúcsidőszakban, ami élményfaktorban és Insta-képességben azért elmarad a faházakhoz képest.
A noszvaji házakat üzemeltető Lameapte Kft. az elmúlt három évben stabilan 120 millió forint körüli árbevételt tudott felmutatni, így könnyen kiszámolható, hogy a kezdeti, 70 millió forintos befektetés már megtérült, amit az elmúlt közel öt év alatt többször is visszaforgattak, tovább fejlesztve a noszvaji birtokot. Ennek keretében létrehoztak egy új háztípust, ahol mint egy kilátóban, halad fölfelé az ember, és a funkciók is eszerint különülnek el. A céges háttér a kezdeti felálláshoz képest némileg változott: a Treehouses Hungary Kft. az új, kapolcsi projektre jött létre, és ebben tulajdonrészt kapott Péter régi barátja, Dévényi Viktor is. Ő vezeti mindkét helyen az üzemeltető csapatot.
Fotó: Baranyi Zsolt / Treehouses
Fotó: Lakos Máté / Hello Wood
A foglaltsági adatokkal azóta sincs gond, és ez csak részben tudható be az online térben szerzett tapasztalatoknak és a különleges szerkezetű lombházaknak, a tulajdonos szerint ha a szolgáltatások nem lennének kiemelkedők, egy idő után már nem lennének érdekesek. Véleménye szerint az egyszerűség, az elvonulás trend lett, de itthon ez nem működne a szauna, a privát jakuzzi, a jó reggeli nélkül.
„Volt olyan, aki eljött, és konkrétan lemérte centiről centire” – meséli később arról, hogy sikerét látva volt néhány copy-paste-ben utazó vállalkozó, aki hirtelen úgy kelt az ágyból, hogy ilyet ő is tud. Péter is tudja, hogy nem ő készítette a világ első lombházát, a faházmozgalom nemzetközi trend, de a totális másolás azért már őt is zavarta. Az egyedileg fejlesztett lombházak az építészszakma szerint is jól sikerültek, és bár voltak érdeklődők, de nem akartak belőle egy típusfaházat fejleszteni:
„Ha ezt árultuk volna, mint egy típustervet, az történt volna vele, mint a csehszlovák faházakkal, és minden faluban lenne belőle négy.”
A két tulajdonos később eldöntötte, hogy létrehoznak még egy szálláshelyet, ezúttal az ország másik részén. „A területválasztás mindig nehéz kérdés. Nem is a régió, hanem hogy hol lehet építkezni, hol van út, infrastruktúra” – meséli Péter. A másik nagy kérdés az építészeti megvalósítás volt. A noszvaji hely varázsa kétségkívül abban rejlik, hogy a vendégek a fák lombkoronája magasságában alhatnak vagy épp fürödhetnek, ezt azonban nem akarta még egyszer ellőni.
Mintha Stonehenge-ben járnánk
„Csórompuszta gyönyörű környezetben fekszik. Nagy természeti formák, körülötted a szántóföldek, és a dombtetőn egy kis liget” – meséli Huszár András építész, a Hello Wood egyik alapítója a területről. A budapesti csapat a faépítészet egyik legfontosabb itthoni protagonistája, akik a 2010-es években nemzetközi építőtáborokat tartottak a Balaton-felvidéken.
A területen nagyjából 300 millió forintot fektetett be a Hello Wood Zrt. és a Treehouses Hungary Kft. Az üzemeltetést utóbbi látja el. Fotó: Baranyi Zsolt / Treehouses
Kívülről egy faháznak látszik. Az is, de az ellebegtetett külső faburkolat miatt a homlokzat ki tud szellőzni, nem melegszik fel. Nem szeretnék ezen a ponton olvasókat veszteni, de a hozzáértők kedvéért leírom, hogy a szeglemezes, előre gyártott ácsszerkezet CNC-technológiával kivágott borítására PVC vízzárás és alumínium párnafarendszer került, majd erre az átszellőztetett, rombusz keresztmetszetű vörösfenyő deszkaburkolat. Fotó: Lakos Máté / Hello Wood
A terület az év nagy részében üresen állt, ezért is örültek, amikor két évvel ezelőtt, még éppen a járvány kitörése előtt felvették egymással a kapcsolatot, és néhány beszélgetés után rájöttek, hogy nemcsak az építészeti tervezést és a kivitelezést vihetik közösen, hanem szinte adja magát, hogy a terveket a csórompusztai területen valósítsák meg.
Ez a rész régen Kapolcshoz tartozott, háromszáz évig egy településrész volt itt gazdasági épületekkel és a gazdálkodók lakhelyeivel. Később kihalttá vált, a köveket nagyrészt elhordták, de valamennyi kő és házalapnak kinéző, köves puszta azért még megmaradt.
Huszár András, Pozsár Péter, Ráday Dávid és Tóth Krisztián – vagyis a Hello Wood Zrt. alapítói – az elmúlt években nagyon megszerették a területet. Innen indult a Művészetek Völgye is, ennek ellenére az év nagy részében üresen állt nemcsak Csórompuszta, de az egész környék is. Ezért is örülnek most annak, hogy nemcsak az építkezéssel, de az üzemeltetéssel is most egész évben munkát tudnak adni. Mint mondják,
„ez sokat jelent a helyieknek is.”
András szerint különösen a légi felvételeken látszik, hogy a hely hangulata kicsit olyan, mintha Stonehenge-ben járnánk. Azt meséli, a poligonos formaképzésű házak különleges karakterét is ezek a „spirituális kövek” ihlették. A sziklaszerű formára a vörösfenyő burkolatok festésével is ráerősítettek, amihez a lazúrfesték egyedi, kicsit ezüstösen csillogó színét ők keverték ki. Az volt a cél, hogy olyan legyen„ mint amikor megöregszik a fa, és minden irányból kicsit máshogy veri vissza a fényt.
Minden lakóegységhez privát wellness tartozik jakuzzival és infraszaunával. Elviselhető a kilátás. Fotó: Lakos Máté / Hello Wood
A hat, fasétánnyal összekötött ház építészeti erőssége az építész szerint a komplexitásban rejlik. Ehhez olyan trükkös építészeti megoldásokat találtak ki, hogy minimális energiabefektetéssel fűthető és hűthető, ami nem jellemző a kabinokra. „Egy szabad szobrászati formát látunk, de mégsem installáció, mivel az előregyártott szerkezet és a burkolatok egyaránt profi. Ez gyakorlatilag egy ház.”
Mit kapunk a pénzünkért?
Más a terület, más a miliő, de a koncepció – a formabeli különbségek ellenére – itt is hasonló. Tényleg fontos nekik például az, hogy a reggeli jó minőségű legyen, és amit csak lehet, ne a szupermarketben vegyenek meg. Környékbeli termelőktől származik például a sajt, a sonka, a kolbász és a borok – utóbbi mondjuk kevésbé a reggelinél érdekes.
Ilyen iglukban lehet vacsorázni. Fotó: Baranyi Zsolt / Treehouses
Mivel a közeli éttermek többsége csak a nyári hónapokban van nyitva, egy fontos változás is van: a vendégeknek vacsorát szolgálnak föl, illetve kérésre ebédet is lehet kérni. Ezt viszont nem a kabinokban kell elmajszolni, hanem a különleges kialakítású iglukban szervírozzák.
A négyfogásos vacsora helyben készül,
és a tányérokon olyan fogások tűnnek fel, mint a grillezett scampi, a hátszín tejfölös dödöllével vagy a panna cotta. Péter több szálláshelyen is azt látta, hogy a vendégek szeretnek maguknak tölteni, így emellett döntöttek: „Azt gondoltuk, hogy ha az ételek minősége legyen nagyon jó, és a koncepcióba belefér az is, hogy az italért magad állsz fel.”
Fotó: Egyed Péter / Forbes
A hat lakóegység az idei év elején nyitott meg fakapuit, és úgy tűnik, a vendégek nem csak a lombházakért őrülnek meg, a sziklaalakú kabinokat is hamar belakták. Bár a vendégkör nagy részét valószínűleg nem érinti mélyen, hogy benzinárstop van-e vagy sem, Péter szerint egy részük kifejezetten gyűjt arra, hogy néhány napra eljöhessen ide. „Az egyik kedvenc vendégem egy nagyon gáláns, tizennyolc éves srác volt. Összerakta a pénzét, elhozta a barátnőjét. De busszal jöttek. Zseniális.”
Frissítés: egy kedves olvasónk – akinek nagyszülei és édesapja is Csórompusztán élt és gyerekként sok időt töltött „azon a csodálatos környéken” – jelezte, hogy bár a szálláshely nevében Kapolcs szerepel, ez a rész valójában Vigántpetendhez tartozik. Természetesen nem szeretnénk, hogy méltánytalanság érje a vigántpetendieket, olvasónknak pedig köszönjük szépen a pontosítást!
