És most sport: tokiói érmeseink közül kettő is medencébe ugrott, vagy, ha úgy tetszik, bevette a pástot, hogy hipergyors reakcióidővel válaszolják meg a túlsó térfélről érkező kérdéseket. Vagy valami ilyesmi. Két igazi változásuraló, Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok kardvívó, valamint Nagy Viktor Európa- és világbajnok, olimpiai bronzérmes vízilabdázó is megjárta az idei Forbes Flow nagyszínpadát, Zsiborás Gergő főmunkatárs, a Forbes.hu vezető szerkesztője fogadta őket.
A bizsulopó pólós
A két sportág, melynek művelői hagyományosan diplomás emberek – így vezette fel Veiszer Alinda a számára nagyon kedves szekciót, ami majdnem egy apróbb bukással kezdődött, legalábbis Nagy Viktor megbotlott a színpadon. Most már mint ügyvezető-igazgató: idén nyáron búcsúzott az aktív sportpályafutástól, méghozzá olimpiai bronzzal, az is úgy csillog, mintha arany lenne, főleg mert győztes meccsel fejezte be karrierjét. Pedig mindig az aranyra fókuszált, de így, a fináléra ez már átértékelődött benne.
Érdekes volt idén látni, hogy a magyar közvélemény idén jobban értékelte a nem aranyérmes teljesítményeket is: ezt Viktor is érezte, azt szerinte a sportoló mégiscsak kevésbé, vagy legalábbis csak utólag tudja átérezni, mi mindent ad a szurkolónak, vagy akár saját magának a győzelme.
Iskolás korában ellopta édesanyja katalógusból berendelt bizsujait, majd a suliban üzletelt velük. Ebből vett aztán otthon karácsonykor ajándékot, kvázi tehát visszaforgatta a hasznot: Viktor viccesen zokon is veszi, hogy ezt egyszer lenyilatkozta „valahol”, azóta mindenki ezzel zargatja. (Itt lett szembesítve, hogy ez a „valahol” történetesen a Forbes.hu volt.)
„Korán kezdtem, édesapámtól örököltem ezt a vénát” – mondta nevetve.
Sok év eltelt azóta, benne pedig mindig is munkálkodott, hogy mivel kellene foglalkoznia. Eleinte a nyilván a sport volt a fő foglalkozása, majd az első gyermeke idején fogalmazódott meg benne, hogy neki nem lesz elég csak a vízilabda és az a jövedelem. Miért is? Mert „bármikor jöhet egy sérülés, elzárhatják a csapokat”, azután pedig hogyan tartsa el a családját? Ekkor, azaz 11-12 éve kezdett el erre is fókuszálni. Mostanra két vállalkozása is van.
„Csúnyán hangzik, hogy jól jött a covid…” – kezdte történetét a higiéniai ágazatban ténykedő Immunetecről, melynek révén a magyarországi piacon elsőként több olyan alkoholmentes terméket is kifejlesztettek, amelyek a bennük lévő ezüst ionoknak köszönhetően alkalmasak a hosszú távú bőr- és felületfertőtlenítésre
Ide fektetett be négy éve (saját tulajdon maradt a cég, előnyös volt, hogy nem kellett hozzá plusz befektető), elkezdte felépíteni egy szolnoki barátjával, majd 2019 októberében a Benuval szerződtek le 2020. áprilisi belistázásra.
Nagy Viktor évek óta tudatosan építi sport utáni, vállalkozói karrierjét. Fotó: Fekete Csaba
„Februárban már szétszedtek minket” – mesélte arról, hogyan szórtak szét teszteket felmérés gyanánt, ezután az Immunetec híre nagyon gyorsan terjedt szájról-szájra, és be is robbantak február-március környékére. Hozzáteszi, ehhez azért nagy dilemma is társult: a 2020. januári Eb-t konkrétan végigtárgyalta, előtte-utána-közben, volt, hogy Eb közben a lobbiból.
Abból nem csinál titkot, hogy most lépett ki a biznisz világába, emiatt néha vissza is kell húzni őt, mert mindenbe bele akarja ütni az orrát. Nehéz neki elengedni úgy egy levelet, árajánlatot, hogy ő azt ne lássa, de mostanra kialakult egy jó csapat, nagy a bizalom, kezdenek összecsiszolódni, ő is kezd megnyugodni. Elsősorban most próbálnak Magyarországon is megerősödni, ezután jöhetnek a környező országok. Az első év álomszerű volt, a következő esztendő pedig szép kihívás lesz. Vallja ugyanis, hogy nem lehet ugyanannyival beérni, nem elég csak a szintet tartani.
A nyomás hasonló, mint a medencében, de abból kimászva már nem az érem a tét. Szóval most mi hajtja?
„Sportolóként is csak azok a meccsek érdekeltek, ahol volt tét, a gyenge meccseket nem szerettem és nagyon nehezen tudtam fókuszálni” – felelte Viktor, aki az élsportot abbahagyva így is napi 1 órát edz, az energiát viszont a munkában is le tudja vezetni.
A plusz nyomás ellenére sem remeg meg a kard
Szilágyi Áron, mint azt Tokióban is láthattuk a bevilágított páston, ugyanolyan magabiztosan, már botlás nélkül érkezik az első vendég mellé. Zsiborás Gergő kollégánk jól bekezdett nála, Áront máris a vesztenivalókról faggatja. Szerinte neki már nincs olyanja: kevesen tudják, de több olyan világversenye volt, összesen 30, ahol semmit sem nyert, csak kudarcélményt, mint ahonnan éremmel távozott. Viktor viccesen hozzá is fűzte, hogy „sajnos nekünk több ilyen van”.
„Ha most szögre akasztanám a kardot, a pályafutásom teljes, ehhez már csak hozzáadni tudok” – magyarázta Áron.
Ő is érzi, hogy kicsit most nagy a zaj, de az szerinte más, ha ez a bizonyos „zaj a versenyt követi és sikert közvetít és szeretetet”, ebben ő fürdőzik, mert feltölti a pihenőszakban. A budapesti előtti nyomás, mivel itthon volt, mivel kvalifikációs vb volt, ráadásul csapattal kellett jól teljesíteni, sőt, mivel nincs máig egyéni vb-érme, emiatt nem tudta kihozni magából a legjobbat. Igen ám, de vallja, hogy ez jó tapasztalás volt a tokiói olimpia előtt, sőt, ha nincs ez a kudarc, szerinte biztos nem lenne meg a harmadik arany sem.
A harmadik olimpiai arany megszerzését a korábbi kudarcok is segítették, mondta Áron. Fotó: Fekete Csaba
Plusz nyomást hozott a sportvilágban a vírus és a tesztelések is. Áron ebből előnyt kovácsolt: az olimpia eleve erről szól, hogy ki tudja a külső körülményeket jobban kizárni, neki meg ez megy jól. A covid okozta helyzet, a vele járó szabályok, kötelességek, hogy nem voltak nézők, mind plusz adalék voltak a külső tényezők között, szerinte csak hozzá kellett adni ezeket az eddigi listához:
„Kevésbé volt benne a pozitív teszt miatti félelem, mint a vetélytársaiban.” „Maga a sport erről szól, hogy tudsz alkalmazkodni, hogy tudsz alkalmazkodni az ellenfélhez, a bírókhoz”
– folytatta Viktor, hozzáfűzve, hogy a pólómeccsen amúgy se tudja senki sem, mi történik, mindig a játékvezetőt kell figyelni. Na, ehhez hasonló számára a covidhelyzet is, akár sportban, akár munkában.
Annak Viktor már nem annyira örült, hogy nem voltak nézők, mert természetesen „mindig jó telt ház előtt játszani”, a szurkolók viszik előre:
„Nézzük a dolgok jó oldalát, így tudtunk kommunikálni egymással. Valamikor nem örülök, ha hallatszik, kisfiam is mondta, hogy »Apa, csúnyán beszéltél«.”
Áron is kicsit megijedt, főleg, mikor belengették, hogy a kardvívók is kaphatnak mesterséges szurkolói hangot. Valljuk be: nem épp tuskompatibilis ötlet, de szerencsére nem volt ebből semmi. Áronék mindenesetre így készültek erre: „Azt gyakoroltuk edzésen, hogy Youtube-ről szurkolói hangokat játszottunk be”. Ettől még a csend zavarta, mert az asszó előtt ott ül benne a drukk, végre bevezetik az arénába, ahol a külcsín és a kivilágítás ismerős, de olyan csend honol, ami még vívóknak is szokatlan, ez eleinte ki is zökkentette őt.
A vívócsarnok csendje Szilágyi Áronnak is furcsa volt. Fotó: Fekete Csaba
Jó ügyek jöhetnek, macskatáp nem
A Forbes éves sportlistájában mindig kiemelt szerepet kap a sportolói énmárka, nem volt ez másképp a Flow-n sem. Viktor sommás véleménye: „Kellemetlen része a dolognak.” Főleg, mert vízilabdás mivolta ellenére, ahogy ő mondta, egy „visszafogott csávó”.
Viktor szeret jót cselekedni, erre szerinte mindenképp jó platform a közösségi média, hiszen ha „népszerű egy sportoló, és van tartalom is mögötte, azt tovább kell adni, megéri a fáradozást”. Ettől még a Facebook és az Instagram nagyon távol áll tőle, de annyira azért nem, hogy általuk beálljon ügyek mögé, vagy hogy ha őt bárhol előveszik, akkor ott hiteles példaképként tudjon megjelenni – persze csak a magyar vízilabda után, azt kell először képviselni.
Áron azt az iskolát képvisel, ahol profikra bízzák a dolgokat, nála menedzsment kezeli a megjelenéseket (elvégre a profi sportolók ebből élnek, megkereséseket, ők tudják, mit kell csinálni, és ez időhatékony is, ő pedig tud a vívással foglalkozni.
„Az imázsépítés az elég magától működik, az ki fog alakulni, mikor Viktor kiáll és üvölt a labdával, az ellenféllel, a bíróval… vagy kivel üvöltesz„
– tette ehhez hozzá Áron, aki ettől még beleszól a stratégiába, minden csak akkor mehet ki, vagy csak akkor jöhet be új partner, ha tud vele azonosulni. Insta-sztorikat nem szeret eladni, inkább jó ügyeket szeretne kitalálni, „Macskatápot nem tudnék reklámozni, mert nincs macskám” – tette hozzá, mire Viktor: „Majd kérjél.”
“Ha népszerű egy sportoló, és van tartalom is mögötte, azt tovább kell adni, megéri a fáradozást”. Fotó: Fekete Csaba
Áron a nemrég róla bemutatott dokumentumfilmet sem tartja a maga imázsfilmjének, sokkal inkább a feleségéének. Arról, hogy megérte-e nemcsak a dicsfényes, dobogós pillanatokat, hanem a mélypontokat is: folyamatosan volt benne egy félelem, hogy ezt látják majd mások, például az ellenfelek is.
A pszichológusa is megkérdezte: biztos-e abban, hogy meg akarja mutatni magáról ezeket a dolgokat.
Végső soron mégis úgy érzi, hogy nem tünteti fel őt rossz fényben a film, helyette jó célokat szolgál, a legrosszabb, hogy többet mutat meg magából, mint amit eddig megmutatott magából.
Nagy Viktorral tavaly is beszélgettünk vállalkozói vénájáról, írásunk ide kattintva olvasható. A Forbes legfrissebb sportlistája, mint a korábbiak is, az olimpia előtt jelent meg – az ottani szereplés hatásai eleve hosszabb távon fognak csak meglátszani egy sportoló énmárkáján. A 2020-as kiadásban épp ennek okán bukkan fel Szilágyi Áron neve is.
Fotó: Fekete Csaba
