Jön az újabb konzultáció, az energetikai szankciókról kérdez majd minket a kormány. A kérdéseket még nem ismerni, de a kormányzati álláspontot a szankciókról már igen – érdemes tehát végignézni, hogy a kormányzati gazdasági állításai közül melyik mennyire állja meg helyét.
Nemzeti konzultációt tart a kormány az energetikai szankciókról a Fidesz kérésére, ezt Kocsis Máté, a párt frakcióvezetője jelentette be tegnap. Kocsis azt mondta, hogy az energetikai szankciók ártanak gazdaságoknak és a háztartásoknak is, valamint azokon Európa csak veszít, Oroszország viszont gazdagszik.
A várható konzultáció kérdéseit még nem ismerni, de a kormányzati álláspontot a szankciós rezsimről már igen. Politikai kérdésekkel nem foglalkozunk, de a kormány gazdasági állításait bőven meg lehet vizsgálni. Ezek tömören:
- A szankciók miatt szálltak el az energiaárak.
- A szankciók okozzák az inflációt.
- A szankciók nem működnek.
Szóval nézzük meg, mennyire alátámaszthatóak ezek az állítások.
Mi a helyzet a gázzal?
Nemcsak itthon, de egész Európában nagyon durván megdrágult a földgáz és a villamos energia is, ez tény. A chartokra ránézve jól látszik, hogy az Európában irányadó holland Title Transfer Facilitynél (ICE TTF) a határidős gázárak már tavaly ősszel elkezdtek meglódulni. Ugyan Magyarországon inkább a bécsi árak az irányadóak, de a hazai gáztőzsde árai lekövetik a hollandot.
A gáz ára a holland határidős tőzsdén. Forrás: CE TTF
Ugyan a gázár emelkedése mögött több tényező is meghúzódott (a járvány utáni felpattanó kereslet, vagy a leállított holland mezők), de télre már nyilvánvaló lett:
Oroszország elkezdte korlátozni az Európába irányuló gázexportot.
Akkor a Gazprom a várható hideg télre és a hazai gáztározók feltöltésére hivatkozott, de a háttérben az állt, hogy Moszkva így akarta kizsarolni az Északi Áramlat 2. üzembe helyezését. Érdemes észben tartani, hogy ekkor még közel fél évvel a háború előtt jártunk, az orosz csapatok már elkezdtek gyülekezni az ukrán határ körül, de Vlagyimir Putyin még csak hadgyakorlatot emlegetett.
Ha egy piacon csökkentik a kínálatot, az árak automatikusan megugranak: minél kevesebb van valamiből, annál többet ér. Ahogy egyre kevesebb földgáz érkezett Európába, az árak egyre emelkedtek. A tavaly október 40 euró már rég látott magasság volt, de most visszatekintve, amikor épp 200 alá buktunk, még rendkívül barátságosnak tűnik. Tavaly őszig egyértelműen Oroszországból érkezett a legtöbb földgáz Európába, azóta a heti nagyjából 3 milliárd köbméternyi orosz földgáz alig 600 millióra esett. A helyzet azóta is nagyjából ez, jóval kevesebb gáz érkezik Oroszországból, mint a korábbi években, itt van egy interaktív ábra az import alakulásáról, az orosz fülre kattintva jól látszik a különbség.
Az uniós szankciós csomagokra rátekintve pedig azt látni, hogy
nincs semmilyen szankció földgázvásárlásra: minden európai ország annyi földgázt vesz Oroszországtól, amennyi akar. És amennyit tud.
Csak Moszkva nem ad el annyit, mint amennyi Európába kéne. Vlagyimir Putyin már jóval a háború előtt szándékosan elkezdte felverni az európai gázárakat, hogy gyengítse a kontinenst a tervezett háborúja előtt, míg ezt Európa mozgástér nélkül volt kénytelen nézni.
Úgy tűnik, hogy egyre csökken Moszkva zsarolási potenciálja, lehet, hogy a kieső orosz behozatal nagyobb részét sikerül pótolni, így idén télre még akkor is lehet elég gáz, ha az oroszok nem küldenek semmit.
És nyilván nem lehet arra számítani, hogy a szankciós rezsim megléte mellett Moszkva majd több gázt küld, tehát a háború és a büntetőintézkedések valóban hatással vannak rá. De érdemes leszögezni:
nincs gázipari szankció, az emelkedő gázárakat alapvetően nem az uniós szankciók okozták, hanem Moszkva előre kigondolt energiapolitikája.
Mi a helyzet a villamos energiával?
Nagyon hasonló a helyzet az árammal. Itt is fontos hangsúlyozni: nincs semmilyen, villamos energiára vonatkozó uniós szankció. Az villamos energia piaci árát a kereslet és a kínálat mellett a termelési tényezők, különösen a fosszilis energiahordozók határozzák meg. Az Európai Bizottság adatai szerint az unió villamosenergia-termelésének nagyjából 20 százalékát fedezik a földgázalapú erőművek. A Másfélfok nyári elemzésében alaposan végigvette, hogy az aktuálisan kialakuló piaci árat
mindig a kereslet kielégítéséhez még szükséges, de azt a legdrágábban termelő erőmű rövid távú működtetési költségei határozzák meg.
Ahogy a Másfélfok írta: a fosszilis tüzelőanyagokkal üzemelő létesítmények ténylegesen csak akkor termelnek egy adott órában, ha legalább a tüzelőanyag-költségüket (az elégetett szén vagy gáz árát), valamint a szén-dioxid-kibocsátási kvótához kapcsolódó költségeket fedezni tudják az áramértékesítés bevételéből. Nem mindegy persze, hogy egy erőmű egységnyi tüzelőanyagból mennyi áramot hoz létre, valamint mennyi szén-dioxidot bocsát ki. Az emisszióért ugyanis az erőmű fizet. Jelenleg a legtöbb órában fosszilis termelőegységek nélkül nem lehetne kielégíteni a fogyasztást, ezért az ármeghatározó általában egy szenes vagy gázos erőmű.
Éppen ezért a kvóta vagy a tüzelőanyagok drágulás esetén a nagykereskedelmi villamosenergia-piacon is drágulás jelentkezik.
Ergo az európai árampiacon a földgáz, a szén és a szén-dioxid-kvóta-árak a legfontosabb áralakító tényezők. És az elmúlt egy évben az orosz export korlátozása miatt mindkettő alaposan megdrágult. Míg 2020 nyarán a teljes költség nagyjából felét tette ki a gázköltség, addig 2021 végére, 2022 elejére az arány 80-85 fölé fölé kúszott annak ellenére, hogy a szén-dioxid-kvótaköltségek is megháromszorozódtak, ami az áram árát is jelentősen megemelte.
Az villamos energia drágulása mögött tehát alapvetően a gázár emelkedése áll, amely mögött alapvetően, de nem kizárólagosan az orosz export korlátozása.
És az olajjal?
Olajipari szankció valóban van, az unió tiltja a nyersolaj és finomított kőolajtermékek behozatalát, de csak több hónapos kivezetési határidőkkel és egyes országokra, köztük Magyarországra is vonatkozó kivételekkel. Már a háború előtt is látható volt, hogy a feszültségek hatására rendre megmozdult az olaj világpiaci ára, az olaj a gazdasági kilátásokra talán legérzékenyebb eszköz.
Oroszország a háború előtt akkor napi bő 11 millió hordóval a világ harmadik legnagyobb kitermelője volt az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia után. Emellett – ami fontosabb – napi ötmillió hordóval a világ második legnagyobb nyersolaj-exportőre volt, így az orosz olaj kiesése érzékenyen érinti a kontinenst. Az orosz olaj amúgy megtalálta a helyét, eladják Ázsiába nyomott áron, az orosz energiabevételek a nyár folyamán nem estek drasztikus mértékben.
A háború és a szankciók tehát hatással vannak az olaj árára, de amit Magyarországon nyáron láttunk, a dízel- és benzinhiány nem ennek volt a következménye. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója is többször elmondta: a vállalat képes ellátni az országot üzemanyaggal, „viszont szükséges kiemelni, hogy a töltőállomások leterheltségét a korábbihoz közeli szintre kell visszaállítanunk”. Egyrészt a Mol képes volt elegendő üzemanyagot venni és elviselni a veszteséget, ami a nyomott, literenkénti 480 forintos ár jelentett.
De a kisebb kutak nem, még az állami támogatás ellenére is bezárt jó néhány, mert nem akart veszteségesen értékesíteni.
Így a legnagyobb Mol-kutaknál alakult ki óriási kereslet, egy-egy kút valóban nem bírta a vásárlói rohamot: hiába volt elég üzemanyag az országban, nem tudták megfelelően elosztani.
Másrészt, ahogy Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője is elmondta: a nyár és az idegenforgalom jellemzően inkább a benzinkeresletet dobja meg, illetve egyes hírek szerint a mezőgazdasági termelők az elmúlt hónapokban tetemes dízelkészleteket halmoztak fel. Harmadrészt pedig időleges problémák bejátszottak, mint a Mol százhalombattai finomítójának leállása, vagy OMV schwechati finomítója újraindításának csúszása. De, tekintve főleg, hogy a Brent világpiaci ára épp 90 dolláron, januári, tehát háború előtti mélyponton van,
nem kijelenthető, hogy a magas benzinár a szankciós politika következménye lenne.
Tényleg a szankciók miatt van infláció?
Egész Európában magas az infláció, de érdemes kettéválasztani az európait és a hazait. Az euróövezet inflációs rátája augusztusban 9,1 százalékra nőtt, míg a magyar 15,6 százalékon állt ekkor.
Az Eurostat ábráján látszik: Európában az energiaár ugrott meg drasztikusan.
Közel egy évtizedig nem volt érdemi infláció, majd 2021 őszén hirtelen világszerte megindult. Nem lehet egy tényezőt mondani, ami okozza, sok faktor áll a háttérben, amelyek már a háború előtt is fennálltak.
- Elsősorban az energiaárak meglódulása – lásd az előző pontokat.
- A járványt követő újranyitás alatt megindult a kereslet, a kereskedők és szolgáltatók igyekeznek bepótolni a kiesett bevételeket, a fogyasztók az elhalasztott vásárlásokat.
- A járvány alatti költségvetési és monetáris támogatások drágulásban csapódtak le.
- Az ellátási láncok zavara, ami a járványt jellemezte, még nem állt helyre.
- És furcsa belegondolni, de a várakozások is számítanak: ha egy kereskedő arra számít, hogy jövőre drágább lesz a működése, akkor már előtte elkezdi emelni az árait.
Ha ránézünk az uniós szankciós csomagokra: több nyersanyag, mint a szén, fa, cement, tengeri eredetű élelmiszerek és likőrök importjának tilalma, valamint ugye a nyersolaj és a finomított kőolajtermékek importját is tiltja az unió. Így e termékek, valamint az ellátási láncokban rájuk épülő termékek, szolgáltatások árát valóban emelik a szankciók.
De azért meglehetősen furcsa kijelenteni, hogy háborús infláció lenne Magyarországon. Ne feledjük:
- A jegybank 2021 júniusában emelte meg először az alapkamatot az infláció elleni védekezésül (a háború 2022 február végén tört ki).
- 2021 novemberében vezették be az üzemanyagárstopot,
- 2021 decemberében az emelkedő alapkamat miatti kamatstopot,
- 2022 februárjának elején az élelmiszerárstopot,
- a háború pedig csak február végén indult.
Hamis a „háborús infláció” narratívája, Magyarországon már jóval a háború előtt nagyon magas volt az infláció, februárban, a háború indulásának hónapjában már 15 éves csúcson volt. Főleg úgy hamis a kijelentés, hogy az MNB inflációs jelentéséből kiolvasható, hogy itthon az élelmiszerek drágulnak legsúlyosabb mértékben (augusztusban éves bő 33 százalékkal), amely nem igazán szankciós hatás, hanem az emelkedő energiaárak, az ellátásilánc-zavarok, a dráguló munkaerő és az aszály következménye.
Még úgy is nálunk van Európa egyik legmagasabb rátája, hogy a lakossági rezsicsökkentés kivezetése még nem látszik, és érvényben van a lakossági üzemanyagárstop is – ki tudja, meddig.
És ne feledjük a félig összeomló forintot sem, amelyért elég furcsa lenne a háborút hibáztatni. Régiós párjainkat, a cseh koronát és a lengyel zlotyt távolról sem érinti ilyen rosszul a háború ténye.
Vannak bizonyos termékcsoportok, amelyeknek árára kihat a háború, ahogy a gazdasági kilátásaink romlása is hatással van rá, de a hazai infláció már bőven a háború előtt is rendkívül magas volt, az nem a háború hatására alakult ki.
Tényleg jobban fáj nekünk, mint Moszkvának?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. A szankciók célja eredetileg az volt, hogy megállítsák az orosz hadigépezetet.
De egyrészt a háború még mindig tart, másrészt Európa fűtési nehézségekkel néz szembe, így könnyű azt mondani, hogy a szankciók nem működnek.
Azonban Európának ez az egy fő problémája van: a fűtési szezon gázigénye. Ha vége a fűtési szezonnak, a kontinens fellélegezhet. A legtöbb szakértő szerint pedig Európa szép lassan diverzifikálja a gázimportot és elkezdi kivezetni a lakossági gázfelhasználás egy jó részét, készül az uniós rezsicsökkentés, a következő tél már távolról sem lesz ekkora gond.
Míg a szankciók, úgy tűnik, szép lassan beütnek az oroszoknál. A legsúlyosabb szankciók, mint a pénzügyi rendszerről való leválasztás, a technológiai export tilalma, orosz oligarchák vagyonának befagyasztása nem olyanok, amik egyik napról a másikra érnék el céljukat. Persze, menet közben csúcsra pörgött az orosz fizetésimérleg-többlet – ha nem tudsz importálni, könnyű magas mérleget elérni. De közvetett bizonyítékok már bőven vannak, hogy Moszkva is elkezdi érezni az intézkedéseket, főleg azt, hogy:
- Az orosz GDP már a második negyedévben nagyot esett, az orosz előrejelzések szerint még rosszabb rosszabb számok következnek.
- A Bloomberg által kiszivárogtatott orosz kormányzati jelentések szerint Moszkva 10 éves recesszióval és nemzetközi elszigetelődéssel számol a háború következményeként.
- Oroszország ugyan hatalmas bevételre tett szert az év első felében az energiahordozók exportjából, de augusztus óta már látszik, hatalmas rést üt a költségvetésén, hogy alig szállít gázt az EU-ba.
- Az ország technológiai fejlettsége épp visszazuhan annak hatására, hogy a nyugati cégek nem szállítanak a lakosság és a hadsereg számára is nélkülözhetetlen technológiákat. Vannak módszerek, ahogyan ezt megpróbálják kijátszani, de ipari méretekben nem nagyon lehet.
- Az orosz ipar belföldön nem tudja pótolni a távozó nyugati cégek termékeit és szolgáltatásait sem mennyiségben, sem minőségben.
Ahogy azt két elismert elemző, Suppan Gergely és Török Zoltán a lapunknak adott vitainterjúban elmondták:
igen, rövid távon Európának nagyobb gondot okoz a magas gázár. Hosszú távon egyértelműen Moszkva jár rosszabbul.
