Az olcsóbb darabok általában keveset tudnak, a jobbakhoz viszont csak borsos áron lehet hozzájutni, és különben is, gyakran cserélgetni kell őket – egy protézis kiválasztása egy gyerek esetében még nehezebb feladat, mint egy felnőttnél. Vas Alexa Zsófia, a Széchenyi István Egyetem hallgatója ezen a problémán szeretne segíteni, startupján keresztül szinte anyagáron biztosítana művégtagot minden rászorulónak.
600–700 euró. Ennyibe kerül egy okosabb művégtag, a komoly bionikus kezek pedig milliós nagyságrendben mozognak, és egy gyerek esetében, ahogy növekszik, a kart háromhavonta cserélni kell – tudom meg Vas Alexa Zsófiától, aki már gimnazista korában saját robotkezet épített. A célja már akkor is az volt, hogy a prototípusból megvásárolható termék legyen, mégpedig megfizethető – ehhez mára, egyetemi mérnökhallgatóként jóval közelebb került. Az általa alapított startup, a Low-Cost Robotics 6 és 16 év közötti gyerekeknek fejleszt protézist, ők vannak ugyanis a legnehezebb helyzetben e téren.
„A protézisviselés legelső szakaszába szeretnénk bekapcsolódni, olyan terméket kínálni, amivel a gyerekek megtanulják használni az eszközt, a tanuláshoz gyógytornászokkal együttműködve programot is indítanánk”
– mondja Alexa, akit a Qubit 2018-ban az Év Emberének választott.
Jelenleg az alapmodellen dolgoznak (Fotók: Májer Csaba József/Széchenyi István Egyetem)
„Három pillére lesz az üzleti modellünknek. Egyrészt arra fogjuk biztatni a vállalatokat, hogy jótékonysági akció keretében vásároljanak protéziseket például egymillió forint értékben, amit aztán közösen szétoszthatunk az igénylők között. Másrészt
a webshopunkban lesz lehetőség mindenféle díszítést kérni a termékeinkre, így egy Swarovski-kövekkel kirakott vagy egy szuperhőskéznek álcázott művégtagért jóval többet tudunk elkérni.
Harmadrészt játékkezeket is fogunk forgalmazni otthon összeszerelhető formában, amelyeket kicsit drágábban adunk majd, hogy a különbözetből tudjuk finanszírozni az alacsony árú protézisek költségeit.”
Jelenleg erős fókusszal az alapmodell fejlesztésén dolgoznak. Ezzel egyszerűbb mozdulatokat lehet majd végrehajtani, például megfogni a tárgyakat és elengedni. Nem is cél túlbonyolítani a működését, hiszen a gyerekeknek is jobb, ha fokozatosan, eszközről eszközre tanulják meg a lehetőségeiket. Ezért a modellért 30–45 ezer forintot kérnének majd el.
Az online iskola mellett több idejük jutott a munkára (Fotók: Májer Csaba József/Széchenyi István Egyetem)
Alexa szerint személyre szabható díszítés és a kesztyűként felhúzható játékkéz azért is fontos, mert szocializáló hatása van. A gyerekeket ugyanis sokan szekálják, amiért különböznek a többiektől. A játékokkal ezt szeretnék megfordítani: akinek művégtagja van, ne ciki legyen az osztályban, hanem menő. Ezeket az eszközöket az alapmodellnél drágábban kínálnák.
Azért, hogy aztán elviselje
„Gyerekeknek protézist csinálni nagyon-nagyon nehéz, általában nem is csinálnak, mivel a gyerekek túl gyorsan nőnek, az eszközeik túl gyorsan törnek, túl gyakran kell cserélni azokat, ehhez pedig túl drága a technológia – mondja Lévay György biomechanikai mérnök, az Infinite Biomedical Technologies kutatója. – A költséghatékonyság miatt e téren is a 3D-nyomtatás kezdett elterjedni; Amerikában több egyetem és cég kezdte gyártani az utóbbi 5–10 évben a nyomtatott végtagokat, elsősorban gyerekekre és a fejlődő országok rászorulóira specializálódtak. Ezek a kezek funkcionálisan nemigazán használhatók, inkább a testképet erősítik.”
György, aki életét a robotkarok fejlesztésére tette fel, és maga is egy ilyen eszközzel él, azt mondja: „ha egy gyereknek van egy ép keze, akkor nem létezik protézis, ami funkcionálisan tudna neki adni”. Különösen azért igaz ez, mert a gyerekek jellemzően nem trauma során veszítik el a végtagjaikat, hanem genetikai okokból eleve végtag nélkül születnek. „Ez azt is jelenti, hogy ők a nulladik pillanattól így élik az életüket, az agyukban nem alakul ki az érzékelési és a motoros térképe a hiányzó a végtagnak. Az viszont biztos, hogy minél előbb kezdik el használni, annál inkább az életük részévé válik, sokkal könnyebben alkalmazkodnak hozzá, és testkép szempontjából is jó egy olcsó, egyénre szabható megoldás.”
György hozzáteszi, már az árszabás is elárulja, hogy a Low Cost Robotics keze egy mechanikus eszköz, technikailag arra nem lesz alkalmas, hogy fejlett, high-tech kar használatára oktassa a tiniket. „Inkább abban segíthet, hogy elviseljék a testükön a protézist hosszú távon.”
Még két év
A jelenleg háromfős startup az alapító-mérnökből, párjából, a szintén mérnök és business menedzser Povlács Beliánból, illetve Kovács Tamás IT-specialistából áll, de még várnak új mérnök csapattagokat és gyógytornász tanácsadókat is. Alexa úgy számol, pár évig még biztos startup marad a Low-Cost Robotics, egyelőre nem tervezi leadni a Cégbíróságon a bejegyzési kérelmet, de üzleti tanácsadóik már most is vannak. Molnár Pál, a Ticket Ninja társalapítója és Tüske Tamás, a Start It Up Győr munkatársa is segíti az egyetemista csapatot.
Mérnök párjával együtt vágott bele (Fotók: Májer Csaba József/Széchenyi István Egyetem)
„A modellezést magunk próbáljuk megoldani, cél is, hogy kizárólag egyetemi hallgatókból álljon a csapatunk. Bár apukám szintén mérnök, ő is ad néha tanácsot” – mondja Alexa. Azt mondja, jól ki tudták használni azt a plusz szabadidőt, amit az elmúlt fél év és az online oktatás adott, de semmit sem szeretnének elkapkodni, lévén orvosi eszközről van szó.
„A modell fél éven belül elkészül, utána még egy évig szeretnék tesztelni házon belül, és csak az után küldenék gyerekeknek, szakembereknek kipróbálásra.”
Mivel tehát két évre vannak a piackész terméktől, befektetőt egyelőre nem keresnek, versenyeredményekből jutnak bevételekhez. Legutóbb az ELTE innovációs pályázatáról hoztak el két díjat, korábban a Social Impact Awardot is elnyerték.
