Horváth Detti csak pár éve kezdte el logopédusi pályáját, de már egészen kirívó esetekkel is találkozott. Mostanra kifejezetten azért keresik fel az aggódó szülők, hogy tanítsa meg gyermeküket „visszabeszélni”. Ez a Szeretem a munkám sorozatunk új része.
Horváth Detti főállású logopédus. Délelőttönként egy állami intézményben különböző fogyatékossággal élő gyermekek beszédét fejleszti, délutánonként magánórák keretein belül és a közösségimédia-profiljain keresztül tanít kisgyerekeket visszabeszélni.
Makón nőtt fel, majd Kaposváron tanult levelezőszakon gyógypedagógusnak. A főiskolai szakirányban biztos volt, de nem tervezte, hogy logopédus lesz. Épp öt év után vették le a fogszabályzóját, majd megtudta, lehet jelentkezni logopédiai alkalmassági vizsgára. „Felkerestem egy szegedi logopédust, Kálló Veronikát, aki óriási szenvedéllyel beszélt a logopédiáról, a beszédfejlődésről, megmutatta, hogyan, milyen eszközökkel dolgozik.
Addig nem aggódtam az alkalmasságitól, de a találkozás után elkezdtem félni.”
Ekkor döntötte el, hogy logopédiával szeretne foglalkozni, a vizsgát sikeresen teljesítette.
Kaposváron a szaktársai közül sokan pedagógus képzettséggel, a szakmájukat aktívan gyakorlóként tanultak és később képezték magukat tovább, így rengeteget tanult az ott folytatott szakmai beszélgetésekből. „Kimaradt nálam a szokásos tanár-diák viszony, kollegiálisan beszélgettünk. Sokszor említettek valós helyzeteket, amit a szaktársak a pályafutásuk során tapasztaltak, ezeket később pályakezdőként be tudtam építeni a saját munkámba.”
Horváth Detti délelőtt egy állami intézményben dolgozik, délután magánórákat tart. Fotó: Sebestyén László
Sokkal könnyebb, ha a szülő is partner
A diploma után egy közeli kisváros szakszolgálatánál helyezkedett el, utazó logopédusként járta a környék intézményeit. „Volt olyan hét, amikor 120 gyereket láttam el. A csoportos foglalkozásokon minden gyermeknek más hanghibája volt. Rendesen megedződtem.”
Az óvodákban három és ötéves korban kötelező logopédia vizsgálaton esik keresztül minden kisgyerek. Akinek a tesztek alapján úgy ítélik, szükséges a fejlesztés, el kell látniuk. A logopédiai fejlesztésnek az intézményi alkalmakon felül elengedhetetlen része az otthoni gyakorlás, a pályakezdő éveiben gyakran tapasztalta, hogy a szülők felől nincs meg erre a nyitottság. „A szülőkkel nagyon ritkán találkoztam, szívfájdalmam is volt, hogy nem jöttek fogadóórára, nem kerestek. Az aláírásukat láttam a logopédiai véleményeken, de egyébként a logopédiai füzeten keresztül kommunikáltam velük.”
Elmeséli, hogy egyszer egy kislánynak az R hanggal akadt problémája. A hang képzéséhez fel kell emelni a nyelvet, viszont a gyermek nyelvféke le volt nőve. A szüleinek emiatt üzenetet írt, hogy konzultálni szeretne velük, keressék telefonon.
„Ekkor jött oda az óvónő, hogy ne írjak üzenetet nekik, a szülők nem tudnak olvasni. Ez ott nem volt egyedüli példa. Rengeteg múlik a szülőkön, nélkülük nagyon nehéz.”
A koronavírus-járvány idején nem tudott foglalkozásokat tartani, ekkor döntötte el programozó párjával, hogy Budapestre költöznek. 2021-től a Szellő EGYMI nevű óbudai gyógypedagógai intézmény logopédusa, délutánonként magánórákat és online konzultációkat tart kisgyermekes szülőknek. Mellette folyamatosan építi a közösségimédia-jelenlétét, TikTokon 21 ezren követik, Instagram-profilja közel 30 ezer követővel bír.
A digitális oktatás kellős közepén kezdte el a TikTok-csatornáját, úgy érezte, a platformon meg ki tudja élni a felgyülemlett kreativitását, lelkesedését. „Nem ismertem a felületet, csak annyit tudtam róla, hogy főleg tinik használják.
Azt gondoltam, hogy majd pösze tinédzsereknek adok tippeket, hogyan fejlesszék a beszédüket.”
Nem így lett. A videói főleg a kisgyerekes szülőkhöz értek el, így TikTokon és már Instagramon is főleg beszédindítással és gyerekkori beszédfejlesztéssel kapcsolatos tartalmakat oszt meg.
Szereted a munkád?
Különleges, extra kihívásokkal teli, kevesen tudnak róla – vagy egyszerűen csak nagyon félreértett a széles nyilvánosságban a munka, amit végzel? Ha szenvedélyesen szereted és szívesen mesélnél a fentekről és lentekről – legyen a munkád Magyarországon vagy akár külföldön –, írj a [email protected] Szeretem a munkám tárggyal és felvesszük veled a kapcsolatot. Röviden indokold meg, hogy miért szeretnél beszélni a munkádról és vázlatosan írd meg miből áll egy napod/heted.
Forbes.hu: Hogy néz ki egy átlagos munkanapod?
Horváth Detti: Egy átlagos hétfőn délelőtt a Szellő EGYMI-ben dolgozom, utána tartok három magánórát. Sietek haza, otthonról tartok egy online konzultációt, majd edzéssel zárom a napot.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást?
Az állami helyemen a szülőkkel való kapcsolattartás. Sokszor kell tudatosítanom magamban, hogy igenis fontos a munkám, mivel a szülőktől gyakran nem kapok visszaigazolást. Hiába adok fel házit, sokszor nem jutnak el otthon odáig, hogy elővegyék a logopédiai füzetet. És elhiheted, a fogadóórán se én vagyok a legnépszerűbb.
A magánóráim során sokkal lelkiismeretesebbek a szülők, könnyű velük együttműködni.
Ott a nehézséget az jelenti, ha a foglalkozások során észreveszek egy plusz, például valamilyen autisztikus tünetet.
Nem ez a képesítésem, tehát nem diagnosztizálhatom, de ha észreveszek egy tünetet, javasolhatom a vizsgálatot. Szívfacsaró élmény, amikor úgy érzem, én vagyok az első, aki közli ezt a hírt és látom a pánikot a szülő arcán.
Mennyit lehet keresni ezen a területen?
Mivel állami intézményben dolgozom, a pedagógus bértábla alapján kapom a fizetésemet. Ebből nehéz lenne kijönni, általában a szakmában két lehetőségünk van: túlórázni vagy magánórákat tartani.
Egy kezemen meg tudom számolni, hogy ki az, aki csak egy helyen dolgozik.
A magánórák a fővárosban hét és tizenötezer forint körül alakulnak (ez általában 45 perces órákat jelent, de egyénenként eltér – a szerk.), magánfenntartású fejlesztőházakban körülbelül 10 ezer forintba kerül egy alkalom.
Viszont megosztó ez a kérdés. Sokan vannak, akik kifogásolják a fővárosi árakat, mondván mi alapján kér el egy fővárosi pályakezdő magasabb, akár tizenötezer forintos díjat, amikor vidéken ötezerért is vállalnak órát, miközben tudjuk: a lakhatás, megélhetés ott kevesebbe kerül. Emellett a szakemberhiány van, az ellátásra váró gyerekek száma pedig nő, így az árak is emelkednek.
Kikkel dolgozol együtt?
A gyógypedagógiai intézményben gyógypedagógus kollégáim vannak, itt sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozunk. Óvodásokkal, alsósokkal foglalkozom. Segítünk nekik a beszédben, az olvasás, írás elsajátításában, fejlesztjük a finommotorikus képességeiket, a grafomotorikát, például a ceruzafogást. Húsz gyerekkel foglalkozom, ez heti húsz órát jelent.
A magánóráimon egész pici gyerekek jönnek hozzám, kettő és ötéves kor között. Főleg beszédindítással fordulnak hozzám. A szülők mindannyian Instagramon vagy a TikTok felületén találtak meg. Heti három délután tartok foglalkozásokat, a fennmaradó két nap pedig online egyéni tanácsadást tartok szülőknek. Általában három évnél fiatalabb gyerkőcük van. Mivel a logopédiai teszteket hároméves kortól ajánlják, ilyenkor a szülőkre hagyatkozom.
Képzelj el egy másfélévest, ahogy betotyog hozzám és fogalma sincs, hogy ki vagyok. Nyilván nem fog megszólalni.
Ilyenkor videókat kérek a szülőktől, megkérdezem, hogy mit mond otthon a gyermek, ezek alapján jól meg tudom figyelni, hogy hol tart a fejlődésében. Ezeket együtt kielemezzük a szülőkkel, majd otthoni feladatötleteket javaslok. Legtöbbször kiderül, hogy nincs probléma, ilyenkor megnyugodhat a szülő, de azért mindig elmondom, hogy érdemes odafigyelni, mivel ha nem tűnik fel időben egy nyelvi késés, az iskolás korban visszaüthet.
Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?
Imádom, hogy mindig babaillatban vagyok! Szeretem, hogy végigkövethetem a kis emberek életének első éveit, látom, hogy hogyan fejlődnek napról-napra.
Mitől lesz valaki sikeres a munkádban?
Akkor érzem magam igazán sikeresnek, amikor látom a szülők szemében a hálát. Nyilván az is szuper érzés, amikor a terápia végén azt mondhatom, tünetmentes lesz a tanítványom. Nem olyan egyszerű ez, hiszen gyakran évekig tart egy komolyabb terápia. Beszédindításnál, artikulációs terápiánál könnyebb, hiszen az is sikerélmény, ha új szavakat mondanak a gyerekek.
Mit ad a munkádhoz vagy épp vesz el belőle a közösségimédia-jelenlét?
Szívesen csinálom mindkét felületet, bár az Instagramon jobb közösség alakult ki. TikTokon többtucat trágár kommentet kaptam, ami nem rólam szólt, inkább a témáról. Vannak kifejezések, amiket napi szinten használunk a logopédiában. Az artikuláció részei például a nyelvgyakorlat, ajaktorna. Beszéltem nagyon sokat kisgyermekekről, úgy mint cumizásról, amikre TikTokon rendszeresen obszcén kommenteket kaptam.
Egy idő után rendkívül lefárasztott, nem tudtam, hogy mi az, amiről egyáltalán beszélhetek a videókban?
Instagramon csak nagyon ritkán van jelen az arcom, egyébként írott bejegyzéseket posztolok. Ott nem engem látnak, hanem a szaktudásomat, így sokkal egyszerűbb elérnem a logopédia iránt érdeklődőket.
Viszont rengeteg időt elvesznek ezek a platformok, mivel igyekszem minden kommentre és privát üzenetre reagálni. Emellett vannak együttműködéseim is, van, hogy könyvcsomaggal, vagy olyan logopédiai eszközökkel keresnek meg, amiket egy pedagógus nem engedhetne meg csak úgy magának. Kevés munkatársam tud a profiljaimról, de akik tudnak róla, egytől egyig támogatnak.
Mivel kapcsolsz ki?
Edzéssel, sokat vagyunk a párommal a szabadban, illetve még Budapesttel is ismerkedünk. A barátaimmal, a családommal töltött idő is kikapcsol. Emellett nagyon szeretem a növényeket, rengeteg van itthon, a gondozásukkal szeretek bíbelődni. Illetve van két cicánk is.
„Egy idő után rendkívül lefárasztott, nem tudtam, hogy mi az, amiről egyáltalán beszélhetek a videókban?” Fotó: Sebestyén László
Mi az a tulajdonságod, ami a legtöbbet adott hozzá a karrieredhez?
Az extrovertáltságom, a nyitottságom mindenképp. Nagyon érzékeny vagyok és mindig szerettem volna segíteni a gyerekeken, ezek hajtanak előre.
Ki tudsz emelni egy dolgot, amit máshol nem, csak ebben a munkakörben kapsz meg?
Senki nem tudja elvenni tőlem, hogy látom a gyerkőcön a foglalkozásaink nyomait.
Én is emlékszem, hogyan bántak velem az óvónénik. Ez egy örök emlék marad a gyerekeknek is.
+1: Az Instagramon profilod alapján látom, hogy beleállsz azokba a vitákba, amikor a szaktudásodat megkérdőjelezik. Fiatal logopédusként sokszor kerülsz ilyen helyzetbe?
A legtöbb mérföldkövekről szóló bejegyzésemet mostanra forrásmegjelöléssel posztolom. Sokat írok arról, hogy ép fejlődésmenetben mikor mit kell elérniük a babáknak. Amikor leáll velem vitatkozni egy kommentelő, hogy tizennyolc hónapos gyermeke még csak pár szót mond, miért írok ötven szóról, olyankor kötelességemnek érzem meggyőzni az édesanyát, hogy vigye el kivizsgáltatni a gyerekét. Így megelőzhető, hogy később nehézségei akadjanak.
Sokszor azt is megkapom, hogy „fiatal vagyok, nincs gyerekem, honnan tudhatnám”. Nehéz, de ilyenkor mindig megpróbálok észérvekkel reagálni. Még mindig azt gondolják, hogy a beszéd gyerekorvosi kompetencia, márpedig a nyelvi késés a logopédusok szakterülete. Ha azt mondják, hogy de a férjük is későn kezdett el beszélni, akkor elmondom, hogy igen, mert sajnos a nyelvi késés apai ágon öröklődhet.
Edukálni szeretném az embereket, segíteni szeretnék, hogy felismerjék az alapvető tüneteket. Mindig a gyerekek érdekét próbálom szem előtt tartani, így ha az anyukáját meg tudom győzni, hiszem, hogy a gyermekének is jó lesz.
