Na, valahogy így lett Mészáros Lőrinc a leggazdagabb magyar

2020-ban egy sikeres nyomtatott magazinból tudod meg, hogy Mészáros Lőrinc Magyarország leggazdagabb embere, immár másodszor. Ezt azért nehéz lett volna előre látni. Nem úgy értem, hogy tavaly nehéz lett volna […]

Bővebben

Mindig hobó akartam lenni – öt dolog, amit nem tudtál Vekerdy Tamásról

Vekerdy Tamás az ország legismertebb gyerekpszichológusa, a Waldorf-mozgalom hazai arca. Ötven könyvet, több ezer Nők Lapja-cikket írt, 125 ezres Facebook rajongótáborral rendelkezik, és miközben évtizedek óta következetesen ostorozza a szerinte pusztító magyar iskolarendszert, meghonosított és megszilárdított egy alternatívát. Iskolateremtő.

A Forbes iskolateremtő sorozatának következő darabjaként Vekerdy Tamás életét mutatjuk be az októberi Forbesban. Kacskaringós életútja ugyanis legalább olyan izgalmas, mint amennyire markánsak a gyereknevelésről vallott tézisei – most némi ízelítőt adunk az október 2-án megjelenő cikkből.   

Fotó: The Orbital Strangers

Arról, hogy lélekben ma is világcsavargó:

„Én mindig hobó akartam lenni, világcsavargó, aki mereng, sétál, beszélget, nem dolgozik. Azt gondoltam ifjúként, hogy nem vagyok hajlandó beállni a taposómalomba. Azért dolgozzak, hogy megéljek, és azért éljek, hogy dolgozzak? Ez pusztító, nem erre való az ember! Ilyen furcsa gondolataim voltak, mondom ezt úgy, mintha azt játszanám, hogy normális vagyok. De ma is nagyszerű gondolatnak találom.”

Saját szüleiről:

„Anyám volt a szigorúbb és követelőbb szülő, apám pedig nagyszerűen értett a gyerekekhez, ő jelentette az érzelmi biztonságot.”

Arról, hogy majdnem szépíró lett belőle, de a politika (is) közbeszólt:

„Az 1959–1961 között írt Szeretőket azzal hajtották el a Magvető kiadóból, hogy »örüljön a Vekerdy, hogy nem rúgjuk seggbe«. Mert bár nincs benne kimondott politika, de 56 után játszódik, és mindenki végtelenül depressziós benne, ez már elég volt arra, hogy csak harminc évvel később jelenhessen meg.”

Arról, hogy frissen végzett jogászként kis híján ügyvéd lett, de elmenekült:

„Bementem, leültettek, várnom kellett néhány percet a főnök úrra. Soha máskor nem csináltam ilyet, de akkor szó nélkül felpattantam, kiszaladtam és eltűntem, apám meg annyira kétségbeesett és szégyellte magát, hogy legszívesebben öngyilkos lett volna. Arra jöttem rá, hogyha én most itt bemegyek, és jelölt leszek még három évig, akkor már nem leszek az, aki vagyok.”

Arról, hogy sokan félreértik a Waldorf-pedagógiát:

„Kissé rémületes ez a sikertörténet. A gyors növekedéssel nem tartott lépést a tanári képződés és a szakértelem kialakulása, ez valódi probléma. És ezért van az, hogy a szülők vagy a tanárok néha félreértik a módszertant. Mereven elzárkóznak mondjuk a napközitől (holott Steiner nemhogy a délutáni foglalkozásokat, de még a szombatit sem vetette el, ha az szolgálta a gyerek érdekét), vagy mondjuk kizárólag vegán iskolát csinálnak. Ez teljes félreértés, amitől az egész teli lesz misztikus izékkel és egy üdvösen szektás iskola képzetét kelti. Ezek hülyeségek!”

A teljes cikkben sok szó esik Vekerdy Tamás gyerekkoráról, családjáról, a szerinte helyes nevelési módszerektől és például arról, hogy mi történt 1989-ben, amikor az első magyarországi Waldorf-iskola megnyitott. Az októberi Forbes október 2-án jelenik meg. 

 

Mert helyes ugyan, ha az ember felkészül a legrosszabbra, de bizonyosra mégsem szabad venni.